A kimerült nukleáris fűtőanyagok koránt sem olyan veszélyesek, mint, ahogy azt nagyon sokan be akarják állítani, de ez koránt sem jelenti azt, hogy teljesen veszélymentesek lennének. Na de hogy figyelmeztetsz valamire egy olyan társadalmat akiket akár évezredek választanak el tőlünk?

Az üzemanyagrudak életútja amúgy felettébb érdekes (bár nem ennek a cikknek a témája), mielőtt eljutunk a végső tárolásig több lépcsőn is átmennek, életük jó részét például vízzel töltött medencékben élik le és ott várják a végleges elhelyezésüket. Jó, nekünk végleges, de az elhasznált nukleáris fűtőelemek egy olyan tartós örökség lesz, ami garantáltan több ezer évig is radioaktív lesz. Jelenleg olyan geológiailag stabil területeken helyezzük el végső nyugalomra, amik mindenféle természeti befolyás nélkül ellehetnek. Ennek értelmében akár egy apokalipszist is túl tudnának élni. És ekkor jön a jó kérdés: ha esetlegesen a mi civilizációnk megsemmisül, mégis hogyan fogjuk a következővel megértetni, hogy itt semmi jó nincs, ha nem értik már meg a nyelvünket? Javasolt megoldásokból szemezgetünk és megnézzük, hogy van e egyáltalán terv?

Sugárzó macska

Felmerült ötletként, hogy (jobb szó híján) készítsenek genetikailag módosított macskákat, melyek bundája zölden világtana, amennyiben radioaktivitással kerül kapcsolatba. Az elgondolás egy francia és olasz tudóstól származik, akik 1984-ben javasolták az élő detektor ötelét, a gondolatmenetük a majd később említésre kerülő hosszútávú figyelmeztető üzenetek projekt alapötletének vizuális megjelenése. Arról nincs információ, hogy bárki is komolyan eljátszott volna a megvalósítással.

Atompapság és egyéb tájépítészeti megoldások

Amikor még a WIPP tárolót építették ott is foglalkoztak ennek a kérdéskörnek a megoldásával, létre is hoztak egy speciális osztályt, az Emberi beavatkozással foglalkozó munkacsoportot (Human Interference Task Force) aminek több területről érkeztek a tagjai: volt közöttük nyelvész, régész, nonverbális kommunikáció szakértő és mérnökök.Két rétegű megoldással álltak elő: egyfelől elrettentőnek kell lennie a helynek, vagy ha nem is elrettentő akkor azt kell sugallnia, hogy itt semmi értékes nincs. Ezt mindenféle baljóslatú tájépítészeti megoldással óhajtották volna elérni, mint tüskeerdő, áthatolhatatlan labirintus. Példának tessék itt van néhány ötlet:

A legtöbb terv a vészjósló hatásra épít, és el kellene riasztania az esetleges látogatókat. Ám mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy néhány ijesztő kép soha nem állított meg minket, ha más nem, csak jobban tüzelte kíváncsiságunkat (jó példa erre az egyiptomi fáraók sírkamrái). És valszeg itt is ez lenne. De az elriasztó hatású építészeti megoldások mellett még előálltak azzal is, hogy el kellene hinteni nyelvi emlékeket, szokásokat és történeteket a társadalomban, mely nem feltétlenül a mibenlétét magyarázzák el az elásott dolgoknak, hanem egyszerűen elég, ha azt az üzenetet hordozzák, hogy veszélyes. Ezenkívül még javasolták egy atom papság megalapítását is, melynek kimondottan a konkrét tények megőrzése és az információ hiánytalan továbbadása lenne a célja. De ez a szervezet a megcélzott időtartam hosszúságát tekintve egy instabil intézmény lenne, mert biztos nem lenne független, és tagjai potenciálisan politikai erőhöz jutnának tisztán a beosztásuk alapján. Illetve bárminemű információ az föld alatt rejtőző titkokról olyan erőt jelenthet, amit külső elemek meg akarhatnának szerezni. Szóval többek között ezek miatt az okok miatt sem valósultak meg ezek az elképzelések. Ha bővebben érdekel a WIPP kutatás, akkor itt olvashatod a kivonatolt változatot, itt pedig a komplett kutatást. De az elriasztó hatású építészeti megoldások illetve az atompapság mellett előálltak azzal is, hogy el kellene hinteni nyelvi emlékeket, szokásokat és történeteket a társadalomban, mely nem feltétlenül a mibenlétét magyarázzák el az elásott dolgoknak, hanem egyszerűen elég, ha azt az üzenetet hordozzák, hogy veszélyes. Szóval ez ilyen criptic mémeknek, mint az alant láthatónak az alapja.

De ezek megmaradtak annak, amik voltak a kutatásban: javaslatnak. Az egyetlen Amerikában jelenleg működő ilyen hosszútávú lerakat az a WIPP (Waste Isolation Pilot Plant), amely Új-Mexikóban található, és elméletileg még ebben az évben leáll végleg (az infók amúgy érdekesek, van ahol azt írják, hogy már rég nem működik, van ahol azt írják, hogy még fog, szóval nem tudom kihámozni az internetből, hogy most a WIPP meg van e még vagy sem). De akkor mi a tervezett jelrendszer? Nos nincs. A jelenlegi terv a következő a WIPP esetében: 35 db 7,6 m magas gráninttömböt helyeznek el egy 6 km élhosszúságú négyzeten, amit aztán befelé haladva egy 10 méter magas 30x30 méter alapterületű földfal várja az idetévedőt, melyen belül még több (szám szerint 16) gránit oszlop lesz található. A középpontban (konkrétan a bejárat felett) pedig egy szintén gránitból készült szoba lesz található melyben a jövőnek szánt információk lesznek szó szerint kőbe vésve az egyesült nemzetek hivatalos nyelvein és navajo nyelven is. Ám ez is csak egy terv, a vezetőség 2028-ban tervezi benyújtani a hivatalos látványterveket, amiket feltehetőleg 2033-ra véglegesítenek. Szóval röviden, azt tudjuk, hogy mit akarunk csinálni a hulladékkal, de hogy erről hogyan figyelmeztetjük távoli rokonainkat, az egy nagyon jó kérdés.