Egy távoli párhuzamos galaxisban biztos elhangozott ez a mondat. Viszont az Én vagyok anya egész más kategóriában játszik. A történet a jövőben játszódik. Egy izolált bunker ad helyet a fő történeti szálnak. Három szereplőnk van. Anya aki a képen látható robot, Lány a jobboldali lány. És Nő pedig a bal oldali nő. Ebben a felállásban akár még a szentháromság metaforája is lehetne. Csak egy kicsit modernizálva.

Tehát valahol a világ vége után járunk pár évvel. A bunkerben él és növekszik Lány, akit pedig az Anya nevű robot nevel. Kettejük kapcsolata meghitt. Tényleg olyan érzése van az embernek mintha két hús-vér karakter között jönne létre kötődési szál. Meg lehet azért éreztem így, mert utólag kiderült, hogy a robotot egy ember játszotta el, akire ráadták a jelmezt. Lánynak rövid élete során számtalan tesztet kell kitöltenie. Olyan ez mint egy folyamatos érettségi. Ahogy idősödik, a tesztek is egyre bonyolultabbak lesznek. Anya pedig folyamatos kiértékeléseket végez. De nem kell félni, mert nincs rossz válasz, ugye?
Épp egy fontos teszt előtt áll Lány, de szerencséjére egy váratlan idegen toppan be meghitt kis életébe. A Nő. Aki felnyitja a szemét, és kiderül a világ mégsem olyan, amilyennek Anya tanította. Az addig magabiztos Lány kétségbe esik. Nem tudja eldönteni, hogy az eszére vagy a szívére hallgasson inkább. Ahogy haladunk előre a cselekményben egyre több titokra derül fény. Megismerjük a bunkeren kívüli sivár világot, ami szerintem elég félelmetesre sikerült a maga üres szürkeségével. Az nem derül ki, hogy az emberiség hogyan pusztult el, vagy miért. Nem is arról szól, hogy erre választ keressen. Akik hiányolják az előzmény sztorit, nyugodtan képzeljék azt, hogy a legújabb terminátor filmet nézik, csak ebben az univerzumban John Connor nem tudta időben legyőzni a Skynet-et, így az az emberek fölé kerekedett, és egy új emberi fajt akar kitenyészteni. Sietségre pedig semmi ok, mert az övék a világ minden ideje. És hogy miért mondom ezt? Azért mert nem csak egy lány van. Pontosabban egy folyamatot nézhetünk végig. És mint egy jó gép, csak a tökéleteset tartja meg. Ami nem felel meg, egyszerűen megszabadul tőle. Nulla érzelemmel. Most már egyértelművé válik, hogy az eddig érzelmes kapcsolat, hogyan fordul át rémálommá. És mi fordítja majd Lány pártját a Nő oldalára.
De mi volt az, amin eddig elbuktak az előző lányok? Egyáltalán elbuktak a lányok? Vagy létezésük csak annyit szolgált, hogy meghalljanak egy nagyobb cél érdekében, ami majd a későbbi sikert hozza el? Talán így van, különben nem írtam volna le.

Hogy mi a végcél? Uralom az emberek felett? Az embereket már rég kiirtották. És ebben a bunkerben vagy ha van még több ilyen, akkor ilyenekben tárolják. A végén nincs semmiféle győzelem. Nincs hova fejlődni. A Lányból a legjobb esetben is csak Anya lehet. Aki a robot monoton munkáját veszi át. De már semmi emberi nem marad benne. Akinek egyetlen feladata, hogy újabb és újabb lányokat neveljen, akik majd átveszik a helyét. Ezért is igazán félelmetes a film, mert nincs belőle kiút. És az ember elgépiesedését láthatjuk, miközben fizikailag semmit sem változik. Inkább csak azt üzeni nekünk, hogy ugyanúgy programozhatóak vagyunk mint a gépek. Itt szeretném megemlíteni Asimov – Én, a robot című könyvét. Ami nem azonos az Én, a robot című filmmel. Amiben hasonló gondolatokat vetett fel az író több különálló történetben. Csak annyit kell megváltoztatni, hogy a robot szót emberre cseréljük fel. És máris magunkra ismerünk. De ez már egy másik történet...

A következő részt pedig én láttam bele a filmbe. Ez lehet csak azért van, mert a Lány és Nő karaktere nagyon hasonlított egymásra. Mintha egymás klónjai lettek volna. Csak éppen a Nő egy korábbi sorozatszám volt. (igen tudom a szerepét) Ez csak mellékes megjegyzés volt.

Összegezve, érdekes volt a majdnem két órás film. Nem éreztem azt, hogy hosszú lett volna. És a feltett kérdésekre, problémákra is választ kapunk. Olyan remek színésznőkkel mint a két Oscar díjas Hilary Swank és a fiatal tehetség Clara Rugaard. Külön ki kell emelni a rendezőt Grant Sputore-t, akinek ez volt első filmje. Tehát jövőbeni alkotásaira is érdemes lesz majd odafigyelni.

Ezek voltak hát Ginderbar gpondolatai. Részemről még viaskodom azzal, hogy megnézzem e. vagy sem, elvégre a trailerben lelőtték a csavart, és őszinte legyek, nem igen érdekelt, mert a robotok kiirtották az emberiséget már sok helyen láthattunk (bár lehet adok neki egy esélyt majd azért). Viszont ami felkeltette az érdeklődésemet, az az volt, hogy ki csinálta a robotot. A rendező Grant Sputore a rendező hozott egy igen fontos döntést: a robotnak valósnak kell lennie, és a legjobbakat keresték meg: a Weta Workshopot. És hát senkinek nem kell bemutatni a Weta képességeit :D Szerencsére az utóbbi időben rájöttek, hogy mennyi ember rajong a munkájukért, szóval elkezdtek egész pofás videókat feltölteni az internetre a munkafolyamataikról. A robot elképesztő részletességgel készült amúgy és szemet gyönyörködtető.

Az egész ruha konkrétan az Anyát játszó színész méreteire volt alapozva, csak ő tudta hordani, de még így is voltak limitációk. Erről és még sok minden más érdekes részletről beszélgetett a színész és Adam Savage (mindenki kedvelt Mítoszirtója) is, a Tested videójában.