Véletlenül láttam a trailerét, pont moziba kerülés előtt, és már akkor felkeltette a figyelmemet, így hát amint lehetett meg is néztem, és nem csalódtam.

A YKK-val valahogy elkezdtem húzni békés világvégék felé, amit lehet BIZTOS fogok rúgni a Blame mangával (amint megoldom az úton történő olvasását), és a Flow is pont egy ilyen film, ami nyugtatóan hat a lelkemnek, mert azért az elmúlt tíz év alatt változtam én is, és kicsit belefáradtam a darába és erőszakba, szóval jó kikapcsolni. Szóval Flow.

Mi látszólag teljesen eltűntünk, csak az építményeink maradtak utánunk, no meg az állatok. Főszereplőnk egy fekete macska így éli életét, míg egy nap jön az árvíz, hát számára házmagasságú hullámokkal. Körülbelül innen indul számukra a világvége. Szóval a víz csak emelkedik, főszereplőnk pedig próbál egyre magasabbra mászni, de hiába, ekkor jelenik meg egy csónak benne mindenki egyik kedvenc nyugis állatával: egy capybarával, aki kimenti őt. Így kezdődik meg a sodródás az árral és a csendes elmúlással. A néhány nap alatt a macska-capybara páros kiegészül egy lomis makival, akinek szintén elmossa az otthonát az ár, egy kígyászölyvvel, akinek eltörik a szárnyát a társai, miután meg védi az amúgy ártatlan macskát. Van egy labrador-retriever keverék kutya is, aki társaival a film elején kergette a macskát. Céljuk egy kőformáció, ami a horizonton látszik, bár talán önmaguk sem tudják, hogy miért. Közben azért akadnak civódások, de mégis egymásra vannak utalva, így megtanulnak egymás mellett élni.

A film nagy része egy kis csónakban játszódik, egy elég színes kis társasággal, akik valószínűleg soha nem találkoztak volna, ha az ár nem sodorja őket össze. Az animációs stílus kellemes, az állatok viselkedése amennyire én ismerem őket nagyon jól el lett találva, a macska mimikája és viselkedése az tűpontos. A film másfél órája alatt egy szó sem hallatszik a filmben, mégis napok eseményeit meséli el látványvilággal és tettekkel meg néhány állathanggal (melyek a capybaráén kívül, mind a vonatkozó állatok sajátjai) és mindent értesz is. A film kissé fakó színpalettát használ (vagy az ahogy én láttam volt fakó itthon még nem jelent meg hivatalosan, de már láttam híreket arról, hogy moziba kerül) ami valahogy működik, kedvenc hátterem az a víz alá merült város utcáin történő hajózgatás, mely emlékeztet az első Submerged játék világára és annak nyugalmára is.