A Humanity Fuck Yeah sorozatban olyan történeteket szeretnék megosztani veletek, amelyek más színben festenek le minket, mint, amilyenek lehetünk. Számomra ezek a történetek kellemes és üde színfoltként hatnak, az utóbbi néhány olyan könyv után, amit legszívesebben bevágnék a sarokba. Közös jellemzőjük az, hogy egyszer sem mi magunk sem mesélünk, hanem egy másik faj emlékezik meg rólunk. És kívülről szemlélhetjük magunkat olyan eseményeken keresztül, aminek mi is a részesei voltunk. A bejegyzés alján megtaláljátok az eredeti történetet, angolul. Ha bármi javaslatotok lenne, szívesen hallgatom.