A vízalatti sci-fi zsánere viszonylag ritkásan populált, mint említésre méltót ebben a kategóriában az Abyss-t tudom felhozni (aminek a mai napig várunk a 4k-s szkennjére, Cameron pls, embereld meg magad) meg talán esetleg a kevésbé látványos, de legalább viselhetően jó Gömb című filmet (legalábbis én anno élveztem). Az Árok pedig szeretne belépni ebbe a csapatba.
Míg űrt megjeleníteni nem egy nagy wasidas, üresség és súlytalanság, azért a víz egy kicsit más, még a mai napig problémát okoz a szimulálása CGI-al nagy mennyiségben. Ebből az okból kifolyólag az Abyss például egy be nem fejezett atomreaktor beton szerkezetéből átalakított hatalmas medencében forgott, melyet árnyékoló labdákkal sötétítettek, így, mivel teljesen víz alatt történt minden amit látsz, a színészek mozgása abszolút realisztikus.
A Tien cégcsoport elhatározza, hogy a tenger aljára telepítenek egy bányász kolóniát, hogy ott termeljenek ki nyersanyagokat. Aztán egy shiftváltásnál beüt a krach, és hirtelen dekompresszál a bázis nagyobb része, és menekülőre kell fogni. Egyszerű, mint az egyszeregy. A talajbányászós elképzelés nem egy új ötlet, ugyan ez a tematikája a Leviatán című filnek is, az Árok nem akar kapcsolatot felvenni, sem pedig egy több millió éves űrhajót találni.
A film nem tököl, rögtön a közepébe vág minket, nincs semmi felvezetés, Nohra az egyik pillanatban épp fogat mos, a másikban meg egy fehérneműben kell menekülnie. És onnantól nincs megállás. Szerencsére a film nem akar valami mélyebb jelentést átadni, nincs filozófiai töltet, csak szórakoztatni akar, ha nem is egy Oscar gyanús alakítás az egész film, egész jól elvoltam vele. Kimondottan jót derültem a "Te gyönyörű, laposmellű tündéri teremtmény" felkiáltáson, amit Kristen karakterének szántak, illetve mielőtt karaktereink alámerülnek, hogy kicsi sétájukat megtegyék a közbülső ponti állomáshoz, kettő úgy határoz, hogy fegyvert ragad, ha már van rá lehetőség (tho nem sokat használ, de a karakterek lelkiállapotának igen). A készítők viszonylag sok fizikai díszletet elkészítettek, többek között a búvár ruhákat, melyek teljesen hordható, 1:1 arányú ruhák voltak, és szerintem gyönyörűek. Továbbá kiemelném, hogy ugyan nem teljesen a víz alatt játszódott, de nem is zöldháttér előtt. A vízalatti jelenetek úgynevezett blackbox technikával készültek el, stúdióban lettek felvéve, de a teljes sötétben, a fényforrást egyedül a ruhák lámpái adták egyes esetekben, és a vizet a felvert por mozgása alapján szimulálták le, ami összességében egész hihető eredményt nyújtott.
Mint a legtöbb mélytengeri film, nem egy filozófikus mű, bár ahány véleményt olvastam róla, mind üresnek tartja, mintha egy felvizezett Alien (höhö) lenne, viszont ezen meglátással nem értek egyet. Nincs benne olyan komoly hiba, melyet fel tudnék hozni, ami tönkreteszi az élményt, amit egy ilyen film adhat, a lehúzást sem érdemli meg a kritikusoktól (akik az SW8-at az egekbe dicsérték anno), Egy jó kis haverokkal összejövős, popcornmajszolós esti mozizáshoz pont jó, sőt meg merem kockáztatni, hogy a jövőben még majd visszatérek hozzá, hogy megnézzem, akár többször is mert ez legalább új történet, nem valaminek a reboot/remake-je.
