Kezdődhet a játék? Sokaknak ismerős lehet ez a kérdés a Fűrész filmekből. Akár még vele is össze lehetne hozni az cikk témáját, ha csak annyit nézünk, adott egy, vagy pár beteg elme, aki(k) büntető hadjáratot indítanak néhány kiválasztott szerencsétlen ellen. Saját maguk vagy a társadalom szórakoztatása céljából. Viszont itt el is vérzett a Fűrész összehasonlítás, ugyanis a háttérben sokkal mélyebb összefüggések futnak. A gondolatvilága pedig az 1997-es Cube vagy magyarul Kockához áll a legközelebb.
Haladjunk visszafelé. A 2019-es végtelen útvesztőt pár hete sikerült megnéznem. Hallottam róla korábban is, de nem kapott túl nagy reklámot így hamar kiment a fejemből. Rögtön az első jelenet ismerős volt nekem. Mármint a felépítése. Főleg a bizonytalan lezárása, és az utána következő kis felirat, hogy pár nappal korábban vagyunk a fő cselekmény előtt. Ezek után kapunk egy gyors felvezetőt a karakterekről, akikért végig izgulhatunk a túlélésért vívott harcukban. Ebben sem volt semmi váratlan. Feláll egy 6 fős csapat. Mindenkit úgy hívott meg egy „kedves” barátja. És mindegyikük önszántából jött el a meghallgatásra, annak reményében, hogy tesztelnie kell egy szabaduló szobát és a győztes jutalma 10 ezer dollár lesz.
Nagyon éles váltás következik, miután mindenki elfoglalta a rajt pozíciót. Csak ültem és vártam a játékosokkal együtt, mikor jön be valaki és közli velük, hogy hahó lehet kezdeni kiszabadulni a szobából. A vicces ázsiai fiú persze rögtön elkezdi sorolni az érdemeit, előtte mennyi hasonló helyzetben volt már. És rögtön magához ragadja a kezdeményezést. Tudtam milyen filmre ülök be, mégis elhittem neki, hogy ez tényleg csak egy játék.
A különböző szobák részletezésébe nem mennék bele, mert akkor lelőném a film izgalmasabb részleteit. Maradjunk annyiban, hogy lesz akinek sikerül és lesz akinek nem.
Mire is akar kifutni a film? Mind egy nagy kockában élünk? Ahol egy nagy testvér figyel minket állandóan, és csak bábuk vagyunk egy sakktáblán ahol mások kedvük szerint rángatnak minket? Felveti egy hasonló gondolat lehetőségét a film. Viszont itt már kezdett elfáradni, és inkább csak gagyivá silányította az amúgy izgalmas cselekményt. És itt jön be az 1997-es Cube film. Ami díszletében pont az ellenkezője az útvesztőnek. És pont azokat a mélyebb elemeket tartalmazza amik hiányoztak az útvesztőből. Ha egy teljes történetet szeretnénk kapni akkor a szemünkkel „gyönyörködjünk” az útvesztő látványvilágában a fülünkkel pedig hallgassuk a kocka üzenetét. De miről is szól a kocka? Adott itt is 6 különböző élethelyzetű ember. Akik előtte nem ismerték egymást.
Itt a különbség csak annyi, hogy nem önszántukból jöttek a túlélő szobába, hanem már itt ébrednek fel. De a felvezető jelenet egy az egyben ugyanaz mint a másik filmnél. Látunk valakit menekülni, akinek nem sikerült. Majd utána jön a következő hullám. Itt ne számítson senki nagyszabású díszletekre, de attól még ötletesen oldották meg a különböző szobákat. Keresi az élet értelmét? Valami ilyesmire kell gondolni. Bár több kritikát elolvastam a filmről, csak a szokásos kliséket találtam, hogy ezt nem mindenkinek sikerül megérteni. Viszont amikor a magyarázatra kerülne a sor akkor az rendre elmarad. Ezért arra jutottam, hogy a film üzenete akár a paprikás krumpli receptje is lehetne. Mert én azt látom benne.
A viccet félretéve. A kocka valami nagyot akar megmagyarázni. Valami olyant, amit akkor még nem is egészen értettek. Az internet elterjedése, a számítógépek uralma felettünk, és az ezekkel való visszaélés. Kicsit olyan mint egy mátrix alfa verziója. A csavar itt is a végén van. Vajon sikerül kijutniuk választott karaktereinknek? Vagy elvesznek a végtelen útvesztőben? És rádöbbenek arra, hogy létezésük értelme csak egyetlen célt szolgált, mások szórakoztatása, csak azért mert megtehetik velünk? Plusz érdekesség még, hogy a Kocka karaktereinek nevei megegyeznek egy-egy börtön nevével valahonnan a nagyvilágból. A lezárása nem egyértelmű a néző fantáziájára van bízva. Mindenesetre, igen széles körű teret enged a különböző lezárási teóriáknak. A pozitív és a negatív oldal is belefér. Ezzel szemben a végtelen útvesztő, már egy sokkal konkrétabb, vagy úgy is lehetne mondani tapasztaltabb lezárást kínál a nézőnek. Miután kijutottak a túlélők a szobából, nyomozásba kezdenek, és elveszti a film a varázsát. Olyan érzés ez, mintha megmásznád a Mount Everest-et, majd a tetején felállítasz egy létrát, és még magasabbra akarsz menni. A kocka esetében pont a befejezetlenség és a bizonytalanság érzet volt az, ami kultikus filmmé tette. Ellenben az útvesztővel, ahol a második rész reményében, megfejelték még azzal, hogy „a nagy testvér mindig figyel”. Ami mostanra inkább már sablonnak számít mint új gondolatnak. Összegezve, az útvesztő nem tartozik konkrétan a sci-fi filmek közé. Inkább misztikusnak mondanám. Mivel azonban egy színes koppintása a kockának, ami már a sci-fi kategóriába tartozik, szerintem érdemes vele egy próbát tenni, és csak lecsupaszítva nézni az üzenetét amit már 97-ben is megkaptunk.
Üdvözöljétek az első teljesen önnáll alkalmi írónkat. Önnálló a szó abban az értelmében, hogy nem én vettem rá, hogy írjon nekünk, hanem ő keresett meg minket. Grinderbar film, könyv és játék bemutatókat fog nektet főleg szálítani, amit épp ahogy befejez :)
