Nem hittem volna hogy olvasok majd szürreálisabb sorokat az MU ban, mintsem az erőtér védelme alatt űrruha nélkül egy, egy légkör nélküli bolygón, nem szintetikus lovon lovagló magyar (pardon turáni) titkosszolgálati tiszt, aki instant erjesztett kumiszt iszik mielőtt elindul, hogy szétverjen…

A Lángvörös égbolt kiadása rendesen megcsúszott, pár nap híján egy évet, de most kezünkben van, és lássuk hogy röffen be egy új ív.

Nagyon nagy projektbe vágtam a fejszémet, mely több mint 40 könyvön keresztül ível majd, és lehet több évet fog felölelni. És ha már itt vagyok, gondoltam egybekötöm a hasznosat a még jobbal, úgyhogy írok az MU könyvekről is.

Az élet olyan, mint az orosz űrtank: kurva nehéz. És milyen igaz, főleg ha az Anstettenek birodalmának renitens lakója vagy. Íme Michael Walden: Szefirot című könyve, mely a harmadik a sorban a Paul Wittigen könyvekből

Az Mysterious-universe-ról már volt egy hatalmas ajánló cikkük, ám most itt az ideje, hogy a jelenlegi legújabb üdvöskével foglalkozzunk pár soron át. Íme Paul Wittigen (igen az a Wittigen, kinek a nevét írói álnévként használom) második regénye a Hédammus újra alászáll után.

Harrison Fawcett munkásságáról már is írtunk, a Hosszú az út a trónig, bébi mű megjelenése kapcsán, de soha nem foglalkoztam vele a mélységekbe menőkig egy cikk erejéig. Aztán történt, hogy egy ismerősöm a Messenger történetében megosztott egy képet, melyről akkor nem gondoltam volna, de elindított…

Ha valaki nem ismerné a sorozatot, engedjétek meg, hogy bemutassam a MU univerzum zászlóhajóját, a  Praetoriánus gárda, [törölve] beavatási lépcsőn álló, pofátlanul laza Brett Shaw ezredes életművét melyet a nagyszerű Harrison Fawcet által lejegyzett már-már sci-finek kísértetiesen is értelmezhető…