Retrowave és Synthwave az két olyan műfaj, ami mostanság igen berobbant a köztudatba. Volt is rá próbálkozás, hogy Brut Carpenter zenéjével sőt inkább zenéjéhez készítettek egy filmet. Szerintem a végeredmény amennyi pénzbe került, olyannyira is hanyagolható alkotás lett. Túl művészi, túl elvont. Aztán Quixotic dobott egy nagyot.

Van it minden, mint a falusi búcsuban: Mad-maxtől kezdve, a Terminátorig, Knight Rider és Vissza a jövőbe, Predátor és Miami Vice utalások, még egy DeLorean is előbukkan. És természetesen, ami istenigazából elviszi a hátán a produkciót: a zene. Quixoticcal én az I need a hero remixével ismerkedtem meg, bőven, mielőtt tudtam volna, hogy egyáltalán magyar előadó, aztán egy kolegám felvilágosított, hogy mi a stájsz. És igen, nekik sikerült az ami a Blood Machines-nak nem: szórakoztatni, mindezt egy grammnyi vér és felesleges erotikus jelenetek nélkül. Csak egy kicsit bánkódom, mert érdekes módon megint alig van felkapva (egy-két átosztott poszt itt vagy ott nagyobb oldalakra, de azon is maximum egy vagy két like csücsül... de persze a  a "mega"produkciós műanyag szagú és ízű sci-fit az egekig kell sztárolni. Pedig megint csak megmutatkozik, hogy kis ember is tud nagyot alkotni, (még akkor is ha egy hadseregnyi szívesség kellett a létrejöttéhez), 10 percben többet tett le az asztalra, mint eddig nagyon sok filmünk. Mégegyszer, emelem kalapom előttük! Bónuszként íme a pofás poszterük: