Mivel ez egy rövid történet, és mindössze 4 oldal, így nem nagyon tudok mit írni róla, anélkül, hogy ne lenne leleplező a történettel kapcsolatban. Annyit talán mondhatok, hogy szerepet játszik benne egy időgép, és a jövő.
A mű szerzője a Kim Lancehagen írói álnév mögött bujkáló magyar író: Bán János. Nekem a 35. Cherubion Science Fiction antológiában volt szerencsém találkozni vele, ami mellesleg a 4. tudományos-fantasztikus könyvem volt. Én szórakoztatónak találtam (még gimnazista médiaismeretes projekt keretei között meg is próbáltuk filmesíteni több, de inkább kevesebb sikerrel), remélem nektek is az lesz.
Update: Most fedeztem fel, hogy nekem valójában csak a párbeszédek vannak meg begépelve, a köztes szövegek nem, de így is élvezhető
Kim Lancehagen: Megölni egy sci-fi írót
Thorn: Van...van itt valaki?.... ki maga? Hogy jutott be ide?!
Lance: Nyugalom.
Thorn: Te vagy az? Az ég áldjon, halálra rémítettél... Mond csak mi a fenét képzelsz, Lance?
Lance: Az a helyzet, hogy régóta várlak. Tudod azt hittem, hogy úgy fog történni, mint a filmekben... Az időgép eltűnik, körvonalai elhalványodnak a szobában, de a következő pillanatban megszilárdulnak, mert az utazó pontosan ugyanabban a pillanatban tér vissza, amelyből elindult...
Thorn: Honnan tudtad meg??? Hol hallottál az időgépemről??
Lance: Nem volt nehéz kitalálni, öregem, hogy min dolgozol. 2 éve lenyilatkoztad annak a vacak, kis lapnak, hogy az időutazás tudományos megoldása jóval kézenfekvőbb, mint azt a nagy tudósok gondolták... Persze a lapot kevesen olvassák Thorn. Néhány sci-fi rajongó, mint jómagam és amilyen te voltál nemrég.
Thorn: Csakhogy ez többé nem fikció.. Ez már valóság!
Lance: Témánál vagyunk: éppen erről van szó...
Thorn: Várj egy pillanatot! Mit akarsz azzal a pisztollyal? Egyáltalán mit keresel itt?
Lance: Szerintem kézenfekvő. Természetesen azért jöttem, hogy megöljelek.
Thorn: Ha megölsz akkor semmire sem mész vele… Csak én ismerem a működésének titkát, ha most megölsz Lance, akkor nem fogd tudni használni..
Lance: Ezzel én is tisztában vagyok…
Thorn: Akkor mégsem ölsz meg?
L: Sajnos nincsen más lehetőségem, ha nem tévedek épp most jöttél vissza a jövőből, igaz?
T: Néhány nap alatt végigutaztam az emberiség eljövendő évszázadait! Láttam a jövőt Lane! Hát nem érted?
L: Nagyon is értem. Éppen ezért kell most meghalnod.
T: A gép kell? Az időgép? Tudom, hogy erre fáj a fogad! Óhó…. neked a jövő kell! Hisz sci-fi író vagy… A jövő prófétája akarsz lenni??? Mert az nem fog menni! A gép titka csak az enyém! És biztosítalak, belőlem semmit nem szedsz ki. Ha kell magammal viszem a titkát a sírba.
L: Ami azt illeti… éppen azt szeretném.
T: Hogyan? Téged nem is érdekel a jövő?
L: Már, hogy ne érdekelne a jövő? Ez a munkám! Erről írok, amióta az eszemet tudom.
T: Hát akkor? Mit akarsz? Ez itt egy időgép! Én tudom csak kezelni, s én általa eljutottam az emberiség jövőjébe! Olyan dolgokat láttam, amiket, ma még csak elképzelni se lehet! A jövő varázslatos! Hidd el, lenne miről írnod! Nem is tudom neked elmondani… Mintha 5-6 szóban kéne az egész történelmet elmesélnem… de hisz, a történelem még csak most kezdődik. A csillagok…
L: Elég! Hallgass!
T: Na de…
L: Nem akarom hallani, nem érdekelnek a részletek.
T: Nem mondhatod komolyan, hogyhogy nem érdekel?
L: Mind a ketten tudjuk, hogy odaát nem csak szépet és jót láttál, igaz?
T: Ami azt illeti sok-sok idő telik el keserves nyomorban… Pusztító háborúk… el se tudnád képzelni mi mindenen megyünk keresztül…
L: Ha egyetlen konkrétumot is kiejtesz a szádon, akkor most golyót röpítek a koponyádba, és még csak azt sem tudod meg, hogy miért…
T: Tényleg meg akarsz ölni? Hisz barátok voltunk. Együtt kezdtük a pályafutásunk!
L: Te már rég nem vagy közénk való, már rég nem foglalkozol írással.
T: Én kérek elnézést, hogy képzelgések helyett a valóságnak élek…
L: Maradjunk annyiban, hogy jobban jártál volna, ha maradsz a regényírásnál., de mielőtt túldramatizálnád a dolgot, sokkal több dologról van szó…
T: Igen?
L: Magasabb érdekekről van szó.
T: Ó te jó ég! Téged a jövőből küldtek vissza, azért, hogy szemmel tarts engem, ha túl messze jutok, akkor kiiktass engem. Beletrafáltam Lance? Nem túl jó az emberiségnek, ha ilyen korán fedezzük fel ezt a lehetőséget.
L: Érdekes elképzelés, de nem, sokra vihetted volna, ha köztünk maradsz.
T: Köztünk?
L: De sajnos nem, nem a jövőből jöttem. Az vagyok akinek ismersz: Lance a sci-fi író.
T: Ohó szakmai féltékenység… Rájöttél, hogy a találmányom tönkreteheti a karriereteket…Szánalmasok vagytok, ti írók, de a magatok bizarr módján még igazatok van… A diadalotok múlandó… Ki olvas ma már Asimovot, Clarke-ot? De a nagy tudósok nevei… a neveik örökké fennmaradnak.. Einstein, Szilárd Leó, Neumannn…
L: Közel jársz a megoldáshoz. De a személyes indíttatás itt vajmi keveset számít.
T: Többen is benne vagytok?
L: Megbeszéltük a srácokkal, hogy nincs más megoldás. Ketten figyelik a házadat… a többiek 1 kilométeres körzetben ugrásra készen állnak. Ha esetleg valami máshogy alakulna.
T: Kik ezek… kik ezek a fiuk?
L: Dimitij Glukhovszki a Sztrugackij Fivérek, Nemere István, Harrison Fawcett, Kyra Potter… csak hogy néhány nevet említsek.
T: Miért.. miért csináljátok??
L: Mint mondtam, nem személyes, sőt én még kedveltelek is, de itt magasabb érdekekről van szó…
T: Jogom van tudni!
L: Egyértelmű. Azért kell meghalnod, mert felfedezted az időgépet.
T: De hát ez áldás az egész emberiség számára.
L: Talán, de mi nem így gondoljuk.
T: Mi?
L: Mi sci-fi írók. Tudod fura kis csapat a miénk. Olyan csoport, melyre ferde szemmel szokás nézni. De azért nagyon is helyén van az eszük.
T: Ebben azért nem lennék olyan biztos.
L: Pedig igaz. Ahogy te is mondtad, a nagy tudósok neve fennmarad, és rájuk néz fel mindenki. Ők a haladás. De a haladás motorja egy titkos társaság, akik szinte illegalitásban dolgoznak. Ők inspirálják a tudósokat, sokszor komolytalan eszközökkel. Éppen ez a lényeg. A világ tudósai nem tesznek mást, mint e parányi csoport téziseit próbálják igazolni.
T: Mit zagyválsz, milyen csoport?
L: Rólunk sci-fi írókról. A mi általunk festett, sokszor pontatlan térképeket használják a nagy tudósok. Sőt azért lesznek felfedezők, mert mi hitet adunk nekik, lelkesedést öntünk beléjük az ostoba kis történeteinkkel. A XX. század úttörői Vernét és Wellst olvastak. A fantázia birodalma inspirálta őket, nem a száraz és unalmas vallóság. Félreértés ne essék, nem tudományos magyarázatokkal, segédletekkel szolgálunk, bár köztünk legyen szólva erre is tudok példát mutatni. A te géped működési elve nagy vonalakban megjelent egy ősrégi pulp-fiction regényben.
T: Nem hiszem. Képtelenség!
L: Ez a dicstelen igazság. Az atom bomba a klónozás, rakétatechnika, biológiai hadviselés, távoli bolygók gyarmatosítása…. mind-mind a sci-fi szüleménye. Ez a haladás motorja. Az álmok. Mi vagyunk a hajtó anyag, még ha ezt sokan tagadják is. Engelberg robotelméleteit Asimov inspirálta, Werner von Braun és Cilkovszkij Vernét és Wellst olvasott. A mostani marsi expedíció fedélzetén Bradburry és Lance köteteket olvasnak rongyosra… Az én könyveimet, a mars benépesítéséről! És lehet, hogy ötleteim kis része valósággá válik… Ez a haladás motorja. Nélkülünk és a fantáziánk nélkül szegényebb lenne a világ.
T: Micsoda szánalmas nagyképűség! Én a jövő bizonyosságát nyújtom az emberiségnek, ostoba mesék helyett. Nem látod a különbséget?
L: Te megmutatod a célt, amiért nem kell küzdeni. Tadaam, ott van, vegyétek, vigyétek, a tiétek. De a jövő még messze van. S ha megmutatod a célt, az üzemanyag elpárolog, ami eljuttathat minket oda.
T: Miféle üzemanyag?
L: Hát a fantázia.
T: Te beteg vagy. A jövő megmásíthatatlan. Bekövetkezik így vagy úgy, akkor is ha ti sci-fi írók feldobjátok a pacskert.
L: Biztos vagy benne? A jövő amit láttál, az álmok miatt lett olyan amilyen. Ha elvésznek az álmok, akkor más lesz a jövő. Megannyi fantasztikus feltevés, ötlet, csalódások, zsákutcák… ezek hozták létre a jövőt amit láttál.
T: Ugyan a jövő alakulásának ugyanúgy része lehet a gépem, és az oda tett utazásom.
L: Talán igen, talán nem, de megéri kockáztatni?
VÉGE
