Sok-sok várakozás és periodikus körbenézés után végre feltűnt a radaron a Kíhívás című orosz akciódráma, ami nem kevesebbel dicsekedhet, minthogy részben az ISS-en forgott. De vajon jó film lett?
Sok-sok várakozás és periodikus körbenézés után végre feltűnt a radaron a Kíhívás című orosz akciódráma, ami nem kevesebbel dicsekedhet, minthogy részben az ISS-en forgott. De vajon jó film lett?
Már a Mirrors Edgnél is vakartam a fejem, hogy mégis mivel van megindokolva, hogy eléggé feltűnő figurák játrszanak egy steril világban futárt, mert hát valljuk be, az egyenszínű városban eléggé nagy célkeresztet festesz magadra az egyéniségeddel (meg azzal, is ha gyakorlatilag mindenki tud a szolgáltatásotokról), de hazudnék, ha nem érdekes és izgalmas a concept meg a játék amit az szült (kizárólag a 2008-as a másik, na az nem történt meg). A soron következő kisfilm picit logikusabb, de csak egy hangyányit.
Az Astartes sorozat egy űrt hagyott maga után, mind az adott univerzumban, mind pedig minőségi rajongói animációk terén. Amikor véletlenül rátaláltam egy kiragadott klippre azonnal az előbbi projekt jutott eszembe, és azonnal utána is mentem. És így derült ki számomra, hogy ugyan az az ember csinálta, mint a Szerződés című kisfilmet is.
A rajongás egy nagyon erős hajtóerő (ha épp ki nem nyírják), tulajdonképpen én is ezért csinálom az Almanach projektet és magát a blogot is. És hasonló indítatásból készült el ez a kisfilm is. Fogadjátok szeretettel ezt az apró Nauszikaä szösszenetet egyenesen Brazíliából.
Képzelj el egy világot, ahol mammutcégek egész bolygót tesznek automatizált gyárteleppé, melyek soha nem fognak leállni. Nos a távoli jövőben ez az elképzelt jelene a Solstice-5 nevű bolygónak.
Hiába csak egy eszköz, nem csillapodnak a kedélyek és mindenki tüzel mindenkire. Ennek a jelenleg is folyó háborúnak a farvizén jelent meg egy új eszköz, mely szeretné a művészek irányába billenteni a képzeletbeli mérleg nyelvét.
Előző cikkben foglalkoztunk a vádakkal, miszerint a tesztmajmok a beültetésbe haltak bele, ám ezek az állítások akkor még megalapozatlannak tűntek főleg hogy az azt megszellőztető oldal, illetve szervezet hitelessége és érdekkapcsolatai megkérdőjelezhetőek (több szál fűzi őket a PETA szervezethez, így érthető a kiló sóval történő hozzálássom bármilyen állításukhoz). Ám most publikálásra kerültek a boncolási jegyzőkönyvek, és hát, a helyzet koránt sem rózsás. Maradjunk annyiban, hogy a közeljövőben ezt nem biztos, hogy ember agya közelébe kellene vinni.
Egy hosszabb-rövidebb cikk érkezik SW-vel kapcsolatban, picit morgósabb és ingerültebb lesz, mint általában, de ki akarom adni magamból, mert elegem lett, belefáradtam és legvégezetül: fáj, hogy szétbarmolják gyerekkorom kedvenc emlékeit. Lesz itt minden, Mandalorian, folytatás trilógia, fércelés, retardált folytatások, kisfilmek, könyvek.
A halántékodra pöttenytesz egy transzmittert, a szemedbe csepegtetsz egy aranyszínű lötyit, és rögtön egy AR világot is látsz a saját látóidegeiden keresztül a valóság mellett, ugye milyen jó? Neeeem, nincs mellékhatás, se függőség. Legalábbis nem a brossúrán feltüntetve.
Nem feltétlen sci-fi, de Shadowrunba tökéletes concept lenne egy mammut cég szívatására, úgyhogy muszáj vagyok írni róla. Meg nem utolsó sorban: marhára nevetséges. Hogyan halhat meg egy cég teljes gyártókapacitása hála egy szerszámnak?