Itt az idő hogy szeleljen az a bizonyos hullám.

A következő történet egy picit különbözik az eddigiektől. Itt nem vagyunk végveszélyben, és nem minket fenyeget a kihalás veszélye. De ettől függetlenül is megmutatjuk, hogy milyen fából faragtak minket, embereket.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem... Amikor eljutott hozzám a hír, hogy új Szellemírtók készül örültem, és reménykedtem, hogy talán viszontláthatom gyermekkorom rajzfilm sorozatának szereplőit (az újabbét, élükön a kék hajú vadóccal). Aztán, ahogy egyre több infó jelent meg a filmről, úgy vesztettem el a reményeimet. A zene hányás, ócska sztereotípiákra épül. Aztán megnéztem a filmet, és duplán okádhatnékom támadt.

Így késő este születik ez az ajánló, az élménytől még mindig remegve. Word war Z? Mehet a sunyiba. Eleven testek (jó az abszolúte bullshit volt)? Elbújhat a francba. Hmm, miféle zombis filmet láttam én az elmúlt időszakban? 28 nappal később? Not even close. Doomsday? Meh. Íme hát, a dél-koreaiak zombikkal pakolt akció thrillere, az általam régóta várt Train to Busan!

Valakinek már megfordult a fejében, hogy mennyire értelmetlen és hosszú ez a háború? Also telente hideg van.

Na jó, nem pont mi, és nem pont azonnal, de elméletileg a következő 25 évben tanúi lehetünk a következő nagy események (sajnálatos módon, egy pöppet később születtem, mint, ahogy az első holdraszállás megtörtént). Következzenek a részletek:

Jó hosszú ideig tartott, míg átrágtam magamat raja, de végeztem vele 3 nap alatt. Olvassátok hát. 

Ezúttal a napi kell rovatunkban ismét a Trek rajongóknak kedvez a széljárás. Bár a tárcájuknak már talán kevésbé.

Rég hoztam már nektek az emberiségről és tetteinkről szóló elbeszélést, de most találtam egyet, amit érdemesnek találok a megosztásra. Fogadjátok hát nagy szeretettel hát Drake McDougal történetét!

Újra a városból jelentkezünk a heti járandósággal.