A Szellemírtók termékeny franchise volt, 2 film, 2 sorozat, és mind zseniális. Hatalmas szeretet övezte és övezi mind a mai napig. Aztán 2016-ban nagyon csúnyán megtorpedózták a bizalmat és a minőséget. Pontosan emiatt hatalmas várakozás előzte meg az Örökséget.

Összesen egyetlen egy trailert láttam, asszem az is a teaser volt, egyébiránt direkt periférián tartottam, nehogy túl örüljek neki, mert nem ez lenne az első eset annak, hogy megégetem magam. Szóval a premier jött és el is repült én meg vártam, és eljött a nap mikor végre megnézhettem. És vele együtt fellélegezhettem. Ritkán látni olyan folytatást, mely ennyire érti a forrásanyagot, és ekkora figyelmet fordítanak arra, hogy hogyan folytatnak egy már megalapozott univerzumot. Sajnálom, hogy ezt pozítívumként kell felhoznom, holott ennek alapnak kellene lennie, de hát manapság szokás az az elvárásokra rácáfolni, ami önmagában nem lenne rossz dolog, de sajnos mostanában inkább úgy értelmezik, hogy próbáld a leglogikátlanabb és ostobább húzásokra kényszeríteni a karaktereidet. Bónuszpont, ha az említett karakternek évtizedes múltja, és nagy rajongótábora van. És ugyan a 2016-os nem létező film nem élt ezzel a alkotói eszközzel, hanem szimplán csak szar volt minden területen, de cserébe a ritikusoknak tetszett. Jobban mint az Afterlife (igen tudom, hogy elenyésző a különbség, de 8% az 8%). Elgondolkodtattató. Ja nem, megszokott. De elég másnak a ekézése, foglalkozzunk inkább az Örökséggel.

A történettel a készítők a megingott bizalom miatt a biztosra játszottak, és hasonló érzést kelt az emberben, mint amit anno az Ébredő Erő. De van egy hatalmas különbség: mint ahogy azt már mondtam, a készítők tisztában vannak az eredettel, és hogy mekkora rajongás övezi az egész franchise-t, így tisztában voltak azzal is, hogy mekkora felelősség nyugszik a válukon. Ezért külön ügyeltek arra, hogy az eredeti karakterek ugyan megjelennek, de periférián, de ettől függetlenül nem írták át őket. Venkman még mindig egy tenyérbemászó alak, aki ugyan nem igen hisz a dolgokban, de ott van és ha kell belead mindent, Ray aki mindig is hitt az okkultban, Winston, aki az utcáról esett be egy steady paychekért, de soha nem vesztette el a humorérzékét és pozitivitását, és hát Egon, az örök tudós aki minden ketyeréjüket készítette most is elkápráztat bennünket némi újdonsággal. Az új karakterek közül Phoebe-t nagyon megkedveltem, illetve Podcast lett még az egyik favorit. Természetesen a gyerekeknek vannak olyan jelenetei amitől belül kicsit kirázott a hideg, de mondok két dolgot: ezek annyira távol vannak egymástól, hogy hamar elfelejted, illetve tökéletes indokolt az összes. Hogy mire gondolok? Tinédzser kölykökről van szó, és ha belegondolok én milyen gáz dolgokat műveltem... egy szó, mint száz, a gyerekek nem lesznek tökéletesek, furcsán is nézne ki a tökéletesség (bár Hollywood-tól nem állna messze, tekintve, hogy miket műveltek eleddig). Aztán ami a történetet illeti, a fonalat 37 évvel az első film után vesszük fel (a második Szellemírtók film még mindig megtörtént Vigoval és mindennel együtt), a Szellemírtók feloszlottak, mert elfogyott a munka, főhőseinket meg épp kilakoltatják, mert nem állnak a helyzet magaslatán, így felmálháznak és elindulnak a rég nem látott nagypapa otthona felé, hogy majd ott rendbetegyék az életüket, de hát semmi nem úgy történik, ahogy kellene. Aztán Phoebe véletlenül megtalál egy szellemcsapdát, amiben nem kisebb dög van elzárva, mint a már egyik jól ismert Démon kutya, Gozer csatlósa. Aztán innen csőstül jön a jóság, és a gyerekek elkezdenek nyomozni, így találnak rá Ivo Shandor munkásságára. De többet nem mondok, tényleg nézd meg. Nagyon élveztem a filmet, konkrét jelenettel tudom demonstrálni: 1:10-től én voltam a teljes film alatt.

És itt megjegyezném, hogy a sound design-t nagyon eltalálták. Amikor Podcast bekapcsolja a régóta porosodó protonhátizsákot, és meghallottam az ismerős powerup sequence hangját, és az ezt kísérő zümmögést kirázott a hideg. No meg az a jelenet, amikor felhangzott a jól ismert kerregő- vijjogó sziréna és kivágódott a fehér halottas Cadillac a rendőrségről és tölt egy félköríves driftet, hát én majdnem elaléltam.

A pöpec sound design mellett ki kell emelnem, hogy a film gyönyörű vizuálisan, a kompozíciók, a fények és színek (mert végre vannak színek!) mind ott vannak a szeren, és a készítők tökéletesen eltlálták, hogy hol és mennyi számítógép által generált VFX elem szükséges, és szerintem nagyon jól vegyítették a dolgokat. Aztán mindneki megkapta a maga kis ráncfelvarrását, még a Terror kutyák is, de ismételten, olyan finom hozzáértéssel, hogy én azt hittem, hogy az eredeti bábokat használták. EZ még egy pirospont. A szellemek marha jól néznek ki (bár egyértelmű, hogy az egyiket a manapság oly divatos Medveállatkáról mintázták, és nem tudom megállni, hogy ne gondoljam cukinak) Gozer egyik jelenete pedig mintha a Spectralból lépett volna elő, gyönyörűen van kivitelezve. Eddig filmből nem igazán használtam képkockákat mint háttérkép, de nem bírtam megálni, hogy ne szedjek össze párat, úgyhogy tessék itt van néhány:

Szóval egy olyan folytatást kaptunk melyben a gonoszt már ismerjük, és az ellene teendő dolgokkal is tisztában vagyunk, ám a végső harcban az új karakterek vitathatatlanul ott hagyják kreativitásuk nyomát, így teljesen egyedivé teszik. A bónusz jelenetek közül kimondottan (mert több is van) Winstone Zeddmore-é szívmelengető, Venkman meg végre megkapja, ami neki jogosan jár. :P A legvégső stáblista jelenet pedig egyértelművé teszi, hogy vár még ránk valami. Ó igen bébi, a Szellemírtók visszatértek.