Ez az oldal ismertette meg anno velem a náci-zombis filmeket az Outpost című film keretében, úgyhogy itt az ideje, hogy most én hozzak nektek kettőt. Ezekre a típusú filmekre jellemző volt az, hogy néha iszonyat lowbudget volt az egész, és úgy összeségében gagyi volt. Asylum filmprojekt na. Azonban most Hollywood is megérezte a pénzszagot, és az Amazon is pénzelt egyet, mert mindenkinek szüksége van a bűzlő hullákra. Íme az Overlord, a D-napi partraszállás kicsit másként, és a 11-es árok.
Az Overlorddal J.J. Abrams is megmártózik a műfajban, és egy osztag katonát kísérhetünk figyelemmel a D-napot megelőző pár órában, akik egy rádiótorony kiiktatására indulnak, hogy a partraszállás sikeres lehessen, de nehézségekbe ütköznek. Főszereplőnket, Boyce közlegényt úgy vágták volna ki a gyászba a katonaságtól, hogy a lába sem éri a földet. A film negyedéig egy pacifistát játszik, majd, ahelyett, hogy azt tenné, amit mondanak neki, bekommandózza magát egy kupac hulla között a templomból kialakított bunkerbe, ahonnan lenyúl egy random fecskendőt, amit később beledöf egy kilyuggatott tüdejű társába, majd az feléled és hentelhetnékje támad, és láss csodát Boyce közlegény golyókat növeszt, és férfivá érik, agyon veri puskatussal a volt csapattársat. És utána jön az összfrontos háború a kisvárosban. Jó film lehetne, mert az alap koncepcióból soha nem elég, de megbukik a karaktereken a történet. Szeretném szeretni (élvezni élveztem, de egyszer nézős film), de egyszerűen nem megy az elkövetett hibák miatt. Gyenge dialógusok, rossz történet vezetés, rossz hangsúlyok. Egyfelől konfliktálnak az érzéseim az irányba, hogy náci-zombis film úgyhogy nem kellene tőle sokat elvárni, másfelől viszont én nyugodtan lelőttem volna közlegényünket, mikor az ellentmondott nagyjából hisztizve a parancsnokának. A nagy dumás olasz karakter egy picit javított a helyzeten, de ez nem mentette meg a film egészét.
A 11-es árok egy régebbi film, és nem teljesen esik bele a náci-zombis film kategóriába. Merthogy a film történéseikor még nem létezett a náci németország. 1918-at írunk, az első világháború végefelé járunk, és valamiért a németek ástak egy 100 méter mélyen fekvő komplexumot, 11 km-rel a saját frontvonaluk mögött. Ez már eleve gyanakodásra ad okot, főleg, hogy csapot papot otthagyva menekültek, miután kívülről lezárták a helyet. Két MI6 ügynökből, egy vájárból és 3 amerikai katonából álló különítmény érkezik a helyszínre, hogy kiderítsék, hogy mi történt, és hogy a németek min dolgoztak. No persze a két britt barátunknak egész konkrét elképzeléseik vannak arról, hogy mi folyik odalent, de ezt nem kötik a másik négy orrára. A 11-es árok jobban sikerült, mint az Overlord, pedig sokkal kevesebbel dolgozik. A sikerét a kevés színhely adja, és a bezártság érzete. A zombik ugyan nem zombik, illetve legalább agyhalottak egy morci parazitától, amit a Próféta becenvű német "tudós" (inkább Mengele kisöccse) tenyésztett ki. Az Overlorddal ellentétben itt meg volt a rendes parancsnoki láncolat (már csak a miheztartás végett), akkor is, ha lázadásba torkollott a dolog, de ki nem lázadt volna, mikor a halottak is lázadoznak a nyugalom ellen.
Végítélet: ugyan nagy büdzsével bír az Overlord, de gagyi, míg a 11-es árok egy jó popcorn majszolós esti borzongós film, még ha nem is mutatják benne annyit a rémeket. Szívem szerint összekevertem volna a két filmet, olyan szinopszissal, mely mind a kettőből nyer elemeket. A főszereplőt meg elneveztem volna Blazkowicznak és hagytam volna zúzni. Édes istenem, de ölni tudnék egy Wolfeinstein filmért.
