Tudtátok, hogy Glukhovskyak van egy képregénye? Nos, ez a képregény annyira limitált mennyiségben kerülhetett piacra, hogy az interneten CSAK indiai csaló oldalakat találtam, melyek letöltést kínáltak, de szerencsémre a Bookdepo tartott belőle raktáron, szóval majdnem két hónap várakozás után, ma reggel kilenckor felvertek a postások, hogy csomagom jött.  Íme az Outpost.

Egyik este eldöntöttem, hogy nekem bezony kellenek még Metro univerzum könyvek, azokon kívül, amik megjelentek itthon magyarul (mert van egy jó pár még, amit fordítani lehetne). Gondoltam az Ebay vagy az Amazon majd segít, de meglepetésemre találtam egyetlen egy angol nyelvre fordított Metró univerzum könyvet, én meg azon kívül, hogy Давай, az oroszt nem olvasom sem pedig beszélem. Szóval kissé meg voltam lőve. Aztán amikor különböző kulcsszavakkal kerestem Glukhovsky vagy épp a Metró univerzum után, mindig felugrott az "Outpost" nevű képregény, szóval utánanéztem.

Évtizedekkel vagyunk a Nagy Háború után, mely az egész világon tombolt, és városokat tett a földdel egyenlővé, népeket söpört el, és megtizedelte az emberiséget. Míg a földteke egyik felén a népesség maradéka alagutakban rejtőzik, Amerikában visszatért a Vadnyugat. Azok akik túlélték a nukleáris bombázást, és az azt követő járványokat az Erődökben leltek menedékre,, melyeket az utolsó épségben lévő út mentén, a vasút mentén építettek. A plattsburgh-i erőd a sivatag és a sötétség határán álló utolsó bástya. És abból a sötétből bármit bevonzhat a fény és az emberi testek melege. Janis még csak 17, de semmi másról nem álmodik, minthogy felpattanhasson az egyik vonatra, és maga mögött hagyhassa a poros otthonát, és délnek vehesse az irányt.

Már a füzet hátulja is félkövérrel szedve hirdeti, hogy, bezony: "A Metro univerzum végre földet ért Amerikában " s ezúttal hivatalosan, nem úgy mint a Bp '38 esetében. Átfutva a hátra vésett sorokat: vasúti sínek, vad vidék, sivár pusztaság széle stb. Oh, tehát kapunk egy vadnyugathoz hasonló settinget, a felszínen? És akkor itt ejtenék szót az engem a leginkább zavaró dologról: kizárólag földfelszínen fog játszódni. Rögtön felvethetnéd (és jogos felvetés is lenne), hogy "de hát az kaptafa, ha csak a föld alatt játszódik", azonban kérdem én, ha kiveszed magát a metrót egy Metró regényből, mi fogja megkülönböztetni egy Fallout vagy Sztalkert regénytől? Bár a viszonyítás a Sztalkerhez kissé hadilábon áll, két okból is: 1) a Piknik az árokparton-on kívül mást nem olvastam, a játékokkal MÉG nem játszottam, így kevés a viszonyítási alapom. 2) a Sztalker helyzete nem teljesen posztapokaliptikus, legalábbis a Piknikben nem volt az, csak vannak anomáliák, és Zónák, ahol azok tanyáznak. De végül is felhozhatjuk példának azt is, mert a Glukhovskyt bevallottan inspirálta a Sztrugackij testvérek műve. A magyarul megjelent univerzum könyvek között Avoledo Az ég gyökerei című, Metró regénynek fémjelzett könyvével is az volt a bajom, hogy kivették belőle magát a metrót és a föld alattot, s ezzel effektíve csináltak egy Sztalker/Fallout könyvet, ami valamiért mégis helyet kapott az univerzumban. Persze nem mindenki rendelkezik akkora, és légoltalmi céllal épített metróval, mint Moszkva, de azért lett volna elég lehetőség.

Amit tudok a moszkvai metró rendszerről, az internettől szerzett tudás a szerepjátékunkhoz való felkészülés keretében (tervben van, hogy egyszer elutazom, és bejárom a metrót, és az útvonalakat, melyet Artyom is bejárt a könyvek és a játékok alatt), az amerikairól azonban még annyit sem. Amit láttam a hollywoodi filmekben, kb annyit. Viszont a new york-i földfelszíni vasút adott volna érdekes megoldásokra lehetőségeket. No mindegy. A társírókról/illusztrátorokról Diana Stepanova-ról és Eli Yatskevich-ről alig találtam valamit az interneten Eli talán rajzoló volt, mert a Posztnál, mint illusztrátor van feltüntetve, Diana pedig a Metro wikia alapján szintén illusztrátor volt, ugyanis a képeinek stílusa megegyezik a képregény rajzstílusával.

Borító	Hátoldal

Külcsín: A füzet nem túl vastag, és ránézésre gerince ragasztott, előlapja matt, és természetesen minden ujjlenyomat és bármi egyéb tökéletesen meglátszik rajta. Természetesen nem akkora mint egy tradicionális nyugat képregényes füzet, és legalább egy erős hajszálnyival túllóg a Metró trilógián könyvein (a kis univerzum könyvekről meg ne is beszéljünk) szóval értelmesen sehová nem tudom eltenni. A borítón egy faragott állatkoponyás figura fogad minket, sárga-barna színpalettával. A hátoldal egy távoli várost, és a pusztulatos ürességet ábrázolja, egyszóval hangulatos. Mondjuk van tippem mire lehet következtetni a borítóból. Ismét prominensen szerepet kap majd a vallás vagy így, vagy úgy. A cím és betűtípus választásért azonban jár egy karó. Ugyanis létezik egy Outpost nevű ergya sci-fi trilógia, feltámadó náci katonákkal és a hasonlókkal, többek között ezért is néztem mindig keresztül a füzeten, azt hittem, hogy ahhoz kapcsolódik. Aztán a cím mögött ott feszít az "1. kötet" felirat, és mivel én nem láttam az interneten többet, gyanítom, hogy több részesre volt tervezve, de összesen csak ez jelent meg belőle. Valószínűleg a Marvel és DC regények mellett nem igen tudott labdába rúgni odaát.

A vadnyugatos feltevésemet csak jobban megerősítik a bandák és az "erődök" jelenlétei, mely a civilizáció bástyái a pusztában, és hát a vonat sínek, melyek köré épülnek. Pont mint elődjeik az igazi vadnyugaton. Aztán a füzet első néhány oldalán a bazdmegek száma egyenesen arányos a szövegbuborékok számával, ami őszintén zavaró. Nem ettől lesz jó egy szövegkönyv, hogy mindenki káromkodik, mint a vízfolyás. Nem tudom miért rühelli Janis, a főszereplőnk az apját, azt se tudom, hogy miért nem tetszik az embereknek a plattsburgh-i városvezető irányítása és miért kell rögtön egy puccsal indítani a történetet. Oly sok kérdés, már az első pár oldalon, és valószínűleg soha nem kapunk rá választ. Na jó a puccsra legalább kapunk választ valamilyen formában.

A képregény néhol színes, többségében fekete fehér, néhol meg a fekte-fehérbe vegyül egy kis hangsúlyozó szín, mint a Schindler listájában a piros kabátos kislány jelenetei. Rajzstílusa kellemes, néhol szándékosan elnagyolt, de a kellő helyeken részletes. Leginkább kormozott üvegbe kapart képek feelingje van, nekem nagyon bejött. A történet vezetés kaotikus, Jen apja már az első két panelon belül vért köhög, a régi motoros bandája meg puccsot tervezget, aztán jön egy furcsa vonat. Aztán hirtelen egy részegen rikácsoló vallásos nővel nézünk szembe, aki a menekültek befogadásának hibájáról prédikál... menekülteknek. Aztán egy fiatalabb lány próbálja arrébb terelni (gondolom ez Jen lesz, bár jelölve sehol sincs). A Budapest 2038-ban legalább voltak dátumok a fejezetcímek helyett, amik segítettek valamennyire is eligazodni, ha annyit nem is, de legalább egy régebben vagy valami. Aztán derült égből (és jó kapcsolat nélkül) apuci azt akarja, hogy a lázadó lánya (akit rühell a második felesége) legyen az őt követő polgármester. Ami ezzel a bajom, hogy nulla karakter építés (valószínűleg a későbbi kötetekben akartak ezzel foglalkozni), nem kötődök Janhoz, Jan se Nelsonhoz az apjához. Okot nem igen kapunk, hogy miért, de meg akar pattanni a városból.

Azt azért meg kell hagyni, hogy Hach doki karakter dizájnja nagyon pofás, az a koponyával integrált gázmaszk marha jól néz ki, meg az ok is, ami miatt hordja. Természetesen az író/írók beleesik a lowbudget posztapokaliptikus filmek örök hibájába: ha nincs sztori, majd kitöltjük vallással. Jön egy világvégi furcsa szerzet, akit az Impek (a homályos leírásokból ítélve valami korcs ember lehet, tüzet és kardokat használ, és sokan vannak) megcsonkítottak, és naná, hogy ő az ördög (mondjuk, azt nem tudjuk meg, hogy honnan tud a polgi tüdőrákjáról).

Összességében csalódott vagyok. Egy hosszabb képregényben reménykedtem, nem pedig egy 60 oldalas valamiben, ami felteszi az összes kérdést, de egyet sem válaszol meg. A kötet 2016-ban jelent meg, azóta boldog boldogtalan a Poszthoz köti, holott semmi köze nincs hozzá. Ahogy fentebb is fejtegettem, valószínűleg nem tudott labdába rúgni a nagyok mellett, ami egybevéve a fentebb részletezett kaotikussággal, nem meglepő. Tudom, hogy nem úgy kéne értékelnem, mint egy 300-400 oldalas könyvet, de ennyim van, erről tudok véleményt mondani. Őszintén szólva, ha most ezt egy könyvesboltban látnám, és átfuthattam volna, nem biztos hogy megveszem, hacsak nincs mellette a többi rész is, ÉS le lenne értékelve. Hogy mi lehetett volna a cél: nyilván megtámadták volna az Erődöt, valszeg a puccs is meg lett volna, Jan meg megpattant volna vagy így, vagy úgy. A Metró trilógiának fontos eleme volt az utazás motívuma, a karaktereink MINDIG mentek valahová, így gyanítom ez Janisnak is kijutott volna, talán láthattuk volna a többi erődöt, más telepeket, de ezeken túl sajnálatos módon kitalálhatatlan, hogy miről is szólt volna a történet.

Ez volt hát az Outpost, az egyetlen füzetet megélt Amerikában játszódó Metró regény. Ha majd rájövök, hogy hogyan kell biztonságosan megtisztítani a lapjait az ujjlenyomatoktól, akkor beszkennelem, sőt lehet le is fordítom, mert zavar, hogy sehol nincs fent az interneten.