Sötét jövő

HFY 11. rész: A gépészet első szabálya

2018. május 07. - Wittigen

Ahány faj, annyi szabály. Már ami a gépészetet illeti. De ez az egy univerzális, és mondhatni, mindenható. Erről a szabályról fog szólni történetünk, melyben egy idegenekkel tömött hajón szolgáló emberi gépész munkásságát követhetjük végig. Ha ismeritek a sorozatunkat, akkor már olvashattátok, hogy emberrel egy fedélzeten élni nehéz. Hát még Mel Andersmith-tel.

- Hogy a franc essen azokba a mohó, kapzsi, istenverte blek'al-okba! Értéktelen, céges, vákumszopó faszkalapok. Remélem, hogy a multiverzum leghidegebb szingularitásának legmélyebb pontján rohadnak meg úgy, ahogy vannak! - szidta a kereskedőket Vok, a Kree'Gar független kereskedő hajó (melynek neve a galaktikus közösre nagyjából "Hatalmas"-ként fordítható le, habár szarkasztikus jelentése van) kapitánya, akinek kiváló érzéke volt a szidalmakhoz, és sokáig tudta volna még folytatni, anélkül, hogy ismételte volna magát. A triáda már éppen a blek'al-ok szaporodási szokásait firtatta volna, amikor megpillantotta az egyik fedélzeti nyílásban a gépész kikandikáló fejét.

- Jól érzékelem, hogy nem tudtad megvenni a kért alkatrészeket? - kérdezte Mel Andersmith. Mel amúgy kiváló gépész volt, aki néhány ciklussal ezelőtt került a hajóra, és Vok a mai napig nem talált kivetnivalót a munkájában. Ahányszor valahol valami probléma merült fel, Mel rögtön ott volt. Még a mindig jelenlevő rozsda szagát is sikerült eltüntetnie az elülső légcserélő telepekből. Habár voltak furcsa szokásai. Tekintélyes része a fizetésének, apró babszemekre ment el, amiből fekete levest készített és fogyasztott minden shiftje előtt. A zenei ízlését meg inkább ne is említsük.

Andersmith mindig tökéletes munkát végzett, habár azt meg kell hagyni, hogy nem alkatrészek nélkül. - Volt nekik, - köpött ki a kapitány - de 40000 kreditet akarnak egy darab 3 lépcsős erőtér generátorért. Az egész rakományunk nem ér ennyit, pedig hónapok óta ez a legnagyobb!
Az a bizonyos pumpa ismét elkezdett felmenni a kapitányban. A hajóját balszerencse érte balszerencse után. Sőt elsősorban, az emberi gépész felbérlésének oka pontosan ez a balszerencse széria volt. És míg sem olyan képzett, vagy precíz nem volt, mint az arcadiai, aki előtte betöltötte a pozíciót (jóval több pénzért), Mel olcsó volt és kompetens, de ha nem bírja a hajót néhány napon belül mozgásra, akkor egy kanyi fityinget sem kapnak.

- Hát, valami hasonlóra számítottam. A többi dolgot azért sikerült beszerezni? - Mel egy hosszú listát adott korábban a kapitánynak, hogy mire lenne szükség a hajón. Az erőtér generátorokon kívül a többi viszonylag olcsó volt. Néhány szerszám, átlagos pótalkatrészek., és egyéb apróságok.
- Igen, elküldtem egy robotot a cuccokért. - válaszolt Vok. - Minden megvan, kivéve a generátorok, és a 7-es elem a listáról. Senkinek nincs ötlete, hogy az mégis mi lehet- ahogy ez elhangzott a kapitány szájából, egy automata robot gurult be egy megrakott raklappal.
- Fenébe - mormolta a gépész. - Pedig igencsak hasznát látnám ahhoz, amit tenni készülök. Esetleg nem tudnál szerezni 3-4 modellel korábbit? Ha az emlékeim nem csalnak, azok 800 kredit körül mennek.
- Valószínűleg... - válaszolta Vok. - De a szoftververziószám különbség nem lesz probléma?
- Az az én dolgom - felelte Mel. - Kihívás lesz, de rendbe hozom a kicsikét, és végre el tudunk indulni.

Vok mélyet sóhajtott. Egy másik dolog a sok közé, amiket nem értett az embernél. Folyamatosan kisgyermekként hivatkozott a hajóra, vagy fiatal nőként, vagy éppen egy degradáló állatra hivatkozott a szülőbolygóján. De, ha egyszer ez elősegíti, hogy a hajó előremozduljon, hajlandó volt e felett szemet hunyni.
- Rendben, csak láss hozzá! Nem engedhetjük, hogy elveszítsük a rakományunkat.- Természetesen kapitány, már rajta vagyok. 

"Mik ezek a hangos döndülések?" Ez volt az első homályos gondolat, mely átfutott Vok agyán. A fali kronográf szerint nagyjából 30 mikrociklussal ezelőtt aludhatott el. Fárasztó műszak volt. Már épp visszafeküdt volna, de kipattant a szeme, mikor megcsapta a felismerés, hogy a hangok a gépészfedélzetről érkeznek. "Hogy verje meg a kee'heep! A tollatlan drek tönkre teszi a hajót?!" A hirtelen jött frissességével kiugrott az ágyból, és magára rángatta egyébként is gyűrött egyenruháját. Amikor otthagyta Melt, akkor a dolgok állása még egész biztató volt. A régi erőtér generátor lecsupaszítva és szétszedve állt a szoba közepén. A gépész épp a használható alkatrészeket kannibalizálta a hibás egységből, és építette be őket a régebbi generátorba. Valamit magyarázott még egy törött és DRM mentes firmware-ről, amit a "Kalóz kikötő" nevű hypernoderól töltött le, mely a legtöbb hajóval kompatibilis volt. Vagy valami ilyesmi... Vok nem értette a techno blablát. Az egész úgy hangzott, mintha ez a primitív vadállat meg akarná őket ölni.

Csak pár pillanat volt a kapitány lakosztályától leérni a mérnöki részlegre. A bejárat előtt vett egy mély levegőt, majd lelkiekben felkészült az elkerülhetetlenre. Ehhez képest, ami a szeme elé tárult egy viszonylag normális folyamat volt. Kivéve a nehéz fémdarabot, mely lengőmozgást végzett. 

-MIT MŰVELSZ A HAJÓMMAL?! - sikította Vok. Mel erre a hangra gyorsan letette az általa forgatott kalapácsot.
- Sajnálom, hogy felébresztettem uram - felelte - ,de a generátor méretei eltérnek, és egy kicsit több erőre volt szükségem ahhoz, hogy a helyére igazítsam. Úgy hiszem, az utolsó épp most került a helyére.
Andersmith a közeli terminálhoz hajolt, és bepötyögött egy sor parancsot.
- Igen, 108%-os hatékonysággal dolgozik a kicsike. Erősebb hajtóművekhez készült, így végeztem rajta némi módosítást.

- De hát.. ezzel az izével ütötted a generátort - értetlenkedett a kapitány, mégis legbelül le volt nyűgözve. Csak remélni tudta, hogy a generátor működőképes lesz, de nem várt semmi megváltót. És mégis... Íme a generátor, működőképes állapotban, beszerelve. Ugyanakkor az ember az Ő hajóját veri szét. Ez mégis zavaró volt.

- Ó, hogy az! Ezek a dögök 1200 G-s gyorsulásra vannak optimalizálva. Egy kis pofozás még a festésnek sem árt meg. Mellesleg - grimaszolt Mel - csak követtem a gépészek első szabályát: "Ha nem megy, nem használsz elég nagy kalapácsot." 


Egy tizednyi ciklus telt el, mióta IMV Kree'Gar kapitánya, Vok a gépészet első szabályának alkalmazásán kapta Mel Andersmith-et. A generátor a helyén, és a maximális teljesítmény felett duruzsol. A szállítmány időbeni leadásával ki tudta fizetni a legénységet is. 3 munkával később is minden simán ment. A dolgok állása egész kedvező volt, hosszú idő óta először. A kapitány elismerte magában, hogy az új alkatrészek beszerelésnek módja szokatlan, de mindenképpen hatásos és működik. Olyannyira, hogy külön hangsúlyt fektetett a hiányzó 7-es elem beszerzésére. Picit talán ijesztő volt látni az ember szemében gyúló fényt, amikor átnyújtotta neki a tömzsi, ezüstös cilindert, de ami még inkább félelemkeltő volt, az a "gépészet első szabályának" egy alternatív változata. Mégis milyen durva helyzethez kellhet a duct tape-nek nevezett tárgy?

via.: reddit

A bejegyzés trackback címe:

https://sotetjovo.blog.hu/api/trackback/id/tr1313731048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása