Nézd meg mi történik, ha nem vagy lusta, és buzog benned a tettvágy és az idő meg épp megszépült. Boooom, időhurokba zárnak. Liam Neeson rémálma válik valóra a főszereplőnk előtt, akit egy csúnya időutazásos kísérletnek vetnek alá. Milyen jó is a saját elrablásodat átélni újból... és újból, és újból

Időutazással foglalkozó filmet nagyon nehéz forgatni, mert hamar egy clusterfuck lesz, az összecsúszó eseményektől terektől és idővonalaktól. Azonban Olga Osorio azon kevesek közé tartozik, akiknek sikerült legyőzni a idővel kapcsolatos filmek mumusát, és egy zseniális alkotást tett le elénk. A ReStart cég egész pofás logó dizájnnal bír, a cinematográfia is egész szépre és áttekinthetőre sikerült, nincs benne semmi felesleges kameramozgás, rángatás, felesleges kézikamerafelvétel (melyet egyébként is gyűlölök, és számomra csak egy filmnél jött be, az meg a Trollvadász mockumentary). Történetileg van itt minden, amit az ember kívánhat, nyomozgatás, hogy akkor most mégis milyen típusú az idő, memória degradáció, és a végső felismerés, ez bezony egy paradox az egész végkifejlettől Moebius metró utóérzésem van (amúgy azt a filmet is ajánlom mindnekinek).