A Hulu streaming szolgáltató kínálatában debütált Prey beharangozó videója meglepetésként ért engem, de azonnal felkerült a listámra. Sajnos a premier napján épp nem voltam netközelben, de egy bepótoltam a hiányosságot, és azt kell mondjam, nem csalódtam.

Mi is lehetne negyobb fricska az univerzumtól, mint ahogy abban a pillanatban, ahogy elveszítenéd a szüzességet megszólalnak a világvégét jelképező légoltami sziránák, és menekülni kell? Ezzel nyit a Szerelm és szörnyek, és hát nem árulok zsákbamacskát, lesz benne világvége, szerelem és szörnyek.

Simon Stålenhag. Ez a név ha nem is ismerős, de abban a pillanatban, hogy képeket mutatok tőle, szinte mindenki a homlokára fog csapni, hogy EZ az a csóka. Nos igen, ez az a csóka, és ez pedig az ő könyve, az Elektronikus állam. Pontosabban a 3. könyve, de lényegtelen, nem kapcsolódik az előzőekhez.

A folytatásos posztok inkább a Múltidéző szériában szoktak történni, azonban most azon kívül is visszatérünk egy régebbi cikkünkhöz. Pontosabban Grinderbar egyik cikkéhez, ahol még viaskodtam azzal, hogy foglalkozzak e vele.

Egy távoli párhuzamos galaxisban biztos elhangozott ez a mondat. Viszont az Én vagyok anya egész más kategóriában játszik.