Decemberben a Libri egy furcsa maglepetéssel ajándékozott meg. Az egyik polcon megütötte a szememet egy ismerős betűtípus, a Metro. Mit ad isten, az eredeti Metró trilógiának is ugyan ezt a betűtípust használják a borítókon. Mondom mi a fene, új Metró regény, és én nem tudok róla? De akkor mi a frászért az a címe, hogy Budapest 2038? Nos a válasz: jogi megfontolásból.

A Metró szerepjáték fejlesztésének elkezdése óta az a cél lebeg a szemünk előtt, hogy ha befejezzük Moszkvát, akkor Budapest is játszható legyen. Csakhogy van egy icike-picike probléma. A mi jelenlegi, illetve 2012-13-ban létező (mert ugye akkor volt a végítélet napja) metró rendszerünk nagyon nem alkalmas egy eredeti Metró jellegű felállás fenntartására. Ami meg 2012 után épült, az meg még annyira sem, mivel ugye a 4-es metró közvetlen felszíni összeköttetéssel rendelkezi, effektíve egy nagy Paveletskaya állomást létrehozva az EGÉSZ vonalból (mínusz talán a Duna alatti rész, de ott meg lakna a rákom folyamatosan, egy világvége setting alatt), szóval ezzel lesz még elég bajunk akkor, amikor eljutunk oda, hogy a szerepjátékunkhoz kiegészítőket készítsünk, de egyenlőre ez nem a mi bajunk. Viszont most már van egy kiadott magyar regény ami alapján el lehet indulni. Azonban van még egy aprócska bibi.

Az első, itt Budapesten játszódó Metró regény legalitását tekintve elég erősen megkérdőjelezhető. Kb, mint anno a Valhalla páholy gondozásában megjelent kalóz Star Wars könyvek. A születésének története megfelelő módon magyarosan hátba szúrós, habár a történet csak egyik oldalát ismerjük, szívesen meghallgatnám, hogy az Európa kiadó mivel indokolja a 2x hátba szúrást, vagy egyáltalán hogy látják ők a történteket, de félek ezzel többet ártanék, mint amennyit megérne. Akit érdekel, hogy az író hogyan élte meg a dolgokat, az elolvashatja a weboldalán.

Budapest eleve nehéz lokáció egy Metró regény számára, fent már részleteztük is miért, nos az író az egyetlen megoldást választotta, a pince és a budai hegy barlangrendszereit is beolvasztotta a történetébe, és így már egy élhető méretű és mélységű világot hozott létre, tele egyedi ötletekkel. Ami a világépítést illeti a könyv szerintem kiváló ötletekkel rendelelkezik. Mi közvetlen atomtalálatot nem, de egy kedves szomszédunktól azért Paks kapott szeretet hagyományos bombázás képében, és annak illetve a környező országok radioaktív szele telepszik itt meg szerető Kárpát medencénkben, egy feletébb egyedi flóra és fauna rendszert létrehozva. Budapest ugyanis egy prehisztorikus erdő, savas párával, és tölgyvastagságú mutáns növényekkel, meg xenomorph szerű mutánsokkal (akiket nemes egyszerűséggel "Dög" ként nevezett el az író) töltött világ. Elején aggódtam, hogy ilyen zseniális lesz a többi elnevezés, de azért akad szép szóval más becenév is. A felszíni anomáliákból ami nagyon bejön az a talajszint közelében hesszelő "Ciklon" nevű, ami effektíve egy miniatűr vihar (garantáltan benne lesz majd a BP kiegészítőben) és az Űrkikötőnek hívott gravitációs kút nevű jelenség. Megjelenik egy teljesen egyedi fegyvertípus, a lúgos folyadékokkal dolgozó vizipisztolyok (mint valami anitlángszóró), és ez teljeséggel jól következik a világból, mert ugya a lúg az az ellenkező oldalán van a ph skálának. Budapest demográfiai jellegzetességeit is jól kihasználja az író, van itt nekünk minden: kínai negyed, a nagy Deáktéri fejállomás, Keleti pu. alatt a TEK meg a magyar kormány melyből az utóbbi ugyan nem lehetne ott, ahol van de az író zseniálisan beleszőtte a 4-es metró építésébe a bunker megszületését. A sok lehetséges fikció között azért néha kilóg a lóláb, főleg a magyar kormány helyzetét tekintve Európában, melyet az író így jellemez: "magyarország miniszter elnöke európai szintű uralkodó volt". Ugyan a könyvben szereplő kormány (Kárpáti Emil és kormánya teljesen) fiktív, de erre semmi esély, még egy alternatív univerzumban sem. Apropó magyar kormány: tök cuki, ahogy a kormány maradéka (aka Emil) kapkod az egykori magyar állam maradéka után, és hogy szerinte a TEK-nek rendben kell lennie, miközben Emil barátunk a végleges degeneráció felé rohan, mert túl sok emberhúst evett. Ahogy azt már jeleztem, a könyv dúskál a még a magyarul megjelent könyvekben nem használt ötletekben. Vannak kreatív gyerekbandáink, egyedi fizető eszközünk, mely egyben rangjelzés is tud lenni: a szigszalag (imádom ezt az ötletet!). Egyedi italaink és kajáink (készregyártott műzliszelet gombából és szárazcsirkéből préselve), egyedi mutánsbogár vonatatta járműveink, új és érdekes felszíni anomáliák, és egy érdekes képesség, melyet egyszerűen térerőnek neveznek (és mellyel csúnyán elbánik az író, róla később ejtünk még szót) és még a kannibalizmussal is láthatóan sokat foglalkozott az író, és alaposan körüljárta a témát, hogy hogyan lehet belőle JÓ rendszert csinálni. Hogyan oldja meg az amúgy kicsi metrórendszerünk okos bővítését, a 4-es metró vonalán (titkos bunker építés a Keleti alá), habár csak a 2-es és 3-as vonal egy kis részét járhatjuk be, (Budáról alig esik szó, eltekintve Dr. Izé naplójegyzetei a Gellért-téri állomásról és Batthyányi-térről) egész színes a felhozatal. Egyszóval a világéptés zseniális. De. És most jön az a kellemetlen DE.

Mindegy hogy hány véleményt olvastam, mind méltatták, hogy milyen egyedi, és sajátos. Nos egyedinek tényleg egyedi, ha a közösségeket, és a fent felsorolt világ alapköveit tekintem, tényleg, bizton állítom, hogy a világért teljesen oda vagyok. Azonban a könyv struktúrája jelentős átgondolást igényelne, a történetet meg leginkább a "eh" kifejezéssel tudnám illetni. 

A könyv jól érzékelhetően két részre bontható, az első fele nem más, mint expozíció. Ráadásul nem is egyszerű. Fejezet címek nincsenek, csak fejezet fejlécek, melyekben a dátum szerepel. Dátum, mégis miféle dátum? Nos az első 200 oldal 3 különböző időben is történik, ami csúnya mód be tud kavarni, akkor ha az ember nem olvassa el azokat, mondván, hogy fontos infót nem tartalmaz, csak fejezet sorszámozás. Nos ha nem figyelsz rá, akkor hirtelen csak az fog feltűnni, hogy jé, az előző fejezetben még arról volt szó, hogy Bakó (róla lesz később szó, ő az egyik szereplő) nem evett emberhúst, ebben a fejezetben pedig nyugodtan eszik, és akkor jön a lapozgatás és fejléc összehasonlítás, hogy rájöjj, mi is a turpisság. Persze, ha sok szálad van valahogy mindet be kell mutatni és fel kell vezetni. Azonban ezzel a könyv elsőfele egy tömény infóbomba Budapestről, melyben a történet csak olyan tessék-lássék mértékekben van jelen, a másik felében a történet nagyobb része. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincs történés a könyv első 200 oldalán is, de nagyjából a könyv közepe az, ahol összefut az 5 különböző szál, és csap bele a lecsóba, tovább haladva a végkifejlet felé (azonban nem midig érik el azt, hihetetlenül magas a halálozási ráta, erre is kitérünk). A probléma tovább fokozódik azzal, hogy a történet maradéka nem egyenletesen van adagolva az olvasónak. Nekem olyan érzésem volt, hogy ahogy haladtam előre, annál sűrűbb lett a könyv, mintha az író minnél többet szeretett volna beletenni. Majd a végénél, mintha fogott volna egy ollót, és nyissz, vége a történetnek, semmi lezárás. És itt térnék ki a könyv kezdésére és zárására. Az író gondolom szeretett volna egy keretet adni azzal a történetnek, hogy a távoli jövőben, 2300-ban mesélik el ember-bogár mutáns gyerekenek és felnőtteknek 2038 történéseit, ami önmagában nem rossz ötlet (leszámítva a Mézgacsalád MZ/X-ének atomókori nyelvének felhasználását, ami feletbb módon oda nem illő), és az ember várná, hogy a történet szál fentebb említett hírtelen elvágása után felmerülő kérdésekre majd a 2300ban mesélő narrátor ad válaszokat, olyan formában, hogy a történetet hallgató gyerekek kérdéseket tesznek fel, és azokat megválaszolják (és hidd el nekem, számtalan kérdés marad megválaszolatlanul, többek között az egész könyvön végig kísért "Dög", Kisfiú és Pszihé jövője, Bakó birodalmának jövője, Csikágó jövője, stb). De nem, mert az utolsó fejezetnek semmi köze nincs magához az egész történethez, sőt egy teljesen más témával foglalkozik.

Az egész könyvvel olyan érzésem van, mintha nem egy első, alapkövet lefektető dolgot olvasnék, hanem egy sokadikat a sorban. És ez főleg a karaktereken érződik, legjobban Dr. Izé személyén éreztem ezt. Dr. Izé (egy infóbróker) nagyjából Khan karakterének feleltethető meg. Azonban van egy nem elhanyagolható különbség: míg Khan ugyan misztikus figura, és a jóég tudja hanyadik (de utolsó) reinkarnációja a nagy Dzsingisz Kánnak, róla elég volt ennyi, nem volt olyan érzésem, hogy Artyomnak és rajta keresztül nekem is ismernem kellene a karaktert. Glukhovsky bemutatta, adott neki múltat, de Artyom számára vadidegen volt. Ezzel ellenben Dr. Izénél olyan érzésem van, mintha ismernem kéne a karatert már a kezdetektől fogva. Van neki egy történelme, ami nagyjából mindenhez és mindenkihez hozzáér (többek között a naplóján keresztül ismerhetünk meg néhány állomást), ellenben annyira semmilyen karakter. Talán 10-15 oldalt ha érintkezünk vele, és már meg is öli az író, de ezáltal a halála csak egy vállvonást eredményez (főleg annak a tekintetében, hogy előtte tizenegypároldallal megölnek egy másik karaktert is). Egyszóval olyan érzésem van, mintha az író már elkészült könyvekre hagyatkozna a karakterei múltjának bemutatására, csakhogy ezeket én nem olvastam (és el sem készültek és tippre nem is fognak). Kimondott főszereplője nincs a könyvnek, kezdetben azt hittem, hogy a Kissrác-Dög páros (igen ezek a választott becenevek) lesz a fő karakterek, de nem, és a könyv végéig nem jöttem rá, hogy ki volt VALÓJÁBAN fő-főszereplőnek szánva (Pszihén kívül, mert vele viszonylag sokat utazunk). Azonkívül, hogy nem tudom, hogy ki a főszereplő egyes karakterek zavaróan egydimenziósak. Ott van Bakó, aki magára mint “nagy és fontos ember” ként gondol, de valójában egy kegyetlen, szadista despota. Bőven a szocializmus után született, nem tapasztalhatott diktatúrát, nem tudja milyen is az, de azért Észak-Kórea a tuti hely. Sok ilyen fajta emberrel találkoztam, tipikusan az a fotelhonvéd, akivel össze lehet futni a Facebookon az “állítsuk vissza a sorkatonaságot” típusú posztok alatt. Bakó birodalma egy hideg hely, mondhatnám a mi kis 4. birodalmunk, idehaza. Az író fogta és egybeolvasztotta a 4. birodalom nézeteit és a Polisz kasztrendszerét, csak itt az a különbség, hogy nem te választod, hogy mi szeretnél lenni, hanem megmondják, hogy mi leszel (Katona, mérnök vagy pária (aka szolga)). A karakter meglátásai után pedig engedtessék meg, hogy ne lepjen meg, hogy Bakó rajong a náci birodalom történelméért. Érdekes, ezek általában azt szokták elfelejteni, hogy a piedesztálra emelt eszméiket leradírozták, mint a szövetségesek Drézdát, de sebaj. Vagy hadd hozzam fel Ficsor Pétert (aka Ficsor), Bakó ex legjobb barátját a TEK-nél, aki ha lehet akkor fizikálisan Bakónál is erőszakosab (random elvisz valakit megölni, ha olyan kedve van). Ezek a tipikus katona/rendőr sztereotípiákra építenek, és mint olyanok, számomra unalmasok, mivel minden lépésüket előre ki lehetett számítani. Folytatva a témát, a magyar állam jobb keze, a Fővadász (mert Emil barátunk zakkant) túrbómagyar nagyzási hóbortokkal küzd és kattos is, noha jól rejti. Egy: királlyá óhajtja magát koronázni a Szent Koronával, amint megvan a GÉP. Kettő: női ruhában illegeti magát. És akkor ejtsünk szót az utóbbi témáról. Az író frekventáltan foglalkozik olyan témákkal, melyek egy cseppet sem viszik előre a történetet. és még világépítésnek is tök feleslegesek.  Például ilyen a fővadász női ruhában való illegése a saját szobájában a tükör előtt. A karakter nem épp egészséges elmeállapotának jelzéséhez elég volt a királyos dolog belengetése, de ez nem ad semmit a sztorihoz, de azért ott van. Hasonló ilyen történik amúgy máshol is. Pl.: az amúgy is kurta Kálvintér bemutatójából (mely kb 10 oldal) szumma 1 azzal megy el, hogy az író részletezi Pszihé gyerekbandájának főhadiszállása melletti prostipárnak hol és milyen módon van kiverve csont piercingekkel a nemiszerve, mennyire striás a nő teste, és milyen golyvás a csóka heréje meg, hogy öklöznek meg valakit disznózsírral. Élmény volt olvasni. Nem vagyok prűd, nem ezért zavart ez a leírás, hanem azért, mert önmagában semmit nem ad hozzá a sztorihoz. A kormány bunker csicskásainak megkülönbözetető sárga kör alakú felvarróról meg már ne is beszéljünk. Rajtuk kívül még sorrendben Pszihé (neki szép rendezett a múltja és a jelene),  és a Kisrác-Dög kettese kap viszonylag részletesebb kifejtést, noha a kisrác múltjáról alig tudunk meg valamit, (sőt, dacára annak, hogy a könyv elején sokat foglalkozunk ezzel a kettőssel egy ponton kb 100-120 oldalra az író egyszerűen megfeledkezik róluk). Persze e hatoson kívül akad még számtalan másik karakter, Béla bá' aki Bakó kegyeltje, és elméletileg jó barátja is (majd ez hamar mód megdől, mikor a demens barátnőjét nemes egyszerűséggel megfojtja), Cinkes és Hédi, akik Bakó tábornokai, és mind kettőről csupán annyit tudunk, hogy annó a 8. kerületben voltak valami kistílű banda tagjai, és mikor Bakó dezertált akkor nemes egyszerűséggel a banda többi tagját legyalulta, és csak ők voltak elég okosak ahhoz, hogy éleben maradjanak, Surjányi alezredes, aki a kormány elitkommandóját vezeti, de egyik sincs olyan mélyen kifejtve, mint a fenti hatos. Mondjuk azt kiemelném, hogy az előbb felsorol egydimenzióság ellenére a karakterek igenis jól vannak felhasználva, és a kialakított jellemükhöz mérten viselkednek és cselekednek.

Az egyedüli karakter akiért izgultam, az Korvinváros gyerekbandájának feje, azaz Pszihé volt. Aggodalmam nem volt alaptalan, ugyanis a karakterek viszonylag gyorsan haltak, Bélabá épp eljutott a Metró civilizáltabb részére, és máris elvágták a torkát, de hála isten az író elengedte azokat az agyonhasznált kliséket,  például, az út közben megerőszakoljuk a női karaktereket. Ez egyfelől betudható Pszihé karakterének (noha az alapanyag nem más, mint egy erős magárahagyott tinédzser, aki kivívta magának a tiszteletet), és annak, hogy rendelkezik az univerzumunk speciális képességével, a Térerővel. A Térerő leginkább egy kisugárzás, mely másokra tud hatással lenni, nagyjából olyan ez, mint a hősök hatása a harcostársaikra. És akkor ejtsünk szót arról, hogy mit tesz az író, ezzel a misztikus dologgal: a könyv közepe tájékán nemes egyszerűséggel lerántja róla a leplet, és egy vallási köntösbe csomagolja az egészet (egy zselé szerű entitás/miutáns megevett 7 rabbit a Dohány utcai zsinagógában, és eztkövetően öntudatra ébredt, és úgydöntött, hogy ő teremtő, akit a zsidó tekercsekben is emlegetnek), melyet nagyjából ahhoz tudnám hasonlítani, ha a vörös csillag a Kreml tetején valójában egy 1000 wattos izzó, és minden stalkerben pedig ott van a molylepke gén, és mennének a fény felé. Jobb lett volna misztikumnak meghagyni, mint ahogy arra sem kapunk választ, hogy miért vonz mindenkit az a rohadt csillag, és hogy 35-re mért húny ki a fénye.

A történet lezárása, pontosabban nem lezárása még inkább zavaró. Minden szál Csikágóban a Kisfiúnál fut össze, de egy sűrű katyvasz az egész. A történet alapját a GÉP nevű eszköz adja, mely után 2 frakció is áhítozik, és hisz mindenki egy városi legenda alapján hisz megváltót, de egyáltalán semmi köze a vélt feladatához (sugármentesítőnek hiszik, holott az utolsó hordozható atomreaktor melyet Budapesten fejlesztetttek ki fúrópajzsokhoz). Szóval a Csikágói "csata" igazából nem más Bakó és a Tek konfrontálódás (mely szintén kiszámítható történés volt), és végre eljutunk oda, hogy a két ex barát, Bakó és Ficsor végre egymással szemben áll és készülnek megmérkőzni, és ebben a pillanatban kerül elő Bélabá levágott feje, melyet szigszalaggal preparáltak, és fagy meg az idő, mert kapaszkodjatok meg: Kisfiú és Pszihé nemes egyszerűséggek kisétál, és mindenki megdermed, mert a "Térerőt" sugárzó Rabbihegy nevű entitás a rosszaknak lelassítja az időt. Hédi még ez előtt a pillanat előtt sokkot kap a fej láttán, Pszihé, pedig a Héditől elszedett fegyverrel valamiért agyonlövi a számára teljeséggel ismeretlen Fővadászt, semmiképp nem azt, akiben amúgy felismeri Béla bácsi gyilkosát (Ficsor Pétert). Majd a hármast kivezetik a felszínre, ahol addigra a még mindig lassult időben a Dögök legyalulták a két támadó hadsereget, és "ítéletet mondtak"  Bakó, Ficsor és Surjányi fölött (azaz széttépik őket). És ennyi. Nem kap lezárást Bakó és Ficsor ellentéte, hasonló módon a gyerekek jövője sem kap lezárást, egy dolog fix, hogy meghalni hová mennek majd, de az is még a bizonytalan jövő tárgya. Levezetésnek kapunk még egy 2300-ban játszódó fejezetet, ahol, mint ahogy azt már jeleztem, nem történik meg a körbeölelése a történetnek, nem záródik válaszokkal. 

Nos ez volna a Budapest 2038. Kicsit kaotikus, de a miénk.  Igazából azt tudom javasolni, hogy csak akkor olvasd el, ha szereted a világépítést egy regénybe csomagolva. Senki ne várjon egy az eredetivel vetekvő alkotást történet szempontjából, mert az csalódni fog. Folytatás léte kétséges, az író ahhoz kötötte, hogy sikeres lesz e. Nos tekintve, hogy én véletlenül és a Libri használtkönyves polcán találtam rá leértékelve, szerintem a válasz nemleges, de azért még írok majd egy levelet Andy Baronnak, hogy számítsunk e még Budapest regényre vagy sem. Azonban dacára az átlagos jellegű történetnek, és a magaután kívánni valót hagyó felépítésnek a létrehozott világa önmagában is megállja a helyét, és szinte biztos, hogy majd alapját fogja adni a budapesti kiegészítőnek a készülő szerepjátékunkhoz.