Ezzel a könyvel nagyjából a negyedénél járunk a projektnek, de a java igazából még csak most jön. Most szintén egy antológiás kötetet veszünk szemügyre, nevezetesen A Katedrális őrzőit.

Nélküled a jövő

Baron egy kihaló félben lévő iparág utolsó képviselőjének mondhatja magát, és épp egy ajánlatra vár, mely meg is érkezik. De mielőtt kihajózik meglátogatnak egy utazó múzeumot barátnőjével. De ahogy már megszokhattuk, ebben az univerzumban semmi nem az, aminek elsőre látszik

Egy érdekes conceptet vezet fel a könyv, mely azonban soha többé nem került említésre, így el is hal benne. Ennek ellenére igazán érdekesnek találom a Planetológiai társaság célját és próbálkozását, érdekes lenne látni őket mondjuk York idejében. Ezenfelül kapunk némi háttérinfót a világ állapotáról, olvadó jégsapkák, emelkedő vagy éppen visszahúzódó tengerek, megnyíló törésvonalak és átrendeződő geopolitikai szituációk, fogyó fosszílis energiahordozók. 

Kismadár aranykalickában

Quinlan története kissé lassú, és inkább egy noir történet sci-fi elemekkel. Természetesen mi másról szólna, mintsem egy gyilkosságról, meg arról, hogy megpróbálják rákenni ő meg cserébe belekeveredik nyakig, és a saját önérzete által hajtva megy előre, bár Quinlan törtetése inkább hasonlít egy részeg imbolygására. Őszintén amíg el nem jutottam az utolsó csavarig unalmasnak találtam a törtnetet, de amikor helyére hullottak a darabok akkor kikerekedett a történet. Amikor Quinlan a NOS romlottságáról beszélt, akkor épp Scandroidtól a Singularity szólalt meg, ami tökéletes aláfestést adott a jelenetnek.

Quinlan sztorija egy nagyon jó korkép a NOS fénykoráról, és kicsit több betekintést nyerhetünk a társadalmi felépülésébe a 23. században. Kicsit néhol olyan érzésem volt, mintha egy Shadow Run novellát olvasnék, de lehet ezt csak a dekás és a hackelt telefon szoftverek okozták. Először nem tetszett, mert talán túl lassan indult, de aztán megszoktam a NOS 

Finomhangolás

Ebben a novellában egy házaspárt követünk, akik egy pajzsrendszer kidolgozásán fáradoznak. Mint álca. Maho és Laura koránt sem egyszerű tudósuk, és ténykedésük még olyan szervezet figyelmét is felkeltik, akikkel nem akarsz tengelyt akasztani. 

Ez a novella akkor élvezhető igazából, ha már csak apró összefüggéseket keresed. Ez nem azt jelenti, hogy nem szerettem volna, sőt, egy technológiailag nagyon jól felépített novelláról beszélünk, mely ha nem is közvetlen de az univerzum egyik sokat alkalmazott eszközéről is mesél, illetve mozgatja a ritkán megcsillogtatott mágikus elemeket bolygó körüli pályán.

Mentsd meg Hitlert!

Ez egy Ópiumkeringőhöz hasonló autobiográfia, mely nem meglepően Hitler védelmével megbízott Katedrális ügynök szemszögéből olvasható, akinek nevével ellentétben kivételesen nincs köze a Cornelius Handshez. 

Ez egy furcsa "mi lett volna ha történet", azt ugyanis tudjuk, hogy mi volt, itt az volt a lényeg, hogy biztosra menjünk, hogy az történt, amit a történelem könyvekben megerősítettek. De maga a második világháborús rész teljesen átlagos, akkor kezdenek érdekessé válni a dolgok, mikor Stauffenberg arról beszél, hogy halálában Szenoitól kapott feladatot. Ezentúl ez az első említése Atlantisznak (vele eddig csak kronológiákban találkoztam, és halovány emlékeim szerint az Aranypiramisban) és utalás arra is hogy Szenoi valamint a Katedrális nagyon is tisztában van az anstetteni fenyegetéssel.

Hősök végzete

Fúria fél éve tombol Rosan fővárosában, mondjuk erre minden oka meg van, ugyna is a helyi avilág egy illusztris tagja pont azt az épületet találja a földdel egyenlővé tenni amiben az ő családja tartózkodik. Nem ő volt a célpont, a családja csak járulékos veszteség. Brad ha jól értem rendőr volt Stella Cityben, és nem marad semmije, se felesége, se gyereke, se szülei és végezetül, bármilyen életkedve is távozott az épület tartóoszlopaival egyetemben. Így újonnan szerzett szabadidejében takarít és próbálja megtalálni az elkövetőt. 

A hősök végzetével úgy voltam, hogy na Batman Rosanon, aztán két dolog történt, egyrészt visszarepített a könnyed MU regények világába (Ópiumkeringő feelingje volt) ahol nem a galaxis sorsa a tét és egész jól szórakoztam rajta, a másik pedig az volt hogy ebben a kisregényben tisztelhetjük a Shark&Lez alapítását.

A Katedrális őrzői

York és de Molay egy Zoran Xavier nevű fickó után kajtatnak, és így kerülnek Akabánra, ami meglepően kihalt egy 50 milliós bolygóhoz képest. Majd hirtelen ötlettől vezérelve York úgy dönt, hogy megvédi egy 160 milliós inváziós flottától. Őszinte leszek, ez sztori volt a leggyengébb a kötetben, mert több sebből is vérzik a dolog. Nem derül ki, hogy ki Zoran, minek megvédeni, azt se logikus, hogy miért a bolygó megvédésére megyünk rá, ahelyett, hogy a maradék 300000 ember között megtaláljuk Zorant, majd megpattanunk, mert ebben a modern világban ez már nem tű a szénakazalban téma. Lehet azonban a hiba inkább bennem van, mert ez egy kronológiailag későbbi könyv, mint ahol jelenleg tartok. Ugyanis ez a Misztérium játék után játszódik. Ennek ellenére az alapvető probléma fennáll. Ennek ellenére azért akadnak benne érdekes dolgok, példul, hogy Molay hibának tartja a Katedrális létrejöttét.

Almanach szempontjából

Azért imádom az antológiás köteteket, mert szélesre tárják a világ kapuját s betömködik azokat a réseket, melyek üresen tátonganak, akkor is, ha már részeit nem számolnánk kánonnak. (update, de, a novellás kötetek is kánonnak számítanak) Ez a könyv is későbbre hagyandó, mert meggyőződésem, hogy ezt az univerzumot úgy érdemes olvasni, hogy először a fő könyveket, aztán az apróságokat, mert így fog helyére hullani sok kirakós darab. És bezony hullottak rendesen ezek a kirakós darabok, és ezzel együtt megmutatkozott az enciklopédia lényegi célja és valója, ugyanis nagyon sok olyan szócikk volt, amit nem létrehoztam, hanem kiegészítettem (PHR, Katedrális, Pheselton-pajzs) melyek így árnyalják az adott szócikk tárgyát. Sőt, a szórvány infromációkból elkezdett kirajzolódni egy kép, ami a Katedrális készülődését sejteti, nyilván várunk a fő könyvre még, de jó dolog látni így előre a közelgő viharfelhő ellen nyílogató esernyőket, még ha tudjuk is, hogy az lesz a vége, hogy a Katedrális eltűnik a porondról.

Illetve elkezdtem a másik fő projekt elemet, mely az eddig felderített információkból és egyéb helyeken található nyomtatott vagy elektronikus forrásból származó kronológiákra épít, és próbál egy görgethető idővonalat felépíteni minden eseménnyel, minimum évre pontosan, melynek kezdeményei itt már olvashatóak, reményeim szerint, ahogy haladok előre úgy fog egyre hosszabbá válni.