A Neonfényetől fűtött gyűjtemények után nem gondoltam volna, hogy más irányba is ki fogok ágazni, dehát itt vagyunk. Jöhet egy kis melankólikus világvége?

Ebbe a műfajba először egy nukleáris tél közbeni világhoz gyűjtött zenei kollekcióval merültünk el, mely havas téli, Norilskben készült képekkel kalauzolt el minket a Metro 2033 világába illő tájakra és időkbe. Szerintem senkinek nem kell megmagyarázni a nukleáris tél definícióját, mely igazából később lesz valós tél, de akinek új lenne a fogalom:

A nukleáris fegyverek nagy mennyiségben történő felrobbantása elméletileg rendkívül hideg időjárást eredményezhet, különösen abban az esetben, ha gyúlékony célpontok (például városok) ellen vetik be őket, mivel ebben az esetben a nagy mennyiségű füst és korom bekerülhet a Föld sztratoszférájába.

A részecskékből képződő réteg jelentősen csökkentheti a földfelszínt elérő napfény mennyiségét és hetekig vagy akár évekig is megmaradhat a sztratoszférában (a kőolaj, az üzemanyagok és a műanyagok elégéséből származó füst és korom a fa elégetéséből származó füstnél hatékonyabban képes elnyelni a napfényt). A nyugat-kelet irányú szelek egybefüggő övet hozhatnak létre a részecskékből az északi félgömbön, a 30. és 60. szélességi fokok között. A vastag fekete felhők heteken át meggátolhatják a napfény nagy részének áthaladását, így ebben az időszakban a felszíni hőmérséklet akár 30 °C-kal is lecsökkenhet.

Szóval először hamu borít majd be mindent, hamu fog hullani az égből, minden lélegzetvételért megkell küzdened majd. Aztán amikor a légkör lehűlt, akkor jöhet a tényleges hó, mely mély csöndbe fog burkolni mindent. A hónak van egy ilyen különleges tulajdonsága, tökéletes hangnyelő anyagként tud funkcionálni. Ha csak a szél nem fúj, nem nyikorognak hinták, akkor amikor havazik tökéletes csönd lesz, ha megfelelő mennyiségű hó esett.

"Gliding" 

Nemsokkal később, gondolom pont az az előző "album" által alakított algoritmus miatt bukkantam rá a "siklás" összeállításra. Amikor először osztottam meg veletek ezt a válogatást, akkor  2 dolgot tudtam róla: a címét, és hogy végig hallgattam. De csak végig hallgattam, nem néztem az elejét, így ötletem sem volt, hogy tartozik hozzá egy apró melankólikus történet, mely teljesen más megvilágításba helyezi a válogatást. Egy meg nem nevezett katalizma után egy magánys felderítő gép szeli az eget, szilárd föld után kutatva (waterwolrd te vagy az?). Mi ennek a gép fedélzeti intelligenciájának és pilótának utolsó beszélgetésének olvashatjuk, és az utolsó fél órában velük együtt a végtelen láthatár felé, cél nélkül, várva az elkerülhetetlent. A világ halad tovább, nélkülünk, és valószínűleg helyre is fog állni a természet rendje, de azt a gép pilótája és mi már nem fogjuk látni. Nekünk ez a végfőcím dal.

Funeral of the Last Survivor

Szeretném azt mondani, hogy a következő boldog, de nem. De attól még gyönyörű. Mi kihaltunk, és az utolsó túlélő utolsó napján kapcsolódunk be, egy utolsó búcsúra az emberiségtől, hogy aztán a gyűjtemény végével együtt halványodjunk el az annak emlékével.

Return to Earth

Következő, és utolsó elemünk sem boldog, pedig első ránézésre még az is lehetne, az alapján, amit az előtt ki tudtam hámozni a kommentekből, mielőtt angol feliratot kapott a videó. Első ránézésre egy küldetés utáni hazatérés, melankólikusan kezdődik, és szépen lassan emelkedik. A végén ahogy a zenével együtt bontakozik a föld látképe... egy teljesen más élmény. Hazaértél, és csak ennyi számít. Az volt az érzésem, hogy ennek a küldetésnek talán köze van a "vitorlázás" gyűjteményben is látott projekt fájlokhoz. Aztán kaptunk feliratokat, és hirtelen értelmet nyertek a kirakósnak bizonyos darabjai. Igen, a GDL naplófájlok a "vitorlázásban" a Goldilocks projektre utaltak, aminek ez az album a lezárása. A logokból kiderül, hogy egy embert és egy MI-t indítottak útnak, hogy élhető bolygókat keressenek valahol távol tőlünk. Eddig mind szép is jó, majd egyszer csak megszakad a Földdel a kapcsolat, és nem sikerül visszaállítani azt. Aztán még a kiszemelt bolygók sem alkalmasak és valami miatt vészindulással az MI hazafelé veszi az irányt. És innen csatlakozunk be a melankolikus hazatérésbe, és ez után még nagyobbat üt a kitárulkozó Föld látványa.  

Így az utolsó albumnak a történései párhuzamosan futnak a világvégvégével a Földön, és pont emiatt veszik el a kapcsolat is, és a "siklás" ennek a 15 évvel későbbi folytatása. Az hogy a középső album hol játszódik, kérdéses, lehetne a "siklás" konklúziója, de történetünk főszereplőjének nem lehet temetése, elvégre valahol becsapódott az óceánba, úgyhogy az inkább az a kataklizma utáni utolsó ember búcsúja. 

Szóval a sorrend:

1. Funeral of the last survivor
2. Return to Earth
3. "gliding"