Most egy hosszabb írást hozok nektek, szintén egy idegen faj szemszögéből. Ha tetszett az előző, ez is tetszeni fog.
Fajunk mindig is nyűgként volt elkönyvelve a csillagok között. Nem voltunk kiváló harcosok, sem nagy tudósok. Egyszerű kereskedők voltunk. Amit el lehetett adni azt mi eladtuk. Az alkukötés és törés valami olyasmi, amit évezredek alatt tökéletesre fejlesztettünk és a "szavadat adod" fogalma számunkra ismeretlen volt. Nem tudod megenni, nem tudod megfogni, nem viselheted kalapként, akkor mi értéke van? Túl későn realizáltuk más fajok szerepét ebben az egyenletben. Tényleg túl későn. Hazugnak és csalóknak tituláltak minket. Alig fogadtak el minket a központi rendszerekben és mindig gyanúval vagy leplezetlen rosszindulattal kezeltek minket.
Az emberek megtalálása nagy lehetőség volt fajunknak. A relatív alacsony technológiai szint dacára megfejtették az atomok hasításának titkát. Technológiánk ugyan elavultnak minősül a galaxis egészben, legalább évszázadokkal, de az embereknek maga volt a csoda. Hatalmas mennyiségű természeti kincset voltak hajlandóak adni cserébe a régi fázishajtóműveink és régi csillag térképeinkért. A sebesség amivel kirajzottak elképesztő volt, rövid időn belül kolóniájuk volt a rendszerük 4. bolygóján és gyors ütemben kolonizálták az élhető bolygókat a rendszerükön belül. Az emberek annyira megtévesztőek voltak, mint mi. Ők voltak a legnagyobb szövetségeseink, és egyben a méltó ellenfeleink a kereskedelemben és alkudozásban.
Aztán kitört a háború. Egy rovarszerű faj, a Nutari arra a következtetésre jutott, hogy véges nagyságú terület áll rendelkezésre és ez konfliktushoz vezetett a kolonizálható világok felett. Az első csapás tőlük érkezett, és a magrendszerek háborúba vonultak. A többi rovar társadalom elkerülhetetlenül a Nutarik oldalát fogták, akiknek a taktikájuk egyet jelentett a totális megsemmisítéssel. Nem akartak rögtön kolóniákat. Inkább kiirtották a bolygó teljes lakosságát, majd évszázadokat adtak volna a helyreállásához. Milliárdok vesztették életüket és egész fajok tűntek el a galaktikus színpadról.
A mi világaink és az emberek alakuló birodalma szerencsére elszigetelt volt a háborútól. Semelyikünk nem vett részt a harcokban és a Magnak nem érdeklődött sem irántunk, sem a kis "háziállataink" után. Természetesen a Mag-világok győzedelmeskedtek és kipusztították a rebelis fajokat. Dourmot Fegyvernökei kulcsszerepet játszottak ebben a győzelemben, ezért őket új területekkel ajándékozták meg, mivel sok bolygójuk áldozatul esett a Nutari "kolonizációs" folyamatoknak. Bosszúságunkra olyan területeket kaptak, amiket mi már birtokunkba vettünk. Jó technikailag nem voltak teljesen a mi tulajdonaik, mivel osztoztunk rajta az emberekkel, miután az egyezményeink biztosították számunkra ezt.
A dourmotiak egy évet adtak nekünk evakuálásra, ami több milliárd lakónál koránt sem elég. Fellebbeztünk a tanácsnál, de még csak a meghallgatás jogát is megtagadták tőlünk. Házfoglalóknak tituláltak minket, és az sem javított a helyzetünkön, hogy nem éppen vettünk részt a háborúban. Megjegyezném, hogy hivatalos felkérés nem érkezett felénk ebben az ügyben. Az év elteltével a Fegyvernökök lecsaptak és ezrek haltak meg. Esélyünk nem volt megmérkőzni a fegyverzetükkel, hisz, mint ahogy azt már említettem, saját technológiánk is évszázadokkal el volt maradva a többi népétől. Az emberek felajánlották segítségüket a világaink védelmében és mi ezt el is fogadtuk. Fogalmunk sem volt a szabadon eresztett horror méretéről. Soha nem fordítottunk kiemelt figyelmet a történelmükre, annak ellenére, hogy elérhető volt számunkra, egyszerűen nem volt érdekeltségünk benne. Pedig figyelmeztetésnek hathatott volna a történelem feljegyzett vérontásai. Sokkoló olvasmány volt az egymás ellen vívott csatáik és háborúik és egyéb rémtetteik gyűjteménye. De kétségbeesettek voltunk és ők megváltást ígéretek. Felfegyvereztük őket. Nem csak fegyverekkel, hanem tudással is. A kezdetekkor soha nem adtunk el fejlett fegyvereket az embereknek, mivel, mint ütőkártyát a végsőkre tartogattuk ezt.
Az emberek mindig is kiválóak voltak a létező technológiák és fegyverek adaptálásában és továbbfejlesztésében, ez a tulajdonság olyan volt, amilyet még soha nem láttunk. Olyan irányokba fejlesztették az általunk adott technológiát, amit mi elképzelni se tudtunk és hónapok alatt többet fejlesztettek rajtuk, mint mi 30 év alatt. A kezdeti támadások nagy árral jártak. Az emberek több száz embert és sok millió kreditet feláldoztak úgynevezett szondázó támadásokra, csakhogy lássák, hogy mi a válasz a dourmotiak részéről. Ez a metódus egy dolgot mutatott meg az embereknek: hogy a dourmotiak túlszárnyalják őket technológiailag. Egy dourmoti hadihajó elpusztításához 10 földi nehéz naszád kellett, erre volt egy egyszerű megoldásuk: tíz helyett húszat küldtek. Minden ember elkötelezetté vált a háborús törekvés segítése mellett.
Az első tényleges offenzívájuk hatalmas volt. Több ezer hajó, több millió katona és több milliárd kredit. És mégis, üvegként tört meg a Fegyvernökök armadáján. Könyörögtünk az embereknek. hogy hagyják abba, mivel nem bírtuk nézni, amit a saját embereikkel tettek, hogy segítsenek egy olyan népnek, ami nem is az övéké. Elutasították a könyörgésünket, nem hagyták, hogy mi, akik soha nem üzleteltünk velük tisztességesen, és az utolsó előnyt is kisajtoltuk a szerződéseinkből amiket az igencsak megöregedett technológiák eladására építettünk, bármit is elveszítsünk. A háború fennmaradó része hasonlóan folyt le az első offenzívához. Soha nem állították meg a dourmotiak előrenyomulását, soha nem foglaltak vissza egyetlen bolygót sem. Aztán tíz év elteltével...
Tíz év elteltével Dourmot Fegyvernökei megadták magukat, és 4000 év alatt először ismertek el vereséget. Zavarba voltunk ejtve, mindaddig, míg az emberek ki nem fejtették nekünk a "pirruszi győzelem" fogalmát. Az ötlet olyan őrült volt, olyan mélyen megrázó, hogy még jobban megrémültünk szövetségesünktől, akik számunkra még ijesztőbekké váltak, mint ellenfeleink, akiket éppen legyőztek.
Arra számítottunk, hogy a dourmotiak keze alatt megtapasztalt szenvedések miatt eddig soha nem látott méretű népirtásba fognak az emberek. De megint, az emberek megleptek minket. A gyűlölt ellenfelüket protektorátusukká tették, és néhányat a saját világaik közül cserébe a Fegyvernökök technológiájáért odaadtak. Az így szerzett tudás csak még tovább vitte az emberiséget. És mindez ingyen és bérmentve meg lett velünk osztva, javasolták nekünk, hogy csatlakozzunk a Tanácshoz, és ezt le is tolták a Mag torkán. Ugyan ki mert volna ellenkezni nekik? Legyőzték a leghatásosabb katonai gépezetet, és még mindig harcra voltak berendezkedve.
De ami a legérdekesebb, mi több sokkoló, az volt, ahogy minden átmenet nélkül visszatértek az egyszerű felfedező gyökereikhez, ahogy őket megismertük. Visszatértek otthonaikba, "kardjaikat ekére cserélték" és az újonnan szerzett kincseikkel tovább folytatták a galaxis felfedezését. Most elrettentésként és figyelmeztetésként szolgálnak a többi nép számára, hogy mi történik akkor, ha "felébreszted és feldühíted az óriást ".
-Rex Delfin, 4. kirendelt nagykövet, SOL
- írta: Anonymous, 4chan; fordította: leventex97
via: imgur
