A Húsból vannak kisfilm egy 1991-ben megjelent nagyszerű, humoros rövid sztori megfilmesítése, amit lehet, hogy ismertek.Írója Terry Bisson. Lényege két földönkívüli felderítő beszélgetése a földi életformáról és arról, lépjenek-e hivatalos kapcsolatba velünk. Mert van az emberekkel egy nagy gond… húsból vannak!

A történet nagyon jópofa, érdemes megnézni így filmes formában is. Ha az angol nem az erősségetek, akkor is mindenképpen ajánlom elolvasni a Húsból vannak-ot. Mivel a magyar fordítás a neten kering, gondolom nem lesz baj belőle, ha egyenesen idepakolom. Jó szórakozást, húsfejek! :) Aki nem értené, annak bemásoltam az átiratot is ;) a videó alatt megtalálható.

 Terry Bisson: Húsból vannak

– Húsból vannak.

– Húsból?

– Húsból. Húsból vannak.

– Húsból?

– Semmi kétség. Több példányt is begyűjtöttünk a bolygó különböző pontjairól, és alapos vizsgálatnak vetettük alá őket a felderítőhajóinkon. Teljesen húsból vannak.

– Ez lehetetlen. Mi van a rádiójelekkel? A csillagokba küldött üzenetekkel?

– Rádiójelekkel beszélnek, de nem közvetlenül. A jeleket gépek adják le.

– Kik csinálták a gépeket? Velük kell kapcsolatba lépnünk.

– Ők csinálták a gépeket. Ezt magyarázom. A hús csinálta a gépeket.

– Ez nevetséges. Hogy csinálhat a hús gépeket? Azt várod el tőlem, hogy higgyek az értelmes húsban?

– Nem várom el tőled, csak közlöm veled. Az egész szektorban ez az egyetlen értelmes faj, és húsból vannak.

– Talán olyanok, mint az orfolék. Tudod, az a szén-alapú intelligencia, amelyik a kifejlődése során átmegy egy húsfázison.

– Nem. Húsként születnek és húsként halnak meg. Több generáción keresztül tanulmányoztuk őket; nem tartott túl sokáig. Van fogalmad róla, meddig él a hús?

– Kímélj meg a részletektől. Jól van, lehet, hogy csak részben vannak húsból. Mint a veddilék: elektronikus plazmaagy a húsfejben.

– Nem. Gondoltunk rá, mert húsfejük van, mint a veddiléknek. De mondom, hogy megvizsgáltuk őket. Csupa hús mindenük.

– Nincs agyuk?

– Hogyne lenne! Csak éppen húsból. Ezt magyarázom.

– De akkor… mi gondolkodik?

– Nem érted, igaz? Nem vagy hajlandó elfogadni, amit mondok. Az agy gondolkodik. A hús.

– Gondolkodó hús! Azt várod el tőlem, hogy higgyek a gondolkodó húsban?

– Igen, gondolkodó hús! Értelmes hús. Szerelmes hús. Álmodozó hús. A hús a lényeg! Kapiskálod már, vagy kezdjem elölről?

– Teremtőm. Te komolyan beszélsz. Húsból vannak.

– Köszönöm. Végre. Igen. Tényleg húsból vannak. És lassan száz bolygóforduló óta próbálnak érintkezésbe lépni velünk.

– Teremtőm. És mit akar a hús?

– Először is beszélgetni. Aztán, gondolom, felderíteni a világegyetemet, felvenni a kapcsolatot más értelmes lényekkel, eszmét és információt cserélni. A szokásos.

– Beszélgetni. A hússal.

– Valahogy úgy. Ezt az üzenetet sugározzák rádión. „Helló! Van valaki odakint? Itt vagyunk!” Meg ilyesmi.

– Szóval beszélnek. Használnak szavakat? Fogalmakat, ideákat?

– Hát persze. Csak éppen hússal csinálják.

– Az előbb mintha azt mondtad volna, hogy rádiót használnak.

– Igen, de mit gondolsz, mi megy a rádión? Húshangok. Tudod, ha csapkodod a húst, hangot ad. Így beszélnek egymással: csapkodják a húsukat. Még énekelni is tudnak, ha levegőt préselnek át a húsukon.

– Teremtőm. Éneklő hús. Ami sok, az sok. És mit javasolsz?

– Hivatalosan vagy nemhivatalosan?

– Mindkettő.

– Hivatalosan kötelességünk kapcsolatba lépni minden értelmes fajjal vagy multilénnyel az univerzumnak ebben a kvadránsában, köszönteni és lajstromba venni őket, fenntartások és előítélet nélkül. Nem hivatalosan azt javaslom, tüntessük el a feljegyzéseket és felejtsük el az egészet.

– Reméltem, hogy ezt fogod mondani.

– Súlyos döntés, de valahol meg kell húzni a határt. Kapcsolatba lépni a hússal?

– Száz százalékig egyetértek. Mit mondanánk neki? „Helló, hús! Hogy ityeg a fityeg?” De fog ez működni? Hány bolygóról van szó?

– Csak egyről. Speciális hústartályokban el tudnak jutni más bolygókra, de nem élnek meg rajtuk. És mivel húsból vannak, csak a C-térben képesek utazni. Ami a fénysebesség alá korlátozza őket, és erősen csökkenti a valószínűségét, hogy valaha elérnek minket önerejükből. Nagyjából nullára.

– Szóval úgy teszünk, mintha senki sem lenne itthon az univerzumban.

– Pontosan.

– Kegyetlen dolog. De te mondtad: ki akar találkozni a hússal? És akik jártak a hajóinkon, akiket megvizsgáltatok? Biztos vagy benne, hogy nem fognak emlékezni?

– Ha mégis, hát hülyének nézik őket. Belenyúltunk a fejükbe, és elsimítottuk a húsukat, hogy csak álom legyünk számukra.

– A hús álma! Fura, de valahogy helyénvaló, hogy a hús rólunk álmodozzon.

– És az egész szektort bejelöltük lakatlannak.

– Jó. Áldásom rá, hivatalosan és nemhivatalosan. Ügy lezárva. Mások? Bárki érdekes a galaxisnak ezen a fertályán?

– Igen, egy hidrogénmagos bolyintelligencia egy kilences osztályú csillagon a G445-ös zónában. Kicsit félszeg, de aranyos. Két galaktikus fordulattal ezelőtt már volt kapcsolata, most szeretné megújítani.

– Mindig találunk újakat…

– Miért is ne? Képzeld el, milyen elviselhetetlenül üres és hideg lenne az univerzum, ha egyedül volnánk benne…