A következő történet egy picit különbözik az eddigiektől. Itt nem vagyunk végveszélyben, és nem minket fenyeget a kihalás veszélye. De ettől függetlenül is megmutatjuk, hogy milyen fából faragtak minket, embereket.

A gömb válaszként kattant egyet: "Tartom a jelenlegi pozíciómat, parancsnok."

"Ne.." válaszolt volna éppen a parancsnok, de hirtelen megállt. Arckifejezése ellágyult, valamitől, ami közel állhat a szimpátiához. Újra kezdte a mondatot: "Úgy értem, avass be a szituációba, és nem tünd.." még időben észrevéve hibáját "..és ne hagyj ki semmit".

A gömb pislogott és biccentett egyet szemgödreit rázva. " A helyzet jelenleg a Venenél instabil. A támadók már elfoglalták a külső rendszereket, és most a belső rendszerek kapitulációját követelik. Most az ostromhoz gyűjtik a flottát. Már most sem tudnánk őket visszaverni, de még nem támadnak"

Most a kapitányon volt a biccentés sora. "És mi a helyzet velünk?"

"Jelen flotta" válaszolt a gömb, "ha a Vene felé veszi útját, az elérhető maximális sebességgel, akkor mosttól számítva 15 standard órán belül elérheti a rendszer határát. Nincs a közelben más flotta. Feltételezéseink szerint Vene ostroma még azelőtt megkezdődik, hogy a flotta elérhetné a rendszert."

A parancsnok gondolkodott, majd visszaült az asztalához. "Ha rögtön cselekszünk, megmenthetjük a rendszert?"

A gömb most az ellenkező irányba rázta szemgödreit. "Jelen flotta nem rendelkezik elégséges tűzerővel. A támadók az ellenállás mértékétől függetlenül el fogják foglalni a belső rendszereket."

A szoba csendbe burkolózott. A parancsnok lehorgasztotta a fejét, és gondolkodott. Elgondolkozott azon, hogy mit jelentene, ha ezt a a flottát azonnali indulásra szólítaná fel, és milyen kimenetele lenne annak, ha úgydönt, hogy a Vene segítségére siet. "Megegyeztünk" mondta a gömbnek. "Szólj az embereidnek, hogy érkezünk."
A gömb ismét biccentett, és félrevonult. A parancsnok lelki szemei előtt arcok villantak fel, olyanoké, akiket soha nem láthat többet, mivel Vene mellett mind meghalnak. Kinyitotta szemeit, és egy teljes flottaára kiterjedő videóadást indított. Bejelentette az irányváltást.

12 órával később, a teljes parancsnoki személyzet a holoszettet állta körbe a zászlóshajó fedélzetén, és a berkező adatokat tanulmányozta. A flotta minden hajóján a technikusok a biztonsági szintek fölé srófolták a motorok teljesítményét, visszavonhatatlanul károsítva azokat, de egy teljes órával redukálva az utazási időt. Az első hajók már elég közel voltak ahhoz, hogy csatlakozni tudjanak a rendszer érzékelő hálózatához. Az így gyűjtött információk a hajók között szabadon cirkuláltak. A helyzet menthetetlen volt. A támadók már 7 órája ostromolták a belső rendszereket, és már az az utolsó bolygóhoz közeledtek, a Vene utolsó erődítményéhez. A barátságos erők megtizedeltettek, most a bolygó felett vívták utolsó leheletükig tartó csatájukat egy tucat hajó ellen, melyek többször akkorák voltak, mint önmaguk. A gömb a holoszett felett lebegve jelentette a jelenlévőknek, hogy a harcoló erők készen állnak az érkeztükre. A visszaszámlálás megkezdődött, a valós térbe való visszatérésig mindössze 6 perc volt hátra. 2 perc volt még a végleges támadási és védekezési terv kialakult, a parancsnok 3 perccel később szólt utoljára a teljes flottához.

"Az ellenség nagymértékű túlerőben van, ami csak még kellemetlenebbé fogja tenni veszteségeiket, amiket mi okozni fogunk. Olyan csúnyán kivéreztetjük őket, hogy kivégzik majd a vezetőiket az inkompetenciáik miatt. Mi vagyunk a TELJES lovasság, szóval mindent bele. Ne tartsátok magatokat vissza. Minden egység, harcra készülj!"

A flotta mind a 68 hajója egyszerre ugrott vissza a valós térbe, olyan lyukat harapva a tér szövetébe, hogy egy pillanatra a nap is kihunyt.  Abban a pillanatban, minden hajó tüzelni kezdett. A fű ütegek több osztag hadihajót semmisített meg, hála a rossz irányba néző pajzsaiknak. Mielőtt a legközelebbi ellenséges osztagok reagálni tudtak volna, a 68 emberi hajó már szétzúzta önnön súlyának kétszeresét az ellenfél hajóiból. De ennyi ideig tartott a meglepetés ereje. A támadók mobilizálták hajóikat, és az új ellenfél felé fordultak. 3 teljes ellenséges flottával kellett szembenéznie mindössze 68 hajónak. A Vene védői kihasználták az alkalmat, és megújították támadásaikat. A második világ felett ismét felgyulladt az égbolt a csata hevétől. A zászlóshajó megrázkódott, ahogy elvesztette bal oldali dokkját. Körül közben hullottak a emberi hajók, a jól megépített páncélok sem bírtak a hatalmas méretű támadással, ami őket érte. A parancsnok még egyszer szalutált, majd behunyta szemét, utoljára, ahogy a saját hajója is darabokra szakadt. A gömb egy alkóvban keresett menedéket, és még akkor is ott volt, mikor a rész, ahol lehorgonyozta magát, rég megszűnt a híd részeként létezni. Amikor több, mint 100 nap után a Venét visszafoglalták megtalálták a követet is, jeladója még gyengén, de sugárzott. Emlékei része nyilvánosságra lett hozva. Részeit akkor játszották le, mikor birodalom szerződést írt alá és egyesült. A követ az összegyűlteknek elmesélte a Venei Csata valós történetét. A valós térbe való visszatérést követő 200 másodpercben a kisszámú, mindössze 68 hajó négyszer annyi ellenséges hajót csonkított meg, beleszámítva 3 csatahajót, melyek önmagukban többször akkorák voltak, mint a felmentő flotta zászlóshajója. Ezeket a hajókat a fő flottától elvonva csak tovább növelték esélyeiket, és a lerombolt hajók számait. A szokásaikhoz híven a támadók az űrben hagyták azon hullák testék, akik becsület sértést követtek el. Ezek között a holttestek között számtalan magas rangú tiszt is volt, még egy admirális is, akiket azért inkompetenciájuk miatt végeztek ki.

A Vene mind a mai napig saját speciális flottát tart fent, mely flotta 68 hajót számlál. A zászlóshajó a követ kérésére a "Hozz egy szintre" nevet kapta.

írta: Anonymous
fordította: leventex97

via.: imgur