Véletlen netes bóklászásom közben bukkantam rá a hírre, hogy nemsokára early accessbe lép a játék (azóta meg is jelent), 4 pályával akkor később a maradék 5, gondoltam ránézek a játékra, s lám, még demó is volt, ti pedig megismerhetietek így a Peripeteia játékot. 

Marie egy android, aki emlékek nélkül ébred egy szeméthalom tetején. Mondjuk az a tény számára is csak egy otthagyott füzetből derül ki, hogy robot. De hogy ki és miért dobta ki? Rejtély. Meg rejtély egyenlőre a sztori többi része, de cserébe érdekel. 

A játékot a devek mint "immerzív szimulátor" hivatkoznak rá. Nos ez nem tudom ebben a kontextusban mit jelent, ahogy én látom ez egy főként ténylegese a karakterekkel történő társalgásra és a felfedezési vágyadra épülő szerepjáték-lövölde kombó. Bár nagyobb hangsúly van sztori szempontjából az elsőn. Ami igazán megfogott benne az az artstyle volt, amit leginkább retrónak mondanék, kicsit "rough around the edges". Ez nem azt jelenti, hogy nem lenne koherens, de jellemzően olyan megoldásokat tartalmaz dizájn tekintetében, mint amit régi játékok csináltak, mikor még technológiailag limitáltak voltak, és minden szögletes volt. De szerintem pont ez adja részben az egyediségét. A másik pedig a kvintesszenciális ex-keletiblokkos életérzés, ami néhol kibukkan a romok és a durva grafika mögül. Ebben mondjuk 100%-osan immerzív, ugyanis te is depressziós lehetsz tőle :D. De a környezet, amit a devek összeraktak néhol szerintem gyönyörű.

Játék nem fogja a kezed, az első pályán (mert a játékdemó maga az első pálya) csak egy célt kapsz, meg azt, hogy kb merre indulj el, minden más rád van hagyva, meg Marie kevés emlékfoszlányával ismerkedhetsz meg. A térkép amit eddig bejártam hatalmas, és nem éppen tiszta/világos hogy pontosan mit kellene csinálnod, vagy merre kéne menned, de cserébe a játék nem is akadályoz meg abban, hogy a fejed után menj, és abban sem akadályoz meg, hogy modjuk belerohanj egy fegyveres előőrsbe. Sőt, igazából nem is feltétlen kell követned a feladatod, amit Filmon ad neked. Én meg tudtam menteni Nietzschka-t (sérült androidok valahogy a szívem csücskei), a planetárium androidját, és ezzel nem kellett felrobbantanom sem a kirendelt katonai helyőrséget sem (és a sorban álló vak kislányt), sem pedig nem kellett a subculturistákon átharcolnom magamat, akik bezony tokától-bokáig fel vannak fegyverkezve. Amúgy nem mindig kell harcolni, de van aki kérdés nélkül tüzet nyit, van akivel meg beszélhetsz.

A kipróbálható játékrészlet egy nagyon hiányzó űrt tölt meg, mert olyan, mint a régi demók. Azaz az első pályát, aminek az utolsó checkpointnál vége van, kiemelték, különcsomagolták és odaadták neked azt gyerünk. Rengeteg fegyver kapott benne helyet, hatalmas a pálya, a karakterek a grafika ellenére teljesen élőek, és a háttértörténet darabok, amiket össze tudtam szedni azok érdekesek. Helyenként abszolút tetten érhető, hogy honnan inspirálódott a játék, pl a UI-nál.

Bár a cuki ikonok kicsit kontrasztos ellentéte alkotnak a játék valódi kinézetével, de nekem azonnal belopta magát a szívembe ahogy a fényviszonyoktól vagy az egészségedtől függően változik Marie ikonja a bal sarokban (a fenti képen pl.: kicsit rottyra vágtam már szegényt, de itt egészséges és vidám) 

Tipp: a demóban tapasztaltam dupla softlock szituációt, ami az első pályán akkor kerül elő, ha amellett döntesz, hogy leállítod a planetáriumot. Ekkor elküldenek egy kisebb körtúrára, hogy a komcsiktól szerezd vissza a vezérlő kártyát (mert komcsik is vannak). Hosszú sztorit rövidre zárva a következő láncolaton mész keresztül: lifttel egy toronyház tetejére, aztán kábelkocsival át egy másik toronyházba, ott harcolni, majd egy másik kábelkocsival vissza. Azonban ha nem csinálod meg a harcot, hanem rögön a második kábelkocsit választod, akkor softlockolod magad, ugyanis nem tudod a liftet, sem a kábelkocsikat visszahívni, mert a liftnek azon BELÜL van a kezelő pultja, a kábelkocsik meg nem reagálnak. Ezt én úgy tudtam feloldani, hogy van fotó mód, ami szabadon enged repkedni a pályán (mint egy noclip) és ha ügyesen pozicionálod a kamerád akkor elő tudod hozni az érintés opciót ÉS meg tudod használni a paneleket, és így fel tudod oldani. 

Őszintén nem tudom mit játszottam illetve, hogy mi az overall sztori, csak azt tudom, hogy szeretnék még és érdekes ez a poszt-szovjet alternatív idővonal. Ha neked is felkeltette érdeklődésed, szerintem próbáld ki a demót, ha megnyerte tetszésed, én ajánlom megvételre. Valószínűleg én is meg fogom venni.

Illetve még iderakom az OST-t is, mert az szerintem megér egy külön misét a maga lüktető jungle-dnb keverékével és atmoszferikus zenéivel.