Disztópikus-nosztalgia, furcsán hangzik ez az elegy, nemigaz? Éges le a világot, add hozzá a videójátékrajongók kollektív nosztalgia érzetét, gyúrd ezt egy sci-fi-be.Ha már megnyitottad e cikket, akkor nyílván felkeltettem a figyelmedet. Engedelmeddel ajánlanám egyik kedvenc könyvem: a Ready Player One-t!
2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert. De a játék veszélyes. Egyes játékos társak képesek lennének ölni a díjért. Főleg a Szarosok.
Igazából semmi különleges nincs a regényben első látásra, akkor meg mégis miért lett ennyire felkapott? Megvannak az alap, somkszor felhasznált úgynevezett trope-ok, a hős utazása, névtelen hős és társai, az alaphelyzet, a világégés szintén lerágott csont. Mi teszi Ernest Cline világát oly egyedivé? Nos a választ a történetbe szőtt utalásokban kell keresni. A könyv párszáz oldala igazából nem más, mint egy emlékállítás annak a több évtizedes múltnak, ami a meghatározó számítógépes/konzolos/árkád játékok, híres animék, képregények, együttesek, filmek és végsősoron technológiai vívmányok megszületésének időszaka volt. A könyvből sok olyan apró információ megtudható, pl az első elrejtett easter-egg egy videójátékban, melyek igenis fontos mérföld kövei voltak a videójátékok történelmének. Sokan számonkérik, hogy a történet kiszámítható. Nemtudom, én többszöri olvasásra is élveztem a könyv disztópikus-nosztalgikus (disztópikus-nosztalgia, milyen műfalyi megnevezés lehetne :D) érzését, és nem éreztem az emlegetett kiszámíthatóságot. Ha nem kezeled egy Asimov vagy Lem szintű tudományos fantasztikumként, akkor nem fogsz benne csalódni. Ha igen, akkor nyílván eldöntötted, hogy csalódni akarsz a könyvben. Én ajánlom, könyned, gyorsan fogyasztható regény.
A magyar kiadás végén filmes megjelenéssel is riogatnak bennünket, amit 2017 környékére ígérnek. Megvallom az őszintét, én félek ettől, mivel a könyvben igazából nem a történet a lényeg, ahogy azt fentebb is kifejtettem, hanem az, amihez a történetet körítésnek használják fel. És sok minden múlik azon, hogy minek a jogait szerzik meg a filmhez.
