A negyedik és egyben utolsó képregényhez értünk a szériában, és cserébe most sokkal erősebb szálakkal kapcsolódunk a filmhez, mint eddig. Ugyanis a kameraszemű techi utóéletével foglalkozunk bővebben.

Mamának volt egy technikusa aki az egész Peach Tree megablokkot vezérelte, ha úgy adódott. Andersen pedig elengedte, mert látta a fejében, hogy mit és miért tett. Dredd, ha egyet nem is értett vele, de ráhagyta a döntést az újoncra, mert addigra már tényleg ő volt a helyszínelés vezetője (és aztán át is ment). A filmben egy ponton ő eltűnik, és nem is látjuk többet. Egészen eddig a képregényig. Jóval később kiderül, hogy Huxley néven kezdett új életet, és próbálja magát minél távolabb tartani a bűntől és főleg a bíráktól. Még becsületes munkája is van, építőipari gépeket szerel és tisztít. De a híre sajnos kísérti, és persze hogy megtalálják. Így Huxleynak választania kell, hogy mit tesz, most szándékkal a bűn útjára lép, vagy távol marad tőle. Mondjuk nem sok döntési lehetőséget hagynak neki, ha az ember gyereke beteg, és igazoltatásból eredő késés miatt kirúgják a munkahelyéről? Mondjuk ez nem azt jelenti, hogy Huxley velejéig romlott bűnöző lenne...

Ismét egy képregény ami az univerzum emberibb oldalával foglalkozik, Dredd itt háttérbe húzódik mint szereplő, a tér teljesen át lett engedve Huxleynak. A mellé körített sztori egyszerű, de cserébe Huxley kétségbeesését teljesen jól át lehet érezni. A négy képregényt inkább mondanám világépítésnek, mintsem a film folytatásának, de ezzel amúgy semmi baj nincs, semmi más célt nem szolgáltak a maguk nemében, mint az érdeklődés fent tartása és esetleg egy következő film felé vezető út aszfaltozása, amit meg is tettek, kinyitották számunkra az univerzum kapuit, és megmutatták, hogy másféle bűnözők is akadnak és van élet a falakon kívül. Kár hogy nem lett meg a mai napig sem a folytatás film, sem pedig a sorozat. Itt tudod elolvasni, ha felkeltette érdeklődésed. A többi képregényről szóló cikket pedig itt találod.