Joe Schreiber könyve ígéretesen indult, de sajnos elég laposka lett, és Han és Chewie belekeverését sem teljesen értettem, így a végére egy közepes regényt eredményezett, az előzmény meg még ennyire sem méltó említésre. Mindenesetre a concept azóta is befészkelte a fejembe magát (ahogy sokaknak másoknak is), és itt egy jó adaptációja annak a könyvnek, vagy hát legalábbis az alap koncepciónak.

Az egyetlen Command & Conquer játék amivel játszottam az a Generals és a Zero hour volt, az még a realistább változat volt a fantázia háborúskodásnak. Meg a Red Alert 3 amit én downgradenek éreztem a Contra moddal megtámogatott játékok után. Jó tudom, nem kellene modhoz hasonlítanom, de nem tehetek róla, ha az az első élményem és imádtam minden hibája ellenére.

A Suubstance című filmmel egy bajom van az pedig a vége. A filmnek lenne egy fontos mondanivalója amit az utolsó 20 percig vagy meddig görget, hogy az utána következő trancsírparti nevetségessé tegyen mindent és így invalidája az egészet (legalábbis számomra). Szerintem ez a kisfilm képes ugyan azt az üzenetet átadni és nem is cseszi el a végével. 

Ahhoz hogy a Beavatást elolvashassam szükséges volt átrágnom magamat mind a Venatoron, mind pedig a Houderdini poklán. Nos megtörtént, mivel itt vagyunk.

Volt egy régi cikk, azzal a címmel, hogy mi van ha a szuperintelligencia feketelyukak mélyén rejtezik, de mi van, ha mi is? Imádom ezeket a teoretikus kérdéseket, és hát belebotlottam egy nagyon jó képbe, és alatta egy kommentbe egy nagyon jó fejtegetésbe botlottam, amit meg akarok osztani veletek.

Az Apocalypelse now nowal először 7 éve találkoztam egy rajongói adaptáció keretében, egy kisfilmen keresztül, mely elég volt arra, hogy megvegyem a könyvet, akkor még ebayen asszem. Az afrikai sci-fi néhány terméke pontosan ugyan annyira elmebeteg és idióta mint az itthon turbómagyar összeesküvéselméletek, szóval azért kicsit óvatosan vágtam neki.

Ugyan a Gits-ben magában mérhetetlenül csalódtam, nem akadályoz meg, hogy lenyűgözzön e kézműves munka mögött rejlő szaktudás és munka.

Alig másfél éve írtam egy cikket azzal a címmel, hogy "Nagyon közel kerültünk a JÉG megjelenéséhez". Erre a gyökér korpók szinte óraműpontossággal aktiváljáka "torment nexus" csapdakártyát és megcsinálják a fekete JEG-eket. És a legjobb: mostmár nem a használó látja a kárját, hanem más is.

Anno domini a 2010-es években haverokkal mennyit álmodoztunk arról, hogy kedvenc játékainkból, vagy képregényeinkből milyen marha jó sorozatokat lehetne csinálni. Ma meg ott tartunk, hogy effektíve szitok szóvá érett a “kedvenc ip-d váljon mainstreammé” mondat. Éljen hát a hullagyalázás!

Nagyon régi kérdésem, hogy az apokalipszist magánbunkerben túlélő gazdagoknak amúgy mi a terve a világvége után, amikor nem hogy egy kenyeret nem tudnak megsütni, de hogy a napi életüket maguktól rendezni is képtelenek lennének, arról nem beszélve, hogy önerőből túléljenek. Nos, egymás ellen fordulnak.