"Ne nézz a sci-fivel a jövőbe" lehetne az összegzése ennek a cikknek, amely többek között Muskot és Bezost kritizálja, amiért a sci-fi-t használják mintának, abban, hogy mihez kezdenek a saját pénzükkel, és milyen álmot hajtanak. De vajon igaza van e az eredeti cikk írójának akkor, mikor a jelen és a múlt hard sci-fi könyveit alapulvéve kijelenti, hogy sci-fi történetekkl ne nézzünk a jövőbe?

Igen is, meg nem is. Így tudnám összefoglalni a véleményemet sokadik nekifutásra. Én azon az álláspontot képviselem, hogy a sci-fi-t nem lehet tiszta iránymutatásnak felhasználni, sokkal inkább egy mit csinálj és mit ne csinálj lista volna a jövőre nézve (bár az utóbbi években azt látom, hogy mindenki a "mit ne csinálj" listáról szemez aktívan, és rohanunk, ha már nem vagyunk jelen egy softosabb cyberpunk éra felé/-ban). De azzal miért van baj, ha emberek, akik a saját pénzüket nem kímélve egy nekik tetszetős álmot hajtanak, aminek a farvizén mi, az emberiség profitálhat valamicskét?

A cikk bátorkodik felhívni a figyelmünket, hogy több neves író (amúgy hogy ki kit tart nevesnek az szubjektív dolog szerintem, illetve neves írónak is lehet rossz könyve) azt a konklúziót vonta le, hogy az emberiség alkalmatlan arra hogy intergalaktikus (de legalább interplanetáris) lény legyen. Alapozza ezt Adrian Tchaikovsky Idő és Romok gyermekeire, valamint Kim Stanley Robinson Aurora című könyvére (mely utóbbi egy generációs hajó viszontagságairól ír, és hogy miért nem lehet sikeres egy ilyen küldetés), melyek igen sivár képet festenek le. De mégis mire alapoznak?  Mind a két könyv a hard sci-fi kategóriát gazdagítja, így gondolom megelőzte valami háttérkutatás, ami mily meglepő valószínűleg azt a képet festette le, hogy a jelenlegi eszközeinkkel képtelenek vagyunk generációs hajót indítani a legközelebbi csillag felé. Hmmm, meglepő. Ja nem. 

Vajon a tegnap és a ma hard könyveiből azt levonni, hogy MINDENRE is képtelenek lennénk mennyire fair dolog? Ami 30 éve esetleg tudományos fantasztikum volt, az ma már valóság, ilyen tekintetben a jóval korábbi hard sci-fik, de még csak a hagyományos sci-fik egy része is "elavultá" vált, mert beteljesült valamilyen amúgy fantaszikum része. Tán a kisgyerek járni tanulás helyett azonnal futni kezdene? Nekem természetesnek adódik, hogy jelenleg nem vagyunk rá képesek, azonban a kihívásra, amit egy holdbázis létesítése jelentene szerintem bőven készen állunk. Aztán utána jöhet a Mars. Az természetesen megint teljesen másik kérdés, hogy megéri e? Hogy a kihíváson kívül van e értelme menni? (A Hold esetében ott van egy obszervatórium létesítésének a lehetősége.)

Vegyük példának a Andy Wier Marsi könyvét. A könyv majdnem teljes egészében ragaszkodik a mostani tudásunkhoz, néhol rugaszkodik el egy kis drámaiság kedvéért. De a történet azt jelentené, hogy az asztronauta ebben a kimondott helyzetben biztosan megmenekülne? Ha jobban belegondolunk, koránt sem erről van szó. A történet maximum arra ad bizonyosságot, hogy az sztronautánk megmentésére lenne mód, azonban hogy túléli e, az már sok másik befolyásoló tényezőtől is függ. És pontosan ugyanígy, ha a másik hard sci-fi sztoriban elbukik egy kolonizációs hajó, az miért jelenti az, hogy mindenképp el kell buknia? Azokkal a specifikus eseményekkel, amik abban a sztoriban történtek, lehet, hogy elbukott, vagy csak marha nehéz dolguk volt. De egy hard sci-finél is még ha logikus konklúziók sorozata a sztori, az író választotta a kezdőpontot (meg közben is minimum jó pár emberi döntést), specifikusan úgy, hogy kijöjjön a sztori, néha elég extrém módon. 

Aztán a végére előkerül a kedvenc érvem: előbb más problémákat (éhezés, stb) kellene megoldani. Csak azt felejti el mindenki, hiába adsz enni az éhezőnek, ha az nem akar semmit tenni a saját önnön javulása érdekében, akkor az kihajított pénz, míg egy esetleges kolónia létrehozása legalább az emberiség azon részének adna valamit, akik kezdeni is akarnak magukkal valamit. Idéznék egy marha jó kommentet az interentről: 

• Miért vesztegeted el a magvakat földre dobálással, ahelyett, hogy kenyeret csinálnánk belőle az éhezőkenk?
• Miért vesztegeted az időt betű minták öntésével, csak a drága időt vesztegeted ahelyett, hogy kézzel másolnád ezeket a kódexeket.
• Minek felfedezni a térkép szélén túl? Azokra a hajókra itthon van szükség a harcokhoz amit a nyersanyagokért vívunk és az élettérért
• Minek új világokat felfedezni? Szükségünk van a pénzre azért hogy a maradék kevés nyeranyagot és tulajdont újra felosszuk egymás között.

Összességében: A tudósok lefektetik, az írók elképzelik, és valahol úton-útfélen valakik megvalósítják, és ez egyáltalán nem baj. Illetve miért is várjuk el, hogy valaki a saját álmának kergetése helyett más álmának kergetésébe fog bele? Egyet nem szabad elfeldeni: a sci-fi nem egyenes út, hanem egy útvesztő, aminek lehet jó és lehet rossz kimenetele, de ha másért nem, legalább azért figyeljünk a sci-fire, hogy mit NE csináljunk.