Sötétjövő

Könyvtár: A jövő már csak 18 év

2015. április 08. - leventex97

Ugyan megúsztuk az Eseményt, de lehet, hogy be fog következni. Senki se feledje, hogy azzal, hogy elódáztuk a háborút még nem menekültünk meg a következményektől. Az univerzumban ez egy fix pont. Nem sok idő és a jelenünk hasonló lesz ehhez.  Addig is elvtársak, tessék egy kis gombateát szürcsölni (ameddig a VDNH árat nem emel), és tessék okulni fiatal barátunk kalandjaiból.

Metró 2033:
2033. Az egész világ romokban hever. Az emberiség majdnem teljesen elpusztult. Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. A metró állomásai most városállamok, az alagutakban sötétség honol és borzalom fészkel. Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget. Dmitry Glukhovsky 1979-ben született; újságíró, tévés műsorvezető és az orosz populáris irodalom legnagyobb sztárja. 2007-ben elnyerte a Legjobb európai debütálás díjat. A Metró 2033 azóta a világ számos országában bestseller lett, és népszerű számítógépes játék is készült belőle

Dmitry Glukhovsky e könyvét nagyon fiatalon írta, azt hiszem még a 18. születésnapja előtt. Helyszíne egyedi, ez előtt még nem született poszt-apokaliptikus történet a moszkvai metróban. Nem is tudom, hogy én, hogyan találtam rá, de letöltöttem, és később megvettem. Azóta is előkelő helyet foglal el a polcomon. Sötét, komor légköre nyomasztó olvasmánnyá tenné, ha a karakterek személyiségei nem viselkednének apró fénypontok ként, így varázsolva félhomályt az alagutak sötétségébe. Khannal azonnal meg fogsz barátkozni. Történetünk egy hatalmas veszély és főhősünk, Artyom küldetése körül forog. Őt kísérhetjük végig útján a Poliszig, közben bepillantást nyerhetünk az állomások életébe, konfliktusaiba. 

Ajánlom?: IGEN!
Miért ajánlom: egyedi légkör, eseménydús, érdekes karakterek
Hibája: Elsőre nehezen olvasható, de később már nem okoz gondot.

 

Metró 2034:
Több mint húsz évvel az utolsó háború után az egész világ romokban hever. Moszkvában a túlélők a metróban, a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén húzzák meg magukat.
Az egyik periferikus állomást, a Szevasztopolszkaját borzalmas mutánsok fenyegetik, s egyszer csak megszakad az összeköttetés a többi állomással – így pedig, lőszer nélkül halálra vannak ítélve.
A titokzatos Hunter és az öreg Homérosz, aki egyre csak egy új eposz megírásáról álmodozik, elindul, hogy kiderítse, mi történt…
S miközben lélegzetelállító kalandok során csapnak össze hol a metró szörnyeivel, hol a felszíni világ romjai között élő rémséges lényekkel, hőseink – akikhez a szerelmet kereső Szása, a száműzetésben felnőtt szép fiatal lány is csatlakozik – egyre mélyebben gondolják át e torz világ értelmét és a föld alá bújt, nyomorult emberiség rendeltetését…

Ez a könyv már olyan felemás érzéseket keltett bennem. Először is le kell szögeznem, hogy az ebben a könyvben szereplő Hunter és Artyom nem ugyan az a Hunter és Artyom aki a 2033-ban is szerepelt. (Ezt az író is mondta, nem én.). Ezenkívül sokkal rövidebb, mint az első könyv, és igazából inkább csak egy vadhajtása a sorozatnak. Amolyan "filler" regény. A 2034 lekorlátozódik a metró déli részére, és sokkal inkább egy lokális konfliktus körül forog, mintsem egy globális körül. Természetesen itt is van valami, ami a metró egészét veszélyezteti. Itt is bepillantást nyerünk egy állomás életébe, megismerkedünk egy krónikással, aki Huntert, jelenlegi főszereplőnket végig kíséri a segítség után való keresgélés rögös útján. Megismerhetünk egy haldokló apát és lányát, kik számkivetettként élik életüket. Ezen szereplők sorsa összefonódik egy történeti szálban, és ez képes felülírni a felemás érzéseimet.

Ajánlom?: Igen.
Miért?: Emberi kapcsolatok, szereplők
Hibája:Rövid, és nem szoros folytatása a 2033, (amikor kijött, én nem ezt vártam)

UPDATE

Több mint húsz évvel az utolsó háború után a világ romokban hever. Moszkvában a túlélők a metróban, a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén húzzák meg magukat.
Artyom, aki korábban megmentette a Metró lakóit a feketéktől, tudja, hogy nem hőstettet követett el, hanem óriási hibát. Mert azok a lények nem szörnyetegek voltak, hanem egy új értelmes faj képviselői.
Az öreg Homérosszal együtt, aki meg akarja írni hőstettének történetét, Artyom elindul arra az állomásra, ahol valaki állítólag kapcsolatba lépett más túlélőkkel. S amit talál, immár a felszínen, az minden képzeletét felülmúlja.

Na és akkor most durva leszek: EZ EGY HULLADÉK. Ez nem Metró könyv. A régóta várt záródarab, mely a 2033 közvetlen folytatása, már nem metró, hanem egy aktuál politikai reflekció a metró világába ültetve. Csak az emberi ellenfelekkel foglalkozik, a felszín meg, mintha kipusztult volna. A könyv iszonytatóan unalmas. Már nem próbál sötét lenni, mint a '33 vagy a '34. Én falom a könyveket, de ez egyszerűen katasztrófa volt. Ugyan viszont láthatjuk Artyomot, de mint megnyomorodott embert (oké, ezt még lenyelem), azt már kevésbé akarom megenni, hogy a Last Light számítógépes játék is bele van mixelve a történetbe (az meg aztán végképp nevetséges, hogy a 2035 prológusát, meg lehet venni külön antológiás kötetben, de a prológus a Last Light első küldetésének 1:1-es átirata, néhány változtatással), nem látjuk viszont a feketéket (oké kipusztították őket, ugyanakkor a LL-ben meg megválthatjuk magunkat... na mindegy), nem találkozunk Khannal, akitől a 2033-ban olyan hirtelen elváltunk (holott az LL-ben jelen van, most akkor döntsük már el, hogy mi a kánon és mi nem) illetve '34 Tányája feltűnik nem éppen egy hozzá illő szerepben... kész, akkor majdnem a falhoz vágtam a könyvet. Nem tudom mi történt Glukhovskyval, de ez nem az a könyv aminek meg kellett volna jelennie.

Ajánlom?: NEM.
Miért?: Teljes elütés az előző két könyvtől
Hibája: semmi hősiesség, kihalt regény világ, kiszámítható fordulatok,
+1, ami nem számítható szorosan bele, de nekem baxta a csőrömet: túl nagy emberi hülyeség

A bejegyzés trackback címe:

https://sotetjovo.blog.hu/api/trackback/id/tr587352100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.