Üdvözöljétek a FYH 3. részét, ahol tanúi lehettek egy új hajó kategória megszületésének, és az ez alkalomra írt narlethi beszédnek.
pillanat kép a Space Pirate Captian Harlock című filmből
Az emberi kreativitás határtalanságát először Kalios védelme alatt volt szerencsém megfigyelni. A Xen'thic kaptárfajai ezt a világot szemelték ki következő célpontjuknak. Egyre reménytelenebbnek tűnt, hogy megállítsuk őket, így segítséget kértünk mindenkitől a Szövetségben. Az emberek, ugyan úgy mint mások reagáltak segélykérésünkre, és a flottájuk nagy része csatlakozott hozzánk Kalios fölött. Nem csak hadihajókat hoztak, hanem olyanokat is, akiknek valószínűleg nem volt ki a négy kerekük. A flotta nagy része zsoldos és kalóz hajókból állt, a tényleges emberi flottila pedig nagy számban tartalmazott teherhajókat szállítóhajókká alakítva. Néhány kapitány pedig volt annyira őrült, hogy mozgó ágyúvá varázsolta a az irányításuk alá tartozó hajókat. Én akkor a köteléki kommunikációs tiszt voltam egy Narleth osztályú csatahajókból álló osztag vezérhajóján , a "Bringer of Swift Death"-en. Emlékszem egy civil hajóra, mely a mi osztagunkhoz lett kirendelve: egy nehéz-szállító hajó, az Atlas és kapitánya. Masszív egy hajó volt, még a miénket is túlszárnyalta 5 hetrás hosszával.
A kapitányom nagyon ki volt kelve magából, és nem értette, hogy miért varrtak a nyakunkba egy ilyen "ronda" terhet. Véleménye visszhangot vetett a parancsnokok között is, akik úgy vélekedtek, hogy az Atlas maximum golyófogónak lesz alkalmas, másra nem. Annyira dühös volt a kapitány, hogy nem is foglalkozott azzal, hogy a pozícióját a fegyverzetéhez igazítsa, így csak a mi hajónk fölé rendelte. Aztán végül is mégis csak a fegyverzetére terelődött a figyelmünk, ahogy az inváziós flotta megjelent a rendszer határán. A dolgok felgyorsultak, ahogy manőverezni kezdtünk, mivel parancsba adták, figyeltem az Atlasra. A hajó éppen nyitotta a hangárajtajait, ugyan nem teljesen, és tartó állványzatok tűntek fel, amik rakétaszerű tárgyakkal voltak megtöltve. "Szóval így vagy felfegyverezve!" gondoltam magamban.
Amikor az indulási parancs befutott, akkor értettem meg, hogy mennyire is komoly a fegyverzete a szövetségesünknek. A közelítés közben az emberi kapitány meglepett minket fegyelmével, ugyanis nem rendelt el tűzparancsot, holott erre minden lehetősége adott lett volna. Ahogy lőtávolba értünk, életbe lépett a a tűzparancs nem tétováztunk. A magasan képzett lövészeink elárasztották az érkező ellenséges flottát hajszálpontos lézertalálatokkal, mielőtt még viszonozni tudták volna. Akkor történt, mikor az első ellenséges lövések szétoszlottak a pajzsunkon. A hajónk felett egy furcsa tűzfelhő jelent meg. Először azt hittük, hogy az Atlas megsemmisült, de korántsem erről volt szó. A monitorom kielemezte a felhőt, és nem találat okozta, hanem sokkal inkább rakéta füst volt az.
Olyan ütemben ontotta magából a rakétákat, mint amilyet még nem soha nem láttam. Mi jobban szeretünk lézerrel harcolni. Amiket én kilövő állásnak hittem inkább csak egy rámpa volt, melynek puszta célja a rakéták irányba állítása volt, amikor a hajó kapitánya kiadta a tűzparancsot. Nem egyet-kettőt, mint ahogy a mi hajó-elhárító rakétáinkkal képesek lennénk, hanem több ezret egyszerre. Egy véget nem érő robbanóanyag függöny tartott az ellenséges hajók felé. Bárki, aki elkövette azt a hibát, hogy az útjukba került, pillanatok alatt por és törmelék felhővé változott. Egymás után semmisítették meg a bombázó rajokat és a kisebb hajókat, de a nagy hadihajókkal nem tudtak mit kezdeni. Habár az Atlasnak volt néhány hadihajó áldozata, de mindegyikhez több tízezer találat kellett a felfestéséhez. Szerencsére elég hamar rájöttünk egy még pusztítóbb módjára a rombolásnak. Szorosan követtük az Atlas manővereit és amikor a rakétáik meggyengítették a hajók pajzsait, lövészeink kihasználták ezeket a szakadásokat, és így sokkal gyorsabban pusztíthattuk el az ellenfeleinket.
Kiderült, hogy az Atlas kapitánya éppen kirakodott egy régi katonai bázison, mikor a segélykérés utolérte őket. Régen tűzérségi tiszt volt a Földi Flottában, és ismert néhány lerakatot, ahol öreg és "lejárt szavatosságú" rakétákat tároltak, amit a nagy sietségben hátrahagytak. Felhasználva kapcsolatait űrállomásról-űrállomásra ugorva, összegyűjtötte, amit tudott, átváltoztatva hajóját egy kontár rakétanaszáddá, elképesztő mennyiségű rakétával megtömve. Szám szerint 4,030,020 db föld-levegő rakétával érkezett azon a napon a megsegítésünkre. Mikor a csata után győzedelmesen visszasántikáltunk, a hasa már üres volt. Most, ahogy itt állok, és tanúja vagyok az első új Atlas osztályú rakétanaszádnak nem is lehetnék boldogabb, hogy szövetségesnek mondhatom az embereket.
Zilomt Bethirbi, Bringer of Swith Death kommunikációs tisztje
- 2554., SOL., Föld, Névadó ceremónia
via.: imgur
