A Sötét Jövő már olvasóként is sok egyedi kis magyar dologgal ismertetett meg engem, többek között a Cryo-Dead, és Bloodlust képregények. Hiszek abban, hogy a magyar sci-fi szcéna nem áll annyira rosszul, kihasználtságát tekintve, és vannak ötletes és egyedi elgondolások megbújva az interneten. Az oldal leveles ládájába érkezett egy érdekes oldal, íme egy jövőbéli szafari, Orosz István tollából.

Hallottál már az Imperátorstruccról, a Moharókáról, vagy épp a Kopómedvéről? A válasz egyértelmű erre a költői kérdésre, az igazi kérdés azonban az, hogy szeretnél e? Orosz István gyermekkori rajongásának parazsát élesztette fel és több hasonló tematikájú blogot vezet, és mivel mindig is érdekelte, hogy mi volt, így adta magát a kérdés, hogy mi lesz? Ebből az okból belekezdett egy fikciós biológia blogba, mely a távoli jövőben élő állatokat mutat be. Narrátorunk az emberiség eltűnés után, különböző időszakokról és fajokról mesél, mert ugyan mi eltűntünk, de a föld köszöni szépen nem, és az élővilág kénye és kedve szerint fejlődik. Az új állatok és fajok általában egy ötlettel kezdődnek, melyek vagy sajátjai, vagy barátaitól kap, és logikus úton, gyorspályás evulúcióra készteti őket. 

Imádok olvasni, ezt a barátaim, és talán néhányan ti, az olvasóim is tudhatják, elvégre osztottam meg egyszer-kétszer válasz kommentben képet a könyves polcomról. Másfelől, a Metró szerepjáték projekt keretén belül, a pár szavas leírásokat nekünk is ki kellett bővíteni, vagy éppen csak egy képből kellett egy teljes leírásokat alkotni (erre egy teljes napunk elment annó amúgy és irtó jól szórakoztunk). Ezért is bírom nagyon ezt a jövőbe tekintő projektet. A leírások részletesek, és olvastatják magukat, mintha egy BBC dokufilmet néznénk, csak ez nem bálnákkal és csimpánzokkal foglalkozik, hanem még nem létező állatokkal, még nem létező helyeken. A kitalált világot azonban nem csak szavak adják át, hanem gyönyörű akvarell és szénceruza/grafit (ehhez nem igen értek) képek kísérik, melyeket szintén egy magyar művész, Nemes Boglárka készített.

A blogon eddig megjelent két poszt nem szűkölködik mondanivalóban, és gyönyörű illusztrációkban, egy üde színfolt a sci-fi mechanikus, és elektromos palettáján. Végre egyszer nem robotok/gonosz mammut vállalatok, hanem egy egyszerű dokumentumfilm, kitalált állatokról és eseményekről. Ha megtetszett az alapötlet, és szeretsz olvasni, akkor erre tessék, íme a weboldaluk, és a Facebook oldaluk, az utóbbin aktívabbak, mert a Facebook az utóbbi időben összekutyulta az algoritmusaikat, és megfogja a linkjeiket, mint spam/fake news (ezzel Gale is találkozott a saját írói oldalacskáján, szóval igenis valós a probléma).