A Ghost in the shell világával furcsa módon a 2017-es élőszereplős filmen keresztül ismerkedtem meg, ami így, minden tartalom elfogyasztása után (a SAC2045 második évada még várat magára) az univerzum egy nagyon előnyére váló megfilmesítése volt. De most nem róla akarok beszélni, hanem mindennek az alapjáró, Masamune Shirow mangájáról.

Mikor a Bookdepós bezárásnak híre jött akkor gondolkodás nélkül raktam bele a díszdobozos keménykötésű manga szériát a kosaramba, mondván, hogy mikor lesz legközelebb ilyen esélyem. Egészen Ausztráliából jött idáig, meglepő módon túlélt a DHL és a Magyar posta nem épp csomagbarát metódusait (szerintem a DHL nagyobb kárt okozott amúgy). Szóval manga és a díszdoboz. Ez a mangát is a Kondasha Comics adta ki, mint az Alita Delux verzióit, a kötetek TÖKÉLETESEK. Kemény kötés és varrott gerinc, pont a jó méret ahhoz, hogy minden ráférjen ÉS ne takarjon ki semmit a könyv kötése középen. A borító mintája emlékeztet egy irat dosszéra megfelelő ún sci-fi greeblinggel megtolva, azonban a könyv gerince egy pisztoly szánt mintáz, amiben látszanak a töltények, ami egyébként sorszámként is funkcionál. ÉS mellékesen tökéletes ahhoz, hogy egy védő tokban hordozd magaddal és a tömegközlekedésen olvasd ha elég bátor vagy két okból is: bevonzza a weebeket és hát a másik az maga Shirow.

Lássuk a történetet

Első könyv

A Gits sorozatok legyűrése után (összes film, SAC 1 és 2, SSC, Arise) fel voltam rá készülve, hogy a sztori megfelelő módon katyvasz lesz. Az első könyv ugyan oda fut ki, mint a 95-ös film, noha teljesen más útvonalon. A különbségeket nagyon hosszú lenne felsorolni, így inkább meg sem próbálom. Valójában a film az egy elég laza adaptációja a mangának (de legalább adaptációja, mert a későbbi filmeknek, sorozatoknak kizárólag karaktereiben van köze az univerzumhoz, másban nem igen). Ha nagyon szigorú akarok lenni első néhány nyitó oldalból, valamint néhány utolsó fejezetből áll, belekeverve egy-két motívumot a kötetből. Ennek ellenére szerintem ez egy olyan manga, aminek kimondottan jót tett a megfilmesítés (mind az anime, mind a 2017-es élőszereplős). Az első kötetnek teljesen érthető sztorija van, csak nagyon sokat kanyarog, míg elérünk a végső konklúzióhoz, hogy Motoko tudata egyesül a Puppeteer AI tudatával és kilép a Section 9-tól. Azért akadnak furcsaságok, Aramakit nem igazán szeretik, és majompofának nevezik, aztán a csapatdinamikák furán működnek. Egyszóval nem az amit megtapasztaltunk a filmekben és sorozatokban.

A második könyv (Man-Machine Interface)

Évekkel később veszi fel a fonalat Motoko kilépése után, és mindenféle előzmény és magyarázat nélkül behajítanak minket a mély vízbe és a következő dolgokkal kell szembesülnünk: Motoko most már Motoko Aramaki néven mutatkozik be (néhanapján pedig Chroma ként) aztán elméletileg valami lebegő sziget biztonsági főnöke, de az ő érdekükben mindenféle titkos akciókat hajt végre, hogy óvja a Posseidon sziget érdekérvényeit. Ja és a régi karakterek közül Aramaki tűnik fel csak szumma 4 oldal erejéig. A sztori meg, nos visszaemlékezéses kereten belül, effektíve valaki más elmesélésén keresztül mégis a hadnagy szemszögéből olvashatunk. Próbáld ízlelgetni, mert erről van szó. Nekem abszolúte nem jött be, plussz követhetetlen. A követhetetlenséghez hozzátartozik, hogy előfordul, hogy fejezetenként új (akár egy fejezeten belül többször is) testben láthatjuk Motokót. Mondjuk ez univerzum szempontjából abszolúte működő dolog, mert azokat a testeket csak távirányítja. Emellett bedobnak még több létfilozófiát és japán teremtés történetet és egy olyan maszlag keletkezik, hogy ember legyen a talpán aki megérti miről van szó, ÉS nincs konkrét lezárás, nem tudjuk meg mi lett Motokoval, miután egyesült az utolsó (??? ezt is erősen kétségbe vonom) MI tudattal. Sajnos e kötet nem annyira figyelem lekötő, mint az első, még akkor sem, ha itt tesz fel az író sok elgondolkodtatónak szánt kérdést, mert mire eljutottam odáig igazából már azzal küzdöttem, hogy befejezzem.

Másfeledik könyv (Ghost in the Shell 1.5: Human-Error Processor)

A másfeledik könyvet nem tudom minek nevezzem, egy viszonylag rövid és one-shot történetet dolgoz fel, a Section 9 maradék tagjaival, az első fejezetben még Motoko is tiszteletét teszi, de onnantól Batou-é és és kicsit Togusá-é a főszerep. Egyszerű és érthető sztori nem igen tudok mit mondani róla. Nem tudom mi célja lehetett az írónak vele, ugyanis alig hidalja át a szakadékot az első és a második fő ív között, és még mindig nagyon sok a kérdőjel. Közben kiderült, hogy van egy 1.6-ik rész is, mely a box szett megjelenése után jött ki, őszintén, arra már nem akarok időd fecsérelni.

Rajzolás

Ami a rajzolást illeti, nos az vegyes. Az első kötet és még talán a másfeledik kizárólag kézzel rajzolt, minden fejezet elején színes oldalakkal. Az egész első könyv kellemes a szemnek, a panelek nem zsúfoltak, jó olvasni. Az író széljegyzetein keresztül mély betekintést nyerhetünk az általa végzett kutatómunkába, és megérthetjük az általa megálmodott technológiák és események mögött húzódó alap téziseket, habár ezekből nagyon sok van és igazából megtörik az olvasás folyamát, így az író azt javasolja, hogy elsőre ignoráld és utána olvasd vissza őket. Tényleg érdekesek, tele vannak lenyűgöző technikai részletekkel abból az időszakból, mikor írta a könyvet. Érdekes cikk lehetne, utána menni az akkor felvázolt technikai megoldásoknak, hogy most mi van velük, de az hatalmas feladat lenne, és van már valami nagy a kezeim között. És akkor második kötet. Furcsamód a könyv majdnem teljesen színes, csak kb 20%-a fekete-fehér, azok ahogy nézem kézzel rajzoltak. De ami színes... Itt meg kell jegyeznem, hogy kimondottan gyűlölöm a kora kétezres évek digitális irányzatit animében, már ami a kezdetleges digitális technológiák belezsúfolását illeti, de azt hittem hogy megmaradnak a filmeknél és sorozatoknál. Nos... nem. Csak úgy mint a második film (Innocence, 2004), a második kötet is súlyos csapást szenved a felesleges és alacsony minőségű digitális elemektől, amik még jobban elütnek Shirow saját rajzaitól, és tönkreteszik az immerziót. Vannak teljes CG oldalak, ahol csak Motoko karaktere rajzolt, vannak ahol a háttér nagy része rajzolt, és dúsítva vannak CG elemekkel, de sehogy nem klappol az összhatás számomra.

Első könyv	Második könyv

És akkor térjünk vissza ahhoz amit a történet ismertetés előtt mondtam, hogy ha bátor vagy olvashatod tömegközlekedésen. Ennek oka főleg Shirowban és a női karkatereinek ábrázolásában keresendő. Shirownak elég nyilvánvaló fixációja van, ami a nőket érinti: szereti őket rajzolni, főleg feszes úszódresszekben és olajos testtel. Mondjuk nem hibáztatom az ízléséért. Nem találok rá konkrét nyomot a wiki és egyéb nyíivános angol források azt mondják, hogy olajfestőként tanult Oszakai Művészeti egyetem, és itt keltette fel érdeklődését a manga világa, első alkotása a Black Magic M66 című manga volt. Nos nekem inkább az a megérzésem, hogy Shirow (mely valójában egy írói álnév, igazi neve Masanori Ota) előbb rajzolt poreszt, mint mangát. Ha végig nézünk listázott munkásságán (és megejtünk egy vonatkozó keresést bizonyos aggregátor oldalakon) akkor láthatjuk, hogy a jócskán akad szexuális tartalom, pinup is, és nos, pornó is. Ezzel önmagában nem lenne bajom, ha el lehetne választnai a kettőt. Le kell szögeznem nem vagyok prűd de a második könyve tangás képek olyan mértékben megszaporodtak hogy az már zavaró, arról nem beszélve, hogy míg az első könyvben maximum utalás volt szex jelenetekre, itt akad egy komplett képkocka a csápos poresz kategóriából, komplettül testnedvekkel és pixel cenzúrával, mely kontextusában sem volt érthető, de ha már nagyon kellett volna, akkor implikált szex is bőven elég lett volna a csápok helyett. Nem fogok neked hazudni kedves olvasó egyszerű ember vagyok: "i see tiddies i press like", de a film után azt vártam volna hogy egy technikai beállítottságú mangát fogok olvasni ami az első könyv esetében meg is történt hála az író végtelen mennyiségű jegyzetének ami részletezte az általa megálmodott illetve conceptualizált technológiák működését, de azt kimondottan rühellem, hogyha a szexinek szánt jeleneteknek nincs értelme vagy túlhasználtak. Mutatok egy jó és két rossz példát erre:

Jó példa:

Rosszul használt/felesleges képek

Fehérneműben robotot szerelni.	Impresszív jelenet lehetne ahogy Major lerúgja a jeladó bóját a levegőből.

Az első azért nem zavar, mert az író plasztikusan bemutatja az agyi kommunikáció kétirányúságát, illetve elegánsan pontot tesz a szexualitás kérdésére a jövőben, viszont a másik két kiragadott képet az (a bal oldali az első, míg a jobboldali a második kötet) teljesen szükségtelennek érzem. Mit ad hozzá a sztorihoz, az hogy tudjuk, hogy Őrnagy preferálja a terepszínű tangát? Mi indokolja, hogy Őrnagy és társa(?) fehérneműben szerelnek egy android testet?

Változtatások

Amikor ezeket a jól elhelyezett vs feleslegesen elhelyezett szexuális képsorokat kerestem akkor derült ki számomra, hogy az (legalább) első könyvön eszközöltek változtatásokat, és igazából kimaradt két oldalnyi teljesen megrajzolt leszbikus szex, és még a kezdő panelt is teljesen újrarajzolta Shirow, hogy ki lehessen vágni a már említett két oldalt. Amennyire átnéztem az első könyv onilne megtalálható változatát, csak ezt az egy szekciót módosították, a 2. könyvben található teljes csápos poresz pornó oldal teljes egészében benne van. 

Így nézett ki valójában a megjelenéskor (gondolom). Azt meg mindenki döntse el maga, hogy ez most cenzúra e vagy sem, illetve azt is, hogy erre most szükség volt e vagy sem.

Most akkor ez a teljes gyűjtemény vagy sem? Nos sajnos nem, ahogy a megjelenéseket nézem. Bár nem azért, mert szándékosan kihagytak valamit, hanem mert a box-set összeállítása után jelent meg még négy epizód, melyeket a a Ghost in the shell 1.6 The human algorithmban adtak ki, ami az 1.5 folytatása. De a két fő sztori már nem változik, szóval ebből a szempontból tekinthető teljesnek. Itt meg találod (mondjuk jelenleg csak előjegyezhető). Mit tartalmaz?

• Díszdoboz
• Első, 1.5 (1.5: Human-Error Processor) és második könyv
• Színes litográfia

Összességében, csak úgy, mint ahogy a sorozattal voltam, így itt is egy idő után elvesztettem az érdeklődést vagy a fonalat, úgyhogy egy kicsit csalódott vagyok, hogy hogyan és merre vitte a sztorit, de főleg inkább abban, hogy az általam kedvelt Section-9 tagjai valójában oly keveset szerepelnek együtt, hisz csak egy könyv adatik a közös kalandjaiknak Motoko Kusanagival (és még ott is keveset szerepelnek a többiek Batoun kívül). Ami pedig a túlzott szexualitást, mint felhozott negatívumot illeti, arra van még egy hozzáadandó apróság: én bátor gyerek voltam és olvastam a héven, és emiatt beszédbe elegyedtem az egyik utassal, és mikor mondtam neki, hogy Shirowot kissé perverznek találom, és talán soknak érződik, erre azt felelte, hogy lehet, hogy a generációs szakadék miatt érzem így, elvégre ez a manga egy teljesen másik korszak irányvonalát képviseli, mint mai társai, és ebben lehet valahol igaza van. Viszont az Alita ami kortársa egyáltalán tartalmazott még csak soft-core jeleneteket sem, szóval nem igazán beszélhetünk generációs szakadékról.

 A sorozat többi részét itt megtalálod.