Sötét jövő

Rövidfilm kvadráns: Freeman utolsó harca

2019. január 15. - Wittigen

Elérkezett a régóta várt premier napja, és a Chariot Drive a Valve Inc-vel szemben legalább megjelentette a kisfilmsorozatuk 3. epizódját. Fogyasszátok!

Önmagában azonban nagyon sivár lenne e poszt, úgyhogy megragadnám az alkalmat, és hoznék nektek némi bővebb infót a sorozat készüléséről, amit a Chariot Drive osztott meg az oldalukon, és érdekes betekintést nyújt egy nem mindenapi fan projekt megvalósulása mögé. Szóval álljon itt a rendező Ian James Duncan visszaemlékezése a 3. filmet érintő eseméynekre:

Pre-Prod:

Már a kezdetek kezdetén nyílvánvaló volt, hogy a forgatókönyv túl ambiciózus volt, és tartalmazott jó pár komplex és nehéz jelenetet. 5 oldal/nap egy független alkotásnál megoldható, de a mi esetünkben 15 perc akció néhol megszakítva párbeszédekkel, hát kétséges volt. Így amikor barátomnak Bernhard (aki amúgy zseniális forgatókönyvíró), de ez sem segített, inkább csak rontott a helyzeten (jó értelemben). A realizáció, miszerint a kisfilmünk többé már nem egy rajongók által pénzelt alkotás, hanem valami sokkal több, új év estéjén 1 órával a Los Angeles Tűzoltóságának zárása előtt tört rám, ahol a szükséges engedélyeket próbáltam megszerezni a forgatáshoz. Amíg a forgatás el nem kezdődött, kevés ember dolgozott a projekten, de ahogy közeledtünk a kezdés időpontjához a résztvevők száma ugrásszerűen megnőtt. És folyamatosan nőtt a 3 rész alatt. A 3. epizód első napja több, mint 30 ember megmozgatásával járt: Producer, Director, Cinematographer, 2 Camera Operators, AC, Gaffer, Key Grip, Sound, Production Designer, Weapon Master, Makeup, Costumer, Practical FX, Script Supervisor, VFX Supervisor, Documentarian, Production Assistant és több, mint 10 színész. Teljesen akkor vált valóssággá számomra is, mikor utaztam, hogy először találkozzak a színészekkel, és útközben 71 ezer forintot adtam ki városi engedélyekre másik 141000 forintot tűzoltósági engedélyekre. Valahogy egy olyna konstelláció alatt született a sorozat, ahol minden résztvevő biztos volt abban, hogy megoldható, az amit kitaláltunk. Őrült forgatókönyv, számtalan kosztüm és fegyver, smink, robbanások, digitális effektek, élethű HEV ruha, stb. ÉS mind ezt egy működő transzformátor állomáson felvenni. Mai napig nem tudom, mi lehetett a vizünkben. 

1. nap

Már rögtön késéssel indítottunk, hajnal 5-kor konkrétan fagy volt, így eltoltuk a gyülekezést 7-re. Életemben nem láttam még jegyet LA-ben, de naná, hogy ma kellett a pokolnak is befagynia. Szerencsénkre nem szűz helyszínre mentünk, Bernard (a forgatókönyvírónk), Clay (az operatőrünk) és jóagam már jártunk a trafóállomáson, és terveztünk néhány jelnetet. Könyed első napot terveztünk, ezért olyan jelenettel kezdtünk, melynek megléte nem volt kritikus a film szempontjából. Szóval a csapat és a színészek megismerkedhettek egymással, és felkészülhettek, hogy mi vár rájuk majd a következő 3 napban. Freeman karakterét már egyáltalán a pre-production előttt is sokat vitattuk, részemről arra szavaztam, hogy Freeman szólaljon meg, de Bernhard viszont a néma főhős mellettt tette le a voksát, és komolyan is vette a a rá szabott szerepet, a hivatalos Valve dizájn rajzok alapján választotta a saját pózait, gyakorlatilag egyé vált a karakterrel. Az első nap olyan komolyan vette a szerepét, hogy nem is ivott egy deci vizet sem (ami így visszatekintve balszerencsés ötlet volt) és a nap háromnegyedénél elkezdett kikezdeni a vízhiány. Egy valamit ugyanis nem számoltunk bele, a ruha egy mobil szauna volt, és Bernhard izzadt mint a ló, és hát, valahol felgyűlt az a sok víz (és nem pótolta azt). Ha érdekel, hogy hol és menyni, a lenti videóban timestampelve linkeltem nektek ;)

A nap végére a két órás lemaradásból hatalmas lemaradás kerekedett. Semmi nem olyan ütemben haladt, mint ahogy azt terveztük, de senkit nem hibáztattunk ezért, akció filmet akartunk csináni egy olyan büdzsével, maivel siok minden mást lehetett volna, csak azt nem. Szóval az első nap végére sikeresen kimaradt néhány kulcs jelenet és visszaemlékezős rész. A 3. fejezet produkciós méretét mi sem érzékeltethetné jobban, mint a különbség ami közte és az Enter the Freeman rész között van: ott összesen 8 embert mozgattunk, egyszerű fogyasztóii kamerával dolgoztunk, és barkács bolti lámpákkal oldottuk meg a bevilágítást. De működhetett, mert a lokáció és a jelenetek milyensége megengedte. A 3. fejezet azonban teljesen más tészta: 2 bérelt Sony profi 4K-s kamera, 3 nap forgatási idő, 30 kisegítő ember és 10 színész.

2. nap 

A második nap tömörre sikerrült, le kellett dolgoznunk a hátrányt, amit felhalmoztunk. Az ilyen forgatásokat leginkább egy vonathoz lehetne hasonlítani. Egy újratervezés drasztikusan befolyásolhat mindent, úgyhogy a legtöbb esetben jobb hagyni azt a vonatot futni, és próbálod követni, és mindent megcsinálni, de elkerülhetetlen, hogy apró hibák csúszsanak a zserkezetbe. Ilyen volt a főgonosz kosztümkérdése. Eredetileg egy egyszerű terepmintás pólót és egy vörös barett sapkát akartam rá adni, de annyira hideg volt, hogy ez tán sok lett volna, a színésszel szemben. Szóval teljes felszerelés mellett döntöttünk, aztán mikor elértünk a jelenethez, meleg let. Murphy törvénye. Apró meglepetés: azt a két katonát, akik az épületre figyelnek ahová hőseink bemenekültek, Marc és Laidlaw közlegénynek hívják, remélem kitaláljátok ki az úriember. A talán legkomplexebb jelenet a CO2 gránátos robbnásos pillanat volt, a komplex időzítés miatt, ami szükséges volt hozzá, illetve féltünk, hogy a HEV ruha megsérül. A tegnapi nap is megviselte a ruhát, nem lett volna jó, ha meg kell állnuk ragasztgatni. A gránátok időben pukkanatak, de a légágyú pár másodperces késéssel sült el, de tökéletesen jött ki a shellshock és a később hulló por egyvelege. Ezt követően ketté kellett osztanunk a kamerákat és a csapatot, és párhuzamosan kellett dolgozni, mert az idő egyre csak fogyott. Ez személyesen nekem esett rosszul, mert választás elé kerültem, hogy melyik jelenetet óhajtom vezényelni, és mén mind kettőt akartam. Aztán még el is kezdett alkonyodni, így a 2. nap vége egy élő próbába torkollott, és ez mindnekit dühített. És akkor még az álatam vezényelt jelenetet sem tudtuk rögzíteni. Közeleg az utolsó nap, és olyan helyzet állt elő, ahol nem tudtunk mást csinálni, mintsem meg kellett ritkítanunk a forgatókönyvet. Szóval kombináltunk, ritkítottunk, és a végeredmény néhány kihullott jelenet lett, ami igazából jól nézett volna ki, de meg voltunk nélküle is.

3. nap

A Vortigaunt jelenetet erre a napra hagytuk (a bábut itt már láthattátok), ahol 4 színésznek rettegnie kellett egy később bevágott bábutól. Egy szűk folyosón vettük fel, két szögből, és az egész úgy sikerült, mintha a játékból vágtuk volna ki. Érdekes módon sikerült mindent felvennünk időben. Ennek a jelenetnek a nehézsége a napfényből adódott. Nekünk pedig sötét kellett, de a folyosó ökéletesen volt világítva az ablak miatt. De szerencsére a csapat valahogy megoldotta az eltakarását a fényforrásnak. Szerencsénkre kezdett minden a helyére hullani, és mindnekinek kattant az a bizonyos kapcsoló, úgyhogy az események felgyorsultak. A Vort jelenet után ismét kettéoszttotuk a csapatot, hogy gyorsítsunk a dolgokon. A tegnapi sikertelen jelenet felvételére ebéd után került sor, és minden flottul ment, még 180 FPS-es felvételeket is tudtunk csinálni a lassításokhoz. Ezt követően egy utolsó lökés és őrült rohanás következett, hogy végre befejezhessük a filmet és a legnagyobb érzelmi töltettel rendelkező jelenetét. Amint a nap lement, a Freemen Krónikák forgatása végleg lezárult.

via.: The Freeman Chronicles

A bejegyzés trackback címe:

https://sotetjovo.blog.hu/api/trackback/id/tr4014513368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása