Lassacskán Gale-t is sikerrül megfertőzni némi sci-fi méreggel, még akkor is, ha fogadkozik, hogy ő megrögzött fantasy-s. Most épp a Cinder és Scarlet jutott át a pajzsán, és feletébb élvezte. Nekem meg sikerült rávennem, hogy íron nektek egy ajánlót. Át is adom neki a szót.

Köztudott rólam, nem vagyok egy nagy sci-fi fan, nem igazán érdeklődök a kiborgok, androidok, hasonlók iránt (bár az ötlettel eljátszadoztam, hogy írok egy sci-fit, de eleddig nem vettem rá magamat). Szerintem nem is olvastam még olyan tényleges science fictiont (talán a Republic Commando lehetett az egyetlen), de miután többektől hallottam, mennyire jó a Cinder, és a Scarlettel együtt megtaláltam leértékelve egy kis könyvesboltban, úgy gondoltam: Miért ne olvassam el?

(Nem a magyar könyvek borítói, azok eléggé fantáziadústalanok lettek, de a címek ugyan ezek)

Szóval, megvettem őket. Elolvastam a Cindert. Imádtam. Nyúltam is a Scarletért. Azt is imádtam. De most mérhetetlenül morcos is vagyok, hogy az első két rész kiadása után HÉT(!!!) évvel kezdtek neki a többi fordításának. Igen, tudom, angolul is elolvashatnám, de mivel már a magyarban is rengeteg olyan szó van, amit (a sci-fi zsánerrel való kapcsolatom hiánya miatt) nem nagyon értettem, nem valószínű, hogy az angolt rendesen megérteném.

A sorozatot mindenképpen ajánlom, mind a sci-fi szerelmeseknek, mind azoknak, akik inkább a mesés, romantikus részek miatt szeretnének belekezdeni, vagy csak egy könnyed belépőpontot keresenek (mert ha kezdőként elédrakják az Asimov Alapítvány összest vagy a Dűnét, hát megértem, hogy kirohannál a világból - Wittigen). Tökéletesen egyensúlyban van az akció és a romantika, remek vicceket és magával ragadó jeleneteket olvashatunk benne. Később

Az első részben főként a robotikán és egy (nem számítógépes) víruson van a hangsúly, míg a másodikban átcsapunk egy enyhe maffiás jellegbe, amivel amúgy nem lenne baj, csak a vírus (ami a Cinderben hatalmas szerepet kapott) itt háttérbe szorul, alig esik róla szó. Felhozható indoknak, hogy azért, mert Cinder (mai szemmel nézve) Ázsiában él, Scarlet pedig Párizs környékén, de mivel világjárványról van szó, hiányoltam egy kicsit több letumózist a történet folytatásából. Szívesen írtam volna a Scarletről is egyet, de azt teljes egészében spoileresnek kellene jelölnöm, nem csak egy-két pontot. (Én már azzal lelőttem magamnak a Cinder végét, hogy elolvastam a Scarlet fülszövegét :c ) Így meg kell elégednetek egy ajánlóval a Cinderről, aztán mindenki eldönti, hogy szeretne e belevágni.

Cinder:

Az alapsztori egy Hamupipőke adaptáció, csak éppen egy kiborgokkal és androidokkal teli, esetleges jövőben. Mindenki ismeri, egy rossz sorsú lány összetalálkozik a herceggel, szerelmesek lesznek, a lány nem mehet el a bálba, valami csoda folytán mégis el tud menni, összejönnek, boldogan élnek, míg meg nem halnak. Nos, én pont azért kezdtem el olvasni, mert kíváncsi lettem, hogyan oldja meg az író a tündérkeresztanya szerepét. (Egyébként marha egyedien és király módon, de ezt majd később.) És bár rengetegen használták már fel a régi meséket alapnak, itt mégis annyi új elemet fűzött bele az író, annyi csavar került a történetbe, hogy egyáltalán nem zavaró, nem érződik túl erősen a hasonlóság. Az egyik dolog, ami nagyon megfogott, hogy egy halálos vírus (letumózis) gyógymódját keresik. Fogalmam sincs, miért, de az ilyesfajta történetek mindig vonzottak. (Talán a biosz miatt, mert azt mindig szerettem.) A sztoriban nagy hangsúlyt fektetnek az ellenszer felkutatására, melynek érdekében kiborgokat toboroznak. Az elmélet az, hogy nem szeretnének egészséges embereket feláldozni a tesztelések alatt, a kiborgokat pedig nem tekintik teljesen embernek, így őket megfelelőnek tartják a kísérletekre. A másik, hogy bár Cinder ugye kiborg, szerelő, így rengetegszer magyaráz a gépek működéséről és alkatrészeiről, amit rendszeresen nem értettem, mégis nagyon tetszett a karaktere. A mechanikus részei közül a szemébe illesztett képernyő a kedvencem, amivel fel tud csatlakozni az internetre, illetve a teste jelez számára bizonyos dolgokat, mint például, ha túl magas az adrenalin szintje, túl magas a testhőmérséklete, vagy a legjobb: ha valaki hazudik a közelében.
Harmadjára pedig Ikot hoznám fel, Cinder androidját és legjobb barátját. Egy hihetetlenül aranyos karakter, nagyon megkedveltem (bár sokáig ötletem sem volt, hogyan kellene elképzelnem a külsejét). Olyan tipikus, naiv szereplő, akár már attól is a fellegekben jár, hogy kap egy csillogós szövetdarabot.
Viszont sajnos a legkedvencebb részletemhez és az egyetlen észrevételemhez, amit esetleg hibaként ki tudnék emelni Spoiler veszélyt kell jelentenem.

A szerintem legjobban megoldott rész: a tündérkeresztanya alakja. Eleinte azt hittem, esetleg egy holdbélivel lesz megoldva, amivel tükrözni lehet a mágikus mivoltát, de nem egészen így lett. Kis gondolkodás kellett hozzá, de végül rájöttem, hogy a doki személyesíti meg a keresztanyát, ő segíti végig mindenen Cindert, ő adja neki a boldoguláshoz szükséges eszközöket (ami itt ugyan nem báliruha, hanem új láb és kar, de a lényeg megmaradt).
És akkor az egyetlen hiba, ami feltűnt. Nem hatalmas probléma, csak szerintem nagyobbat ütne a végén lévő csavar, ha máshogy mesélne. Cinder az elején elmegy a roncstelepre, közben pedig kapunk egy kisebb betekintést a holdlakók királynőjének karakterére. A leírás alatt Cinder megemlíti, hogy a királynő megölte Selene hercegnőt, de sokak szerint a kislány életben maradt. Számomra innen túl könnyű volt összerakni, hogy Selene hercegnő és Cinder ugyanazon személy, bár lehet, hogy ez csak nekem tűnt ilyen egyszerűnek.

A sorozat első két kötete 8 és 7 éve látta meg a napvilágot, azonban 2018-ban vette át a staféta botot a Könyvmoly képző, és végre fejezik be. Ha törelmetlen lélek vagy, akkor tudom javasolni a Bookdepository oldalt, ahonnan beszerezhetitek angolul a teljes sorozatot, vagy a Könyvmolyképző kiadó oldalán magyarul.