A Netflix kb két éve jelentette be, hogy filmet fog csinálni az Elektronikus államból. Nekem már a szereposztással bajom volt, ugyanis szerintem Chris Pratt nem a megfelelő választás bármire, de néhányan megjegyeztétek, hogy az írók és a rendezők neve azért ad némi okot a bizakodásra. Na, annyit adott, mint a CDPR renoméja a Cyberpunk 77 előtt. Azaz semmit.
Direkt a film előtt újraolvastam a komplett könyvet, hogy friss viszonyítási alapom legyen, meg amúgyis jól jött a frissítés, mert az olyan apró bizarr jelenetekről, mint a robotlényekkel közösülő random nőről, el is felejtkeztem. Stålenhag a teljes történet csupán egy részét tárta elénk közvetlenül, a világ történései pedig elbeszéléseken és a főszereplő lány monológjain keresztül sejlett fel előttünk, de semmi konkrétum. A világot pont ez a misztérium érzés és az sivár Amerikán keresztül történő utazás tette érdekessé, mely megannyi kérdést tett fel, melyekre csak sejthetjük a választ. Ilyen kérdések pl a hogyan pontosan mi is az Intercerebrális Intelligencia, és mi az hogy gyereket tud nemzeni. Vagy hogy milyen harcok folytak valójában, és ki volt az a koalíció. Természetesen ezt megszórva gyönyörű melankolikus tájképekkel, melyet lebegő hajók roncsai és neurotranszmitter sisak által zombikká tett emberek tarkítanak, a végkifejlethez közeledve pedig egyre vadabb géplények tűnnek fel.
A kevés jelenet egyike mely emlékeztet Stalenhag alkotásraira.
A könyv egy nyugtalanító korkép egy nagyon csendben végbemenő világvégére egy győztes háború után, és egy személyes szenvedés naplója, semmiképpen nem az akción van a hangsúly. Majd mit csinál a Netflix? Az akcióra helyezi a hangsúlyt.
A történet
Mint mondtam a könyvben jó részint sötétben vagyunk hagyva a világ történelmével kapcsolatban, némi információ azonban így is csöpög, ebből kirajzolódik egy háború, és hogy hogy ébred a mesterséges intelligencia öntudatra. Fontos: EGY mesterséges intelligencia. Nem több. Nem telt el 4 perc a fimből, a forgatókönyvírók kompletten átírták, a karakterek háttértörténetét is és a világ hátterét is. Főszereplőink családi háttere azért változott, hogy támogassák az általuk kiötlött világ történetet: egy elbukott robot szabadságharcot, amit egy mogyoró alakú robot vezetett. A könyvben ismeretlen okok miatt került a lány testvére (akit Skip-nek hív mindenki), egy robot testbe, igazából egyedül fekszik valahol az tiltott zónában, egy düledező házban. A netflix adaptációban szüleivel balesetet szenvedtek, ő permanens kómába zuhant. Mikor betolták egy MRI gépbe akkor a Sentre lecsapott a most már Chrisként hívott fiúra, és ellopták maguknak, és vele lezárták a háborút. Hogy miért? Mert az agya felépítése lehetővé tette, hogy a cég ráépítse a direkt ingerület átvivő rendszerüket és a robotok ellen drónokkal harcolhassanak. Közben évek telnek el, és Michelle abban a hitben él, hogy családja teljesen halott. Ám egy nap feltűnik egy sárga golyófejű robot, aki a testvérének mondja magát (amúgy tényleg az). Elindulnak hát az tiltott területekre, amihez egy csempész segítségét akarták igénybe venni, hogy bejussanak. Nos be is jutnak, de bent is ragadnak, ekkor találkoznak a robottrásadalom helyi képviselőivel, majd egy aprócska harcok után úgy döntenek, hogy akkor most mennek és elkenik a Sentre száját, ugyanis most már mindenkinek kiderül, hogy Chris-t fogvatartják kómában.
A film kb odáig egyezik a könyvel, hogy feltűnik egy sárga vigyorgó robot. ÉS ennyi. Behozták a csempész karakterét (Chris Pratt) aki egy Robottal dolgozik, aki fel sem merült a könyvben. A mesterséges intelligencia nem egy gyermeken és az ő amúgy nem részletezett speciális agyán múlott, hanem több agyat kapcsoltak össze, amiből egy még érdekesebb anomália született. Christ is sokkal érdekesebb okból keresik/kergetik. Ugye emlékeztek, hogy írtam, hogy el is felejtettem, hogy van robottal közösülő nő a könyvben. Nos, sorok között olvasva kiderül, hogy született egy gyerek, akinek teljesen új a genomja, mert félig emberi félig gépi DNS-e van. Feláldozták ezt az érdekes és kicsit bizarr történetet, annak az oltárán, hogy alkossanak egy lerágott csont érzésű robotlázadást, meg injektáljanak egy kis jelenkori internetes viselkedést, mikor canelleznek egy régi rajzfilmet, amiben egy robot szerepel. Tisztában vagyok vele, hogy mi egy történet szeletét láttuk csak a könyvben, de az, hogy semmit, még csak az árasztott érzést se sikerül átültetni az nevetséges. A párbeszédek helyeken nagyon gyerekesek, a kiszólások marvel quip jellegűek és még sikerült belecsempészni egy pöcs viccet is.
Az képi világ
Simon könyvhöz készített képeiből árad egyfajta melankólia, de mégis otthonos. Ahogy a tájképei részévé teszi a lehullott hatalmas csata repülők maradványait vagy a Sentra cég adatközpontjait, teljesen organikus, és hozzáad a történethez. Azonban a filmben felhasznált művészi elemeknek nincs mesélni valójuk, csak ott vannak, mint utalás a könyvre, és a legtöbbször kimerül néhány elszórt szemét kategóriába eső apró roncsban (tehát semmi grandiózus roncstemető, semmi óriás szétlőtt kacsák). Amit látunk azt hamar lecseréljük egy sivatagra (ahol a film kb második fele játszódik), és olyan robot designokra, amelyek ugyan stílusjegyeiben kazetta futuristák és a belesimulnak a film designjába, de e Stalenhag munkásságára alig hasonlítanak.
A kommenteket böngészve klippek alatt kirajzolódik a szokásos kép: az aki nem tudja, hogy valójában miről szól a könyv, az tapsikol hogy "jajj milyen vicces lett", meg van benne robotban ülő, robotban ülő robot, aki a középső ujját mutogatja és autókat dobál, az aki pedig olvasta a könyvet, az pedig dühös, hogy mennyi potenciál lett megint elvesztegetve. Összességében, megcsinálták ugyan azt, amit az Amazon is a Tales from the loop-pal. Hiába adott egy színes sztoriboard, hiába adott egy sejtetett történet, megint olyan az érzésem, hogy az írók meglátták a könyvet a kirakatban, megtartották címet, kicserélték a fő eseményeket, majd azt mondták, hogy jól van ez így, mindeközben teljeséggel mellőzték a személyes drámát és a nyomott légkört és egy érdekes történetet. Nagyon örülnék, ha végre leállnának a megfilmesíthetetlen ötletek kényszerített vászonra vitelével. Vagy, ha már megpróbálkozunk vele, akkor addig nem engedni billentyű leütés közelébe a forgatókönyv írókat és a rendezőket míg el nem olvasták, és meg nem értették az adaptálandó művet.
