Blame! Első találkozásom a világgal a 2017-es anime adaptációja volt és azóta, csak úgy mint a YKK-val, ezt is el akartam olvasni. Mondjuk türelmes volt, mert 7 évet várt.

Egy meg nem nevezett kataklizma után lehetünk, talán a Földön, talán nem, egy olyan helyen, amit nemes egyszerűséggel mindenki csak Városnak hívnak. Killy egy android egy Net Terminal génnel rendelkező embert keres ebben a beton/acél dzsungelben. Hogy miért? Azért, hogy biztosítsa az emberiség túlélését. Sportos nehezítés, hogy egy ismeretlen fertőzés miatt ez a gén kiveszett az emberekből, ezért a Safeguard-ok, akik a Net shpere-t őrzik, is vadásznak az emberekre, és akkor nem beszéltünk a szilikon-lényekről.

A manga egy posztapokaliptikus örökkön terjeszkedő városba kalauzol (találtam egy elméletet, ami szerint a város egy örökké terjeszkedő Dyson-gömb, ami már a Jupiter pályájáig ér, és ezen elmélet a mangán belül elhangzó adatokra épít, akit érdekel, ebben a videóban hallhatjátok 2:17-től) el minket, egy majdnem némának tűnő főszereplő oldalán. Mondjuk ez inkább azért van, mert előbb lő és aztán kérdez, de azért tényleg tud beszélni. Igaz, Killy szerintem a 10 kötet alatt jó ha beszélt 5 v 6 mondatot. Ez nem meglepő, Tsutomu Nihei korai munkái jórészt nem szövegbubikra támaszkodnak, hanem a látványa támaszkodtak, és van az biztos, hogy van mit nézni a Blamen. A kedvencem a hatalmas léptékű építészeti megoldások ábrázolása illetve az hatalmas üres terek amiket rajzol, aminek a teteje és alja is a város még mindig, ennek ellenére a két réteg között nincs semmi. Viszont itt megemlíteném, hogy amikor elkezdtem olvasni egy panaszom volt a rajtstílust illetően: a választott tónus miatt az elején néha nehezen elválaszthatóak a képi elemek egymástól, de aztán néhány chapteren belül hozzászokott a szemem ahhoz, hogy mit és hogyan válasszak el, és igazából meg is szerettem a stílust.

A manga hatalmas időtávlatokban üzemel, és néha csak úgy megemlítik, hogy akár évtizedek vagy km-ek 10 ezrei teltek el események között, de még mindig a városban vagy ami felettébb szürreális. És ez beleköthető egy másik dologba. A mangának effektíve se eleje, se vége nincs, ami máshol zavaró lehetne, itt egy dolog miatt nem érzem annak: a mangának nem volt "eleje" és mivel a város végtelen így tudtam, hogy potenciálisan vége se lesz. Remélem, hogy Killy az utolsó oldal után nem csak egy artpaget kapott, hanem tovább is tart a kalandja immár egy net terminál gén birtokos gyerekkel.

Itt megjegyezném, hogy amikor e cikket írtam nyilván utána néztem az írónak, és az egyik rajongói wikin (több furcsaság mellett, mint pl egy iskolás verzió) találtam egy one-shot sztorit, ami elméletileg lezárja (majd elolvasom).

Több dolgot is szeretek még a mangában: Killy szótlanságát, ami amúgy nagyon jól áll neki, főleg amikor 8-ról 10-re csavarják az elhatározottságot. Az 8. kötetben amikor több év után befejezte az önjavítást olyan hatalmas "fuck you" energiát radiál magából, ami rád is átragad (valamiért nagyon jól passzolt ott és akkor amikor olvastam a Szinbád animációsfilm Heroics című száma, még akkor is, ha tónusában vidámabb) . Aztán ott vannak a graviton beam emitter jelenetek, az anime ott a hangdizájnnál nagyon jól eltalálta, de nem láthatod a teljes erejét a filmben. Itt igen, és amikor átlő a hatalmas tereken, akkor abban a tűhegynyi vastag sugárban érzed a tomboló erőt, és szinte hallod a robbanás tompa moraját ott, ahol véget ért a buli. De körül közben letarol mindent. És az a kedvencem, hogy Killy ahelyett, hogy feleslegesen pofázna adott helyzetben, csak simán lő, és maximum aztán kérdez. Egyet nem értettem csak. Az pedig az, hogy Cibo miért lett változott lvl9 safeguardá, mert ez nincs kifejtve, sem pedig mondható logikusnak. Eddig minden idokolva volt, vagy Cibo szájából, vagy más megmagyarázta (Killy nem, mert mint mondtam, ő inkább lő, mintsem beszél). Igazából attól a ponttól kezdve, hogy Cibo átváltozik mi vakon repülünk előre, és hiába várjuk nem történik meg az utolsó két könyvben soha az indoklás vagy a válaszadás a miértekre. A befejezés éppen ezért kicsit furán összecsapottnak hat, és nem a nyitva hagyás miatt, az inkább feature mintsem egy bug. Hiányzik nekem még onnan valami. No majd lehet a Net Sphere Engineer megmagyaráz dolgokat.

Film

A mangából készült egy film is, a Netflix égisze alatt, még 2017-ben, és a hogy a bevezetőben is mondtam, én effektív azon keresztül ismerkedtem meg az univerzummal. A film nagyjából két nagyobb eseményt: Cibo megmentését és a Tohu nehézipari cilinder mellett táborzó Elektro-halászokat, és ebből gyúrt magának egy egyedi sztorit, ami igazából előnyére válik neki. Bár Sana-kan kicsit enyhébben bánik a  a lakókkal, mert a filmben csak meghalnak. A mangában? Nos majdnem mindenkiből safeguardot csinál, amit vizuálisan nagyjából úgy kell elképzelni, mint a jelenetek, amit William Gibbson talált ki az Alien 3-hoz.

Az animációs stílus a Rebőrből megismert 3D, csak se felesleges kontúrozás, se erős cellshade nincs. Néhol akad fura foltosodás, de az összhatás amúgy egész tűrhető. Ahol ez az alkotás vitathatatlanul remekel az a zene és a graviton beam emitter hangdizájnja. Na annak megvan az a bizonyos ooomph érzése amit ez a pisztolynak tűnő ártatlan eszközkében lakozik (hát még mi lett volna, ha feljebb is mehet a charge). A zenének meg igazából egy motifja a kedvencem, a zongora és a reményteljes felhangok, amik néha előbújnak a sötét fellegek mögül. A manga elolvasása után azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon jó adaptáció, mert ugyan önálló sztorit gyúrt magának, de arra is tökéletesen alkalmas, hogy érdekeljen Killy karakatere, és hogy vajon mi történt ez előtt, vagy mi történik majd ez után. Szerintem elfoglalhatja az őt megillető helyet a Netflixes listánkon, amin eddig nem volt rajta. A már említett fan wikin találtam utalást egy epilógus mangára, amit el akarok olvasni, mert szintén ad egy lezárást, kimondottan az anime sztoriját.