A húspótlékok kérdése érdekes, nekem az a nézőpontom, hogy a növényi alapon készült utánzatot nem vagyok hajlandó fogyasztani, de a laborhúst azt simán megkóstolnám. Az interneten hangosabb köröket futott be az  Ouroboros steak képe és én is rég írni akartam róla, szóval ezért vagyunk mostt itt. És nem, nem eszik olyan forrón a kását.

A nevet, mint szimbólumot valószínűleg ismered, ő volna a saját farkába harapó kígyó. De miért lett ez a neve? Nos először én is azt hittem, hogy valami őrült tényleg kreált egy ilyen kit-et, mellyel a saját sejtjeinkből tenyészthetünk húsdarabokat, és ezáltal effektíve önkannibalizmust hajthatunk végre, de valójában koránt sem erről van szó. Amiről mindenki elfelejtett írni, hogy ez valójában nem egy valóságban megcsinált húsnövesztő kit, hanem egy kiállításra szánt művészeti darab, mely nem más mint megfestett polisztirol darabok műgyantába öntve, melyet Andrew Pelling, Orkan Telhan és Grace Knight tervezett és készített a Philadelphia Művészeti Múzeum felkérésére, akik ki is állították azt a Dizájnok egy másik jövőből című tárlaton. Érdekességként megjegyezném, hogy a sejt kúltúrákat itt nem állati hanem emberi sejtekről mintázták, és a sejt kúltúrát ennél a fantázia kitnél nem a majdan tárgyalt FBS adná hanem emberi vérből kinyert kúltúra, csak hogy teljes legyen az önkannibalizmus. De mindenki megnyugodhat, mint mondtam, ez csak egy kiállítási tárgy, semmi más. De a történet nem itt ér véget.

Csakhogy kapcsoldik hozzá két üzenet is, egy etikai és kultúrális (mert miért ne kapcsolódna): A projekt egy kritika az egész laborhús ipar és a fentarthatósági állításaik felé. De mégis milyen kritika? Az alkotók szerint még semmilyen szakértői tanulmány nem vizsgálta azon állításokat, hogy a laborhús az abszolút fennatartható forrásból készült hús lenne. Az alapvető problémájuk az, hogy a laborhús tenyésztéshez az egyik "alkatrész" az a FBS (fetal bovine serum) melynek begyűjtése mondjuk úgy, hogy etikailag nem teljesen fehér, de technikailag csak egy mellékes terméke a vágásnak. Ebben a tanulmányban leírják, hogy hogyan és honnan történik a lefejtése. Gyakorlatilag, a következő történik: ha egy tehén vemhes állapotban kerül a vágóhídra (ez pedig megeshet a szabadon tartott csordáknál ahol a bikák és a tehenek együtt vannak) akkor mikor a belső szerveket eltávolítják a minimum 3 hónapos magzatot egy tisztább környezetben altatás nélkül egy szívbe vezetett tűvel lefejik és az így kinyert vérből készül az FSB. Így lehámozva a szakszavakat ez elég hátborzongató, de mellék terméke a vágásnak mert a tehenet akkor is levágnák, ha nem lenne terhes. A készítők szerint nem bizonyítható, hogy a borjú nem érez fájdalamt, ileltve már maga a tény is szerintük kétségbe vonja a fentarthatóságot, hogy a laborhúshoz ez az FBS szükségeltetik. Az már megint másik kérdés, hogy a megkérdezettek sem tudják pontosan eldönteni, hogy a borjú magzat még életben van már vagy halott mire lefejik a vért (linkelt tanulmányban olvasható). Míg az etikai és morális kérdés igenis érvényes az FBS beszerzésénél, emlékeim a Future Meat sem azt mondta, hogy teljesen fenntartható, hanem hogy a jelenlegihez képest fentarthatóbb, hisz redukálni tudja az állattartáshoz szükséges földterület méretét. Eltekintve ettől, a kiállításon késsel és villával és egy teljes szett étkezőeszközzel együtt állították ki, ami meg egy szúrás akar lenni az amerikai (meg amúgy a világon bárhol) megtalálható étkezési szokások felé, amit nem igen tudok hová tenni. Talán az a bajuk, hogy szerintük egyes emberek túl pazarlóan étkeznek, míg mások éheznek? Mindenesetre nekem ez a tippem, bár ötletem sincs, hogy ez, hogy hogyan jön a kiállítás témájához. De vissza az FBS témájára, miközben beleástam magamat a dolgokba, hogy megírhassam ezt a cikket, más híreket is találtam, többek között a Wired cikkjét, ahol biztató jelként olvasom, hogy a teljes iparág afelé igyekszik, hogy elhagyhassák az FBS használatát, és ezáltal ténylegesen tegyenek egy nagyobb lépést a fenntarthatóság felé.