Örömömre szolgál (nem), hogy folytathatom a megkezdett cikksorozatom. Wittgen volnék, ez pedig a hogyan kúrja szét az EU a jogaid a biztonság jegyében. Ismét.
Mindenki boldog volt, hogy sikeresen visszavertük a csettörvényt közben amúgy nem is, mert alig sikerült megszerezni a többséget a megbuktatáshoz. Azóta két rosszabb javaslat és törvénytervezet lett az EU elé tárva, mely a fundamentálisabb digitális jogaidat támadja. És akkor most még visszatért a Csetkontrollként csúfolt törvény még egy körre. Csak hogy jó legyen. Nevezhetjük Csetkontroll Litenak is az új előterjesztést, az Európai tanács boldogan adta hírül NOVEMBER 26-án (amíg mindneki a DO-val volt elfoglalva), hogy a törvényalkotóknak sikerült megegyezniük a törvény új, elfogadható(bb) változatáról, mely kötelezi/né a cégeket hogy megakadályozzák a CSAM (child secual abuse material) terjedését és beszerzését a szoftvereiken/szolgáltatásaikon. Míg a kitűzött cél nemes, ehhez kétség sem fér, azonban a) a gyerekekkel, b) a biztonsággal dobálózni, minden egyes totális megfigyelésbe torkolló ötletnél már rég nevetséges és fárasztó is egyben. A választott megoldás, azaz a privát beszélgetések folyamatos szkennelése és ellenőrzése cseppet sem bizalomkeltő, és az se segít, hogy az általános hozzáállás az, hogy "ha nincs mit titkolnod, akkor nincs mitől félned", ez egy fundamentálisan hibás megközelítés (mint az, hogy nem szabad elmarasztaló kritikát írni valamiről), mert ezzel csak azt éred el, hogy önmagadtól adod fel bizonyos jogaid, amire ugyan ma nincs, de lehet egyszer szükséged lesz, csak ugye akkor már nem áll a rendelkezésedre. De hogy mi változott az eredeti megvétózott törvényhez képest? Nos a dánok kiszórták azokat a legkritizáltabb pontokat a törvénytervezetből, melyeket mindenki támadott és önkéntessé tették a szkennelésben való részvételt, de hozzáadtak egy olyan kitételt a törvénytervezethez, mely lehetővé teszi a későbbi felülvizsgálást és magának a szkennelésnek a kötelezővé tételét. Hogy mit takar az önkéntes részvétel az ismeretlen, a legjobb megközelítés amit eddig találtam az az volt, hogyha a majd létrehozott új vízfej, az EU Centre on Child Sexual Abuse, kiknek a feladata lesz majd ezt a rendszert átlátni, a kockázatot amit az adott szolgáltatás jelent elfogadhatónak ítéli, akkor nem kötelezik arra, hogy részt vegyen a nekik (azaz a ECCS-nek) megfelelő eszközök és protokollok kidolgozásában amivel harcolhatnak a CSAM ellen, valamint nem is vegzálják azzal a platformon történő kommunikációkat monitorozásával. De, ha valakire rávetül a gyanú árnyéka, akkor elvárt az alapos önvizsgálat. A felszínen ez amúgy egy nagy ugrásnak néz ki, és pozitív irányba, azonban a probléma ezzel a tervezettel egyáltalán nem új keletű, már a Digital Omnibusnál és a GDPR törvények gyengítésénél is felhozták mások: olyan pongyolán van megfogalmazva, hogy még a szakértők is csak vakarják a fejüket, hogy akkor pontosan mi is az elérendő cl (arról ne is beszéljünk, hogy a titkosításokat gyárilag gyengíteni mennyire nem jó ötlet), de minimum a legnegatívabb olvasatot hozzák ki belőle. Azt eddig senki nem tudja értelmesen keretbe foglalni, hogy mi az az "önkéntes alapú részvétel", nyomásgyakorlás alatt is önkéntes vajon még? És akkor így kerül hozzá nem értő politikusok elé, akik pedig szavaznak róla. Ha meg a törvény átmegy, megváltoztatni egyszerűbb, mint újat beiktatni, szóval a lehetőség már adott lesz arra, hogy bármikor átértékeljék a helyzetet és megvalósítsák az eredeti dán elképzelést.
