Sötét jövő

Könyvtár: Megölni egy sci-fi írót

2016. június 07. - Wittigen

Mivel ez egy rövid történet, és mindössze 4 oldal, így nem nagyon tudok mit írni róla, anélkül, hogy ne lenne leleplező a történettel kapcsolatban. Annyit talán mondhatok, hogy szerepet játszik benne egy időgép, és a jövő.

A mű szerzője a Kim Lancehagen írói álnév mögött bujkáló magyar író: Bán János. Nekem a 35. Cherubion Science Fiction antológiában volt szerencsém találkozni vele, ami mellesleg a 4. tudományos-fantasztikus könyvem volt. Én szórakoztatónak találtam (még gimnazista médiaismeretes projekt keretei között meg is próbáltuk filmesíteni több, de inkább kevesebb sikerrel), remélem nektek is az lesz.

Update: Most fedeztem fel, hogy nekem valójában csak a párbeszédek vannak meg begépelve, a köztes szövegek nem, de így is élvezhető

 

Kim Lancehagen: Megölni egy sci-fi írót

Thorn: Van...van itt valaki?.... ki maga? Hogy jutott be ide?!

Lance: Nyugalom.

Thorn: Te vagy az? Az ég áldjon, halálra rémítettél... Mond csak mi a fenét képzelsz, Lance?

Lance: Az a helyzet, hogy régóta várlak. Tudod azt hittem, hogy úgy fog történni, mint a filmekben... Az időgép eltűnik, körvonalai elhalványodnak a szobában, de a következő pillanatban megszilárdulnak, mert az utazó pontosan ugyanabban a pillanatban tér vissza, amelyből elindult...

Thorn: Honnan tudtad meg???  Hol hallottál az időgépemről??

Lance: Nem volt nehéz kitalálni, öregem, hogy min dolgozol. 2 éve lenyilatkoztad annak a vacak, kis lapnak, hogy az időutazás tudományos megoldása jóval kézenfekvőbb, mint azt a nagy tudósok gondolták... Persze a lapot kevesen olvassák Thorn. Néhány sci-fi rajongó, mint jómagam és amilyen te voltál nemrég.

Thorn: Csakhogy ez többé nem fikció.. Ez már valóság!

Lance: Témánál vagyunk: éppen erről van szó...

Thorn: Várj egy pillanatot! Mit akarsz azzal a pisztollyal? Egyáltalán mit keresel itt?

Lance: Szerintem kézenfekvő. Természetesen azért jöttem, hogy megöljelek.

Thorn: Ha megölsz akkor semmire sem mész vele… Csak én ismerem a működésének titkát, ha most megölsz Lance, akkor nem fogd tudni használni..

Lance: Ezzel én is tisztában vagyok…

Thorn: Akkor mégsem ölsz meg?

L: Sajnos nincsen más lehetőségem, ha nem tévedek épp most jöttél vissza a jövőből, igaz?

T: Néhány nap alatt végigutaztam az emberiség eljövendő évszázadait! Láttam a jövőt Lane! Hát nem érted?

L: Nagyon is értem. Éppen ezért kell most meghalnod.

T: A gép kell? Az időgép? Tudom, hogy erre fáj a fogad! Óhó…. neked a jövő kell! Hisz sci-fi író vagy… A jövő prófétája akarsz lenni???  Mert az nem fog menni! A gép titka csak az enyém! És biztosítalak, belőlem semmit nem szedsz ki. Ha kell magammal viszem a titkát a sírba.

L: Ami azt illeti… éppen azt szeretném.

T: Hogyan? Téged nem is érdekel a jövő?

L: Már, hogy ne érdekelne a jövő? Ez a munkám! Erről írok, amióta az eszemet tudom.

T: Hát akkor? Mit akarsz?  Ez itt egy időgép! Én tudom csak kezelni, s én általa eljutottam az emberiség jövőjébe! Olyan dolgokat láttam, amiket, ma még csak elképzelni se lehet! A jövő varázslatos! Hidd el, lenne miről írnod! Nem is tudom neked elmondani…  Mintha 5-6 szóban kéne az egész történelmet elmesélnem… de hisz, a történelem még  csak most kezdődik. A csillagok…

L: Elég! Hallgass!

T: Na de…

L: Nem akarom hallani, nem érdekelnek a részletek.

T: Nem mondhatod komolyan, hogyhogy nem érdekel?

L: Mind a ketten tudjuk, hogy odaát nem csak szépet és jót láttál, igaz?

T: Ami azt illeti sok-sok idő telik el keserves nyomorban… Pusztító háborúk… el se tudnád képzelni mi mindenen megyünk keresztül…

L: Ha egyetlen konkrétumot is kiejtesz a szádon, akkor most golyót röpítek a koponyádba, és még csak azt sem tudod meg, hogy miért…

T: Tényleg meg akarsz ölni? Hisz barátok voltunk. Együtt kezdtük a pályafutásunk!

L: Te már rég nem vagy közénk való, már rég nem foglalkozol írással.

T: Én kérek elnézést, hogy képzelgések helyett a valóságnak élek…

L: Maradjunk annyiban, hogy jobban jártál volna, ha maradsz a regényírásnál., de mielőtt túldramatizálnád a dolgot, sokkal több dologról van szó…

T: Igen?

L: Magasabb érdekekről van szó.

T: Ó te jó ég! Téged a jövőből küldtek vissza, azért, hogy szemmel tarts engem, ha túl messze jutok, akkor kiiktass engem. Beletrafáltam Lance? Nem túl jó az emberiségnek, ha ilyen korán fedezzük fel ezt a lehetőséget.

L: Érdekes elképzelés, de nem, sokra vihetted volna, ha köztünk maradsz.

T: Köztünk?

L: De sajnos nem, nem a jövőből jöttem. Az vagyok akinek ismersz: Lance a sci-fi író.

T: Ohó szakmai féltékenység… Rájöttél, hogy a találmányom tönkreteheti a karriereteket…Szánalmasok vagytok, ti írók, de a magatok bizarr módján még igazatok van… A diadalotok múlandó… Ki olvas ma már Asimovot, Clarke-ot? De a nagy tudósok nevei… a neveik örökké fennmaradnak.. Einstein, Szilárd Leó, Neumannn…

L: Közel jársz a megoldáshoz. De a személyes indíttatás itt vajmi keveset számít.

T: Többen is benne vagytok?

L: Megbeszéltük a srácokkal, hogy nincs más megoldás. Ketten figyelik a házadat… a többiek 1 kilométeres körzetben ugrásra készen állnak. Ha esetleg valami máshogy alakulna.

T: Kik ezek…  kik  ezek a fiuk?

L: Dimitij Glukhovszki a Sztrugackij Fivérek, Nemere István, Harrison Fawcett, Kyra Potter… csak hogy néhány nevet említsek.

T: Miért.. miért csináljátok??

L: Mint mondtam, nem személyes, sőt én még kedveltelek is, de itt magasabb érdekekről van szó…

T: Jogom van tudni!

L: Egyértelmű. Azért kell meghalnod, mert felfedezted az időgépet.

T: De hát ez áldás az egész emberiség számára.

L: Talán, de mi nem így gondoljuk.

T: Mi?

L: Mi sci-fi írók. Tudod fura kis csapat a miénk. Olyan csoport, melyre ferde szemmel szokás nézni. De azért nagyon is helyén van az eszük.

T: Ebben azért nem lennék olyan biztos.

L: Pedig igaz. Ahogy te is mondtad, a nagy tudósok neve fennmarad, és rájuk néz fel mindenki. Ők a haladás. De a haladás motorja egy titkos társaság, akik szinte illegalitásban dolgoznak. Ők inspirálják a tudósokat, sokszor komolytalan eszközökkel. Éppen ez a lényeg. A világ tudósai nem tesznek mást, mint e parányi csoport téziseit próbálják igazolni.

T: Mit zagyválsz, milyen csoport?

L: Rólunk sci-fi írókról. A mi általunk festett, sokszor pontatlan térképeket használják a nagy tudósok. Sőt azért lesznek felfedezők, mert mi hitet adunk nekik, lelkesedést öntünk beléjük az ostoba kis történeteinkkel. A XX. század úttörői Vernét és Wellst olvastak. A fantázia birodalma inspirálta őket, nem a száraz és unalmas vallóság. Félreértés ne essék, nem tudományos magyarázatokkal, segédletekkel szolgálunk, bár köztünk legyen szólva erre is tudok példát mutatni. A te géped működési elve nagy vonalakban megjelent egy ősrégi pulp-fiction regényben.

T: Nem hiszem. Képtelenség!

L: Ez a dicstelen igazság. Az atom bomba a klónozás, rakétatechnika, biológiai hadviselés, távoli bolygók gyarmatosítása…. mind-mind a sci-fi szüleménye. Ez a haladás motorja. Az álmok. Mi vagyunk a hajtó anyag, még ha ezt sokan tagadják is. Engelberg robotelméleteit Asimov inspirálta, Werner von Braun és Cilkovszkij Vernét és Wellst olvasott. A mostani marsi expedíció fedélzetén Bradburry és Lance köteteket olvasnak rongyosra… Az én könyveimet, a mars benépesítéséről! És lehet, hogy ötleteim kis része valósággá válik… Ez a haladás motorja. Nélkülünk és a fantáziánk nélkül szegényebb lenne a világ.

T: Micsoda szánalmas nagyképűség! Én a jövő bizonyosságát nyújtom az emberiségnek, ostoba mesék helyett. Nem látod a különbséget?

L: Te megmutatod a célt, amiért nem kell küzdeni. Tadaam, ott van, vegyétek, vigyétek, a tiétek. De a jövő még messze van. S ha megmutatod a célt, az üzemanyag elpárolog, ami eljuttathat minket oda.

T: Miféle üzemanyag?

L: Hát a fantázia.

T: Te beteg vagy. A jövő megmásíthatatlan. Bekövetkezik így vagy úgy, akkor is ha ti sci-fi írók feldobjátok a pacskert.

L: Biztos vagy benne? A jövő amit láttál, az álmok miatt lett  olyan amilyen. Ha elvésznek az álmok, akkor más lesz a jövő. Megannyi fantasztikus feltevés, ötlet, csalódások, zsákutcák… ezek hozták létre a jövőt amit láttál.

T: Ugyan a jövő alakulásának ugyanúgy része lehet a gépem, és az oda tett utazásom.

L: Talán igen, talán nem, de megéri kockáztatni?

VÉGE

A bejegyzés trackback címe:

https://sotetjovo.blog.hu/api/trackback/id/tr318785978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása