Örömömre szolgál (nem), hogy folytathatom a megkezdett cikksorozatom. Wittgen volnék, ez pedig a hogyan kúrja szét az EU a jogaid a biztonság jegyében. Ismét.

A youtube és az internet időről-időre bebizonyíta, hogy a kreativitás és a kockázat vállalás már rég Hollywood-on kívülre költözött. Szóval ideje annak a bizonyos utolsónak lekapcsolnia a lámpát, azaz lehet mégse, mert a sötétben támadnak...

Egy rövidke 3 perces animációt hozok ma, melynek címe "Fények harca", kicsit emlékeztet a tojás-tyúk-superman játékra, ahogy lépten-nyomon egymásra űberelnek. Van itt minden, lézert köpködő szemek, fekete lyukakat hajigáló hajók, és a végén tulajdonképpen az egész csak szép csillagos eget varázsol.

Az elző cikk miatt a youtube algoritmusom másokat is dobál fel, és bezony előkerült itt egy véletlen egybeesés mely igazából nagyon a kezére játszik az EU egyik tervezetének.

Néha, de szigorúan csak néha a random algoritmusok megajándékoznak egy aranyröggel. Ilyen ez a Venator timelapse konstrukciós videó is.

A Kickstarter és Indegogo kampányok effektíve az átverések és felesleges találmányok és minőségen aluli könyvek/képregények meleg ágyává vált, arról nem beszélve amikor a multi milliárdos Hasbro indít rajta gyűjtést, hogy pénzeljék az egyik projektjüket. A mostani cikk az egyik emlékezetesebb bukás tárgyát vesézi ki, a SKARP bortvát.

Amikor az Eu törvényeket hoz az internettel és az elektronikus eszközökkel kapcsolatban akkor általában fogja az ember a fejét, elég csak a GDPR bevezetésére gondolni (ami igazából jó rendelkezés szett, bár kitörölhetem vele, de mostámár tudom, hogy 1100 ember lopja szét az adataim. A blog.hu esetében ez a szám 855, egyik se mi vagyunk.) meg a sokat emlegetett Article 13 ami be se lett rendesen vezetve. És amikor egy német szólal fel ellene, ott érdemes legalább egy percet szánni rá. Csak már potenciálisan elkéstünk.

"Kivénhedt" gémerként már egyre kevesebb türelmem van olyan játékok felé, amik elvárják tőlem azt, hogy napi több órát tegyek bele, csak hogy kompetitív maradjak benne. Meló után semmi kedvem az élettelen Vérpisti ellen játszani, akinek van 12 felesleges órája arra, hogy ugyan azt a játékot gyalulja, néha nem árt kikapcsolódni úgy, hogy egy játék nem vár el tőled semmit, csak pihenteti szeretne. Szüval keresek iylen játékokat, van amikor találok, van amikor mellényúlok. Sajnos most az utóbbiról írok

A megastruktúrák, mint olyanok véletlenül törtek be az érdeklődési körömbe a Blame animével, de hamar elfoglaltak egy számukra kijelölt területet. Az első játék érintkezésem az a Metal Garden volt, amit a Lorn's Lure demója követett. Utóbbival nagyon szerettem volna játszani, de egyszerűen nem tudtam, mert a segglyukam mindig beszorult tőle. No nem azért mert félelmetes, hanem mert többször pocsékul mértem fel a lehetőségeket és hatalmasak a távok a zuhanásoknál és a vertigó bizony nem vicces dolog. A MIK hasonló, de mégis különbözik tőle, valahogy itt is megvannak a hatalmas távok, de nem liftezik a gyomrom. ANNYIRA.

Az Ópiumkeringő után gondolkodóba estem, hogy mihez fogjak (mert annyi a lehetőség), aztán eszembe jutott, hogy a Katedrális őrzőiben olvashattuk az SLA egyik alapítójának előtörténetét, így hirtelen egyértelművé vált, hogy Howard első egész estés SLA regényéhez kell nyúlnom.