Azontúl, hogy a HFY novellákban mindig reménykedő típusúak és végtelenül szívósak vagyunk, van egy másik tulajdonságunk, még pedig a címben is említett: természetünktől fogva alkotni akarunk. A cikk erről fog szólni.
Az űrversenyt nyilvánvaló katonai célok hajtották, senki nem jólélekből ügyködött a Föld körüli pálya vagy épp a Hold elérésén. Több mérföldkövet a szovjetek értek el, első műhold, első állat, első ember az űrben (az amerikaiak szépen főttek a levükben). A 1965-ös Voskhod-2 küldetés szintén mérföldkő az űrversenyben, ez volt az első küldetés, ahol ember kilépett a világűrbe erre "alkalmas" ruhában. Hatalmas teljesítmény volt, még akkor is ha sem maga a séta, sem maga a repülés nem volt hibamentes:
Az űrséta után Leonov alig tudott visszamászni az űrhajóba, mivel a Berkut típusú űrruhája tervezésekor a tapasztalatlanság miatt nem vették számításba, hogy a belső nyomás majd olyannyira felfújja, hogy nem lesz képes visszajutni a zsilipbe azon a nyíláson, amelyen korábban kimászott. Ezért az űrhajósnak kétségbeesett – és szigorúan tilos – lépésre kellett elszánnia magát, az űrruhából elkezdte leengedni a levegőt, ami halálos veszélyt jelentett. Végül ez a megoldás használt, ha keservesen is, de Leonov sikeresen visszajutott az űrhajóba és szó szerint túlélte az első űrsétát.
Később sem ment minden simán, egy navigációs hiba miatt a visszatérés 2000 kilométerrel a kijelölt pont „mellé” történt. A Voszhod–2 az Urál megközelíthetetlen vadonjában szállt le, és a két űrhajósnak két éjszakát is el kellett töltenie az embermagas hóban, osonó farkasok között (nem meglepő hát, hogy erre is fel voltak anno készülve - szerk). Végül – a sikeres mentőexpedíció után – 50 órával a leszállás után tért vissza Leonov és Beljajev Bajkonurba, a kiindulási pontra.
forrás: wikipédia
De nem is a küldetés minősége a lényeg, hanem a legénység, pontosabban az egyik tagja. Az 1965-ös Voskhod-2 küldetésen Alexei Leonov volt az a szerencsés aki megtapasztalhatta a világűr hidegét, ahogy fentebb is olvashattátok, de ezzel együtt ő volt az első aki szűretlenül egy napfelkeltét is átélhetett a Föld felett. Ebből született a rendkívül fantáziadús című "Napfelkelte a Föld felett" szovjet képeslap is.
A fent látható képeslap már egy turbózott változata az eredetinek. Milyen eredeti, kérdezhetnéd? Nos az apró csavar a sztoriban ott rejtőzik, hogy az első vázlatát maga Alexei vetette papírra, miközben a pici gömb alakú Voskhod modulban hasított Föld körüli pályán. Alexei ugyanis tehetséges művész volt a maga nemében a mellet, hogy kiemelkedő pilóta is. Személyes tárgyai között vitt fel magával színes ceruzákat, és így az első ember, aki űrsétált az egyben az az ember is, aki elsőként alkotott az űrben. Egyszerű megoldáshoz folyamodott, szerintem fém más források szerint egy befőttes gumihoz kötött 6 színű ceruzákkal vetette papírra a képeslap eredetijét, amely így nézett ki:
Leonov később több kollégájáról is készített portrékat repülés közben (sajnos ezek közül nem találok egyet sem, ha találsz kérlek jelezd, kiegészíteném a cikket vele/velük) és emellett tehetséges festő is volt, számtalan más olajfestményt készített, melyek kapcsolódtak a szovjet űrprogramhoz.
Van valami mély és lelket megérintő abban, hogy dacára az űrverseny üzemanyagának és résztvevőinek (mind kettő a katonaságból került ki) mégis olyan emberek kerültek fel a fekete semmibe, akik máshogy látták a világot. Esetünkben sikerült találni egy művész és egy vadász pilóta ritka kombinációját, aki egy soha meg nem ismételhető pillanatot örökített meg számunkra. Végezetül álljon itt egy másik festménye tisztelgésül előtte:
