Mocumentary filmet csinálni nehéz, általában ki is fulladnak az ilyen rázkódó kézikamerás felvételes megvalósításokban. Eddig nekem személy szerint 1 ilyen stílusú film jött be, a norvég Trollvadász. A Nagy Marsi háborúról már írtunk, azonban az eredeti cikk kissé csonka. Szerencsére Grinderbar is kiszemelte magának.

Ti emlékeztek még arra a töri órára ami a Nagy Marsi háborút mesélte el? Tudom kicsit zavaros az az időszak, annyit segítek, 1913-ban kezdődött. Sokan a Nagy Háborúval keverhetik, mert az hazánk számára is jelentős változásokat hozott. De most emlékezzünk meg a hősökről, akik életüket adták a szabadságért, az idegenek ellen folytatott harcokban, több mint 100 évvel ezelőtt.

Az egész egy dokumentumfilm, ami méltó emléket állít az elesetteknek. Ráadásul nem kisebb karakter, mint Mark Strong narrálja nekünk a múlt eseményeit, aki annyira szívén viselte a Nagy Marsi Háborút, hogy 2019-ben még az 1917 című filmben is feltűnik, egy villám szerep erejéig, csak, hogy jobban mélyítse eme jelentős esemény értékét.

Most pedig emlékezzünk vissza mi történt 1913. június 26-án. Valahol délnyugat Németországban kezdődött el. Először a németek estek el. Az emberiség egy idegen civilizációval találta szembe magát. Nem kellett sok idő, mire az idegen gépek meghódították Nyugat-Európát is. A korhoz képest sokkal fejlettebb technikával rendelkeztek. Ma már természetes, ha azt mondom tank. Mindenki tudja mire gondolok. De akkor! Még azokat a lépegető szörnyeket sem tudták megnevezni. Az olyan elnevezés mint a gém, tetű vagy a pók, menet közben alakultak ki. Vagy a formájuk, vagy pedig a mozgásuk alapján kezdték el őket rangsorolni az emberek. Ma ezek az antik példányok számos múzeumban megtalálhatók, sőt egy két gépezet a mai napig üzemképes maradt. De térjünk vissza a múltba.

Miután Európa nagy része elesett, az idegenek a brit szigeteket próbálták elfoglalni. Kegyetlen árokharcok bontakoztak ki. A frontvonalak megmerevedtek. A hirtelenjében jött új fejlesztések éppen csak annyira voltak elegek, hogy egy helyben tartsák az idegeneket, de legyőzni képtelenek voltak. Gépszörnyeik éjjel nappal „dolgoztak”. Olyanok voltak az emberek szemszögéből, akár a bogarak. Bizonyos egységeik úgy is viselkedtek, takarító szerepet töltöttek be. A megmaradt roncsokat összetakarították és abból újabb idegen gépeket építettek. Borzalmas idők voltak azok. Akkoriban úgy tűnt az emberiségnek végleg leáldozott.

De persze nem adták fel a harcot. A kilőtt idegen csatagépeket tanulmányozni kezdték, és egy sor új fegyvert fejlesztettünk ki ellenük. Ekkor jelentek meg az első típusú ion ágyuk is, amik már hatékonyan átütötték az idegen páncélt. Viszont mozgékonyságában és páncélozottságában még messze elmaradt az idegenekétől. De akkoriban ez olyan hatalmas löketet adott a harcoló katonáknak, hogy úgy érezték biztosan megnyerik a háborút.

Végül a saját gőgös nagyságuk, a technikába vetett bizalmuk okozta a vesztüket. Tudósaink sikeresen izolálták az idegenek biológiai rendszerét és azokat a saját oldalunkra állították. Így már csak idő kérdése volt a győzelem. Megfertőztük őket egy apró vírussal, ami ellen képtelenek voltak védekezni. Végül nem mi, hanem maga a természet volt az, ami legyőzte az idegeneket. És mindig emlékeztetni fog minket arra, hogy itt a Földön élni mekkora kiváltság.

Külön ki kell még emelni H.G. Welles világok harca című rádiójátékát. Ami már 1938-ban elkészült, és méltó emléket állított a Nagy Marsi háborúnak. Annyira sikeres volt az adása, hogy a hallgatók közül többen az utcára rohantak, néhol lázongások törtek ki, mert az emberek azt hitték, ismét eljöttek közénk az idegenek.

Visszatérve a jelenbe. Mint észrevehettétek ez egy fiktív dokumentumfilm. Az első világháború és a világok harca keverékéből. Ami a minőségen is meglátszik. Néhol igen jól keverték a CGI robotokat és az archív felvételeket. A darabos mozgás jól beleillik a korabeli felvételekbe. Ott érződik gagyinak, ahol jelenkori felvételeket használnak. De mivel elsősorban ez nem akció film, hanem egy fiktív dokumentumfilm akar lenni, ezért szerintem nem nagy probléma, ha a minősége itt-ott gyengébb. Vegyük alapul az eredeti archív felvételeket. Ott is számos rossz minőségű felvétellel találkozhatunk, mégse szóljuk le. Sokkal inkább a története, vagy maga a kora miatti értéke az, ami fontos, nem pedig a pixelek, vagy a kidolgozottság mértéke.
Habár minőségileg dokumentumfilm, mégiscsak szórakoztatási célból készült. Ezért kezeljük helyén, és tegyük fel a megfelelő polcra. Bátran ajánlom egyszer megnézésre. Komolyabb tanulságot nem lehet levonni belőle, mert aki látta már a világok harcát, és ismeri az első világháború történetét, az sok újat nem fog látni. Mégis így a kettő egyben szórakoztató.