Sötét jövő

Alien 40. jubileumi születésnapi rövidfilm sorozat

2019. április 22. - Wittigen

Nem ma volt, hogy összefuthattunk a kétméter hosszú matt fekete hisszegő, savasvérű űrterorral, és izgulhattunk Ripley hadnagyért és a legénység többi tagjáért. Egészen pontosan, 40 éve. Szóval a Fox (vagy mostmár a Disney, ki tudja) úgy döntött, hogy megünnepli ezt az eseményt 6 eredeti kisfilmmel, nagyjából olyanokkal, mint ami a Szárnyas fejvadász második résének előfutárai voltak (rólukmár írtunk itt). Ez külön örömteljes hír, mivel az Alien univerzuma is azok közé tertozik, melyhez viszonylag kevés említsére méltó rajongói alkotás tartozik (egyről már írtunk, róla itt olvashatsz bővebben) 

Első epizód: Karnatén

A Weyland-Yutani fő profilja a kolonizálás, ugyanis abban van a hatalmas zseton. Nomeg a hadseregben. De most az első a lényeg. Mit lehet csinálni egy több évig utazó kolonizációs hajóval, melyen ~24000 fő utazik? Szerintem kitaláljátok.

Második epizód: Lény

LV-492, az Üvegház kolónia az elmúlt napokban szennyezett földminta problémával küzd, az egyik este is pont ilyen minta miatt vitatkozik a főnökével, miközben a laborba kiosztott vahur csak nem szűnik csaholni az egyik hordóra.

VÉGRE egyszer nem a cég nyer, és nem is az Alien, hanem a  kisember. Végre egy nem sablon WY cég megszerzi a dögöt bári áron történet. Úgy látszik lassan eljuthat a tudatáig a cégnek is, hogy lehet, ha mindenhol meghal mindenki (mert ugye már egy lény is mekkora galibát tud okozni, hát még,ha kikel egy királynő), akkor beza nem lesz zseton, úgyhogy befektettek, és vettek védőfelszerelést, jelen esetünkben a robotkutyákat, és a mellékelt ábra mutatja is, hogy mennyire is kifinomultak és hasznosak tudnak lenni az ilyenek (habár ha bárhová is mennék, biztonság kedvéért magamnál tartanék egy sörétest is, mert ha találok egy tojást, és a kutya nekem támad, mert aktiválódik benne a begyűjtési protokoll, akkor először a vahur fejét robbantom le, aztán felgyújtom a g*cibe az egész tojásfarmot)

Harmadik epizód: Éjjeli műszak

A kamionosok furcsa népség, sokáig vannak úton, és szeretik néha kiereszteni a gőzt. Hát még az űrkamionosok. És ennek a levét a kiszolgáló személyzet issza meg.

 

Valaki így jellemezte a kisfilmet: egy garázs, egy doboz szürke festék, és egy zoknibábu. És valahol egyet értek vele. Eddig ez, és a Karantén című kisfilm a két leggyengébb alkotás a 4 közül véleményem szerint. Csak két apró mozzanatot emelnék ki: amikor tölti a vizet a virághoz a poharából, akkor valójában semmit nem önt ki, amikor pedig a chestburstert agyalja egy baseball ütővel, akkor a hangeffekt alapján csak a betont csapkodja, nem húst.

Negyedik epizód: Vasérc

Valahol kint járunk a világűr mélyében, Bowen's Landing bányásztelepkéjén, akiknek a fő exportcikkük a titánium. Lenne, ha végre találnának egy tellért. Shiftváltáskor azonban a bánya mélyén az egyik munkatársuk holtteste fogadja őket. Később meg a WY cég direktíváival is szembe kell nézniük. Lorraine és munkatársainak választaniuk kell, a bónusz vagy a saját rémálmaik legyőzése között.

Minden ponton illeszkedik az Alien univerzumába, még, ha a történet sablonosra is sikerült. Nagyon úgy tűnik, hogy a WY cégen belül, mindig van egy defektes android vagy személy, aki szerint jó ötlet lenne egy ilyen dögöt összeszedni. Hát közlöm, hogy nem. (Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a cég pénzt akar a dögből, és nem igen érdekli a kioltott emberi élet száma emiatt.) 

 via.: Collider

A bejegyzés trackback címe:

https://sotetjovo.blog.hu/api/trackback/id/tr614752269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása