A Reminesence filmmel szalgcímekből ismerkedtem meg, de igazából ott is csak annyit, hogy tudtam meg rossz. És most itt vagyunk, hogy elmondhassam, hogy NEM az.
Mint mondtam a filmről csak szalagcímeket olvastam, ám a poszterért mégis csak lehúztam, de azért bő másfél hónapot itt csücsült, mert nem vitt rá a lélek, hogy megnézzem, aztán egy este, mikor sok másik (amúgy nem az oldal témájába vágó) filmet ledaráltam, akkor döntöttem úgy, hogy adok neki egy esélyt. És úgy érzem, nem érdemelte meg a negatív sajtót és azt sem, hogy bukjon ugyan azoknál a kasszáknál, ahol sokkal rosszabb filmek arattak sikert (AdAstra, új SW trilógia). Nem lesz egy időtlen klasszikus, mint az Bolygó neve halál vagy az eredeti Total Recall, de egy estére jó, és megkockáztatom, hogy lehet időről-időre azért majd visszatérek hozzá.
A jövő nem ígér semmi jót. Amerika nagyvárosai víz alá kerültek. De Nick Bannister magándetektív (Hugh Jackman) ebből él: a jövőtől elforduló embereknek nyújt különleges szolgáltatást. Agyakban nyomoz, az agy sötét titkait kutatja, és aki fizet neki, azt hozzásegíti rég elfelejtett emlékeihez. Aztán találkozik Mae-vel (Rebecca Ferguson), és örökre megváltozik a jelene. Meg a múltja és a jövője is. A nő felbukkan az életében, azután eltűnik, ő pedig a nyomába veti magát. Miközben mások emlékeiben kutat a köddé vált nő után, egy veszélyes összeesküvés nyomaira bukkan, de ő nem adja fel: már az életét is odaadná érte, hogy újraalkossa a múltat, és megváltoztassa a jövőjét.
A Reminesence filmet leginkább a Total Recall ötletének (és annak is a 2012-es változata) és az Eredet szerelem gyerekének mondanám. Az Eredetet az álmokban való turkálás miatt hozom fel, a Total Recall-t meg a mű ámok miatt, azonban nem mikróban felmelegített, és összekutyult változata a két filmnek. Ugyan mind a kettőnek használja az alap ötleteit, ahogy azt már jeleztem is, azonban nem óhajt semelyik helyén tetszelegni, és önmagában is teljesen fogyasztható. Plussz vágyálmok helyett a saját emlékeidet nézheted vissza, (legyen ez bármnennyire is függőség keltő). A nem nevesített világvége igazából nem számít, és az sem, hogy a vízszint egyre emelkedik, és már minden a a Submerged játékra hajaz (amúgy az a játék tök aranyos, és imádtam). Az emlékvisszanyerős gép egész jó ötlet, és a körítés is, hogy miként működik az "elveszett tárgyak" emlékekben való megtalálása kreatív, és arra épít, hogy mindenről van valami halovány emlékünk, csak épp akkor nem jut eszünkbe, amikor keresni fogjuk az adott dolgot. Egy szó mint szá én nem találtam kivetnivalót az alapokban, és a végrehajtásban sem. Egyszerűen rosszkor volt rossz helyen.
