A Sable-lel nem tudom, hogy hol találkoztam, de valamiért belekerült a letöltési listámba és úgy voltam vele, hogy mielőtt törlöm (egy éve ott rohadt) legalább megnézem, hogy mégis miért került oda. Nos, pár óra alatt meggyőzött róla, hogy vegyem meg. Ami ritka.

Manapság nem gyakran veszek játékot, egyfelől mert időm nincs rá, hogy játszak, másfelől meg mert egyáltalán nem tetszik az az irány amit a játékipar mostanában megcélzott magának. Ez nem jelenti azt, hogy ne játszanék játékokkal, mert hát a hét tenger hív. Így lett dolgom a Sable-lel. És a második terület megnyílásakor úgydöntöttem, hogy megveszem a játékot. Pontosan két ok miatt: mert mint mondtam, meggyőzött (majd részletezem miért) és azért mert a letöltött verzióban voltak bugok. Persze most károghatnál, hogy megérdemlem, mert kalózkodok, de felhívnám a figyelmedet, hogy ezek a hibákat NEM a crackerek okozták, hanem benne voltak a steames releaseben is, és valahol kipatchelték. Nekem az a tézisem, hogy a kalóz vásárlóvá válik, ha az adott médium (könyv, játék, zene, film stb) megérdemli. Ennek én vagyok az ékes példája, számtalan példát tudok sorolni, de egy igen régóta tartó szenvedélyem, az MU szeretete is kalóz pdf-ekkel kezdődött, és most ott tartok, hogy első kiadásokat gyűjtök a jelenleg aktív kiadások mellett, de elég a kalóz létből és a miértekből, a Sable miatt vagyunk itt.

Mi ő? Tudjátok vannak azok a könyvek/filmek (én csak "roadmovie" ként hivatkozok rájuk, biztos nem ez a pontos megnevezésük) amik folyamatosan mozgásban vannak és a központi motívum az utazás, pontosabban az, hogy a karakterek úton vannak A-ból B-be. Nos ez a játék Sable (a te karaktered) felnőttéválását megelőző, vagy hát pontosabban megalapozó utazásáról szól, amit ők glideingnak hívnak. Sable egy nomád törzs szülötte, és a világ szokása az, hogy maszkokat kell gyűjtened, hogy eldönthesd, mi is a te hívásod, mivel szeretnél foglalkozni. Hála istennek nem jön szembe az unalomig hajtott klisé, ami az ilyenkor szokásos "meg kell komolyodni", és egyéb mélyenszántóan magvas gondolatokkal övezett sztori lenne, a világ kitárulkozását egy gyeremek szemén keresztül követhetjük végig, párbeszédekkel tarkítva, ebből az egyik kedvenem a nomád néni, aki ad neked zsetont az első térképedre:

"Heres some money to get you going on your journey. Use it mostly wisely. And then a litttle unwisely when the mood strikes"

Ejtsünk néhány szót a stílusáról a játéknak. A színpalettája kellemes meleg (eltekintve egy két lokációtól), illetve mechanikus szerkezetek dizájn nyelvezete nos, kicsit emlékeztet Moebious képregényeire, de főleg inkább a Scavengers Reign rajzfilmsorozatra, mínusz a halálos fauna.

És kiválóan működnek az elnagyolt karakter modellek és a darabos mozgás is. A gameplay loop egyszerű, 6 terület, minden területen kb 3-4 fix elem, amit meg látogatsz, néhol kapsz küldetést néhol csak felfedezel utazás közben, sok dologra meg neked kell árjönnöd vagy véletlenül rátalálnod. Apropó utazás, a legtöbbet valószínűleg siklómotoron fogod tölteni, ahol idegen tájon süvítesz keresztül, talán egy kivételével mind igen részletesen lett kidolgozva (a Sodic Waste területre érve éreztem kicsit úgy, hogy kifogytak az ötletekből), mindenhol van valamit felfedezni, és az okos render távolság beállításnak mindig van valami ami felkelti a figyelmed és úgy döntesz, hogy neked oda kell másznod, és a játék nagyon kevés kivételtől eltekintve lehetővé is teszi, hogy megmássz mondjuk felhőkarcoló magasságú szikla oszlopokat és űrhajó méretű csontvázakat. Az egy-kettő kivétel azonban kicsit zavaró, mert ott érezhetően ezzel kényszerítenek bele, hogy csináld meg a puzzlet (ami nem nehéz, de amikor háromszor egymás után kell megmásznod azért az zavaró).  A játék során egyszer sem vagy veszélyben, ám ellentétben az Invincible játékkal, nem is helyez kétséges helyzetbe, hogy aztán a lineáris játékmenetnek hála megmenekülj.

A játék nyugalmat áraszt magából, ami párosítva az egyszerű (de nem buta) történettel és az egyéni megjelenéssel, magával ragad és azon kapod magad, hogy együtt hullámzol a tájjal. Gale úgy jellemezte a legeljén amikor még ki se léptem az első területről, hogy érzésre olyan, mint egy gyerekeknek szánt Mad-Max világ, erőszak nélkül. Igazából később derült ki, hogy mennyire közel járt az igazsághoz, ugyanis van egy megbúvó sub-plot, aminek a keretében kederül, hogy az ismeretlen naprednszerünkben hajótörést szenvedett egy földi űrhajó és ez teremtette meg végtére is a társadalmi keretet amibe mi feltehetően több száz évvel később belecsöppenünk. A 6 hajónapló keretében kiderülnek még részletek a világról, de a hangsúly soha nem kerül arra, hogy elhagyd a bolygót, hanem hogy utazz és tapasztalj.

A végső maszk választás semmi súllyal nem rendelkezik a játék szempontjából, de nem is baj, ugyanis nem a végcél számít, hanem a közte eltöltött utazás, és őszintén, nem akarnám ezt máshogy.

ui.: volt egy marha jó felütésem cikk kezdésnek és bevezetőnek ami nemes egyszerűséggel elveszett (vele egütt mminden feljegyzett gondolatszálam is) és nem tudtam 100%-osan visszaadni, úgyhogy sajnos ez a cikk is ilyen bes appproximation lett :(