Mióta az ember kapát és kaszát ragadott és átálltunk a gyűjtögető életmódról termelőire drasztikusan megváltoztak az életkörülményeink.Vetést forgót követték újabb és jobb termesztési technikák, megjelentek különféle trágyák és irtószerek, és végül lehetővé vált a nagy mennyiségű növénytermesztés még akkor is, amikor az időjárás nem megfelelő. Persze most nagyon sok mindent kihagytam, de a lényeg, most is új fejlődés elébe nézünk, beköszönt hát az elektro-agrikultúra.

Minden gyerek tudja, hogy a növénynek fotoszintetizálnak. Akiket jobban is érdekel a dolog azok azt is tudják, hogy ilyenkor többek között cukrot és oxigént termelnek, előbbi maguknak kell, utóbbi nekünk jó. De mi van akkor ha a fény teljesen elhagyható, és nem gombát próbálsz termeszteni? A Blame! mangában voltak elektro-halászok, akiket ugyan soha nem láttam, nem, hogy halászni, de vízközelben sem nagyon. Ami azt illeti, halvány lila gőzöm sincs miért ez a nevük, de valamiért úgy élt a fejemben, hogy valahogy áram segítségével halakat tenyésztenek. Hogy hogy jön ide az egész Blame felemlegetés? Nos,igazából csak az utolsó gondolat köti ide: az áram. 

Egy tavalyi kutatás keretében amerikai kémikusok azt vizsgálták, hogy miként tudnák növelni a fotoszintézis hatásfokát, vég cél pedig az lenne, hogy teljesen elhagyni. Mert ha sikerülne fény nélkül növényeket termeszteni, akkor felszabadulnánk a természet szeszélyei alól, és kontrollált környezetben tudnánk termeszteni. Ehhez a fotoszintézis hatásfokán kell javítani, mely jelenleg csupán a napsugarak által szállított energia mindösszesen 1 százalékát képes hasznosítani. A kutatók acetát növelése mellett döntöttek a növényekben, mely hidrogén és szén-dioxid reagáltatásával előállítható, mely tökéletesen kompatibilissé tenné hidroponikus termesztés mellett történő használatra, mert csak csapj le néhány napelemet a gyár tetejére, víz úgyis van, és bumm kész is vagy. Valójában erről szól(na) az elektrokultúrás termesztés, nem arról, hogy megfogod az ipari áramot és a földbe dugod. És még a világítást is megspórolod, mert a módszer alacsony fényű környezetben is működik. És a zártsága miatt kizárod a környezeti tényezőket, nem kell vagy jóval kevesebb permetszert kell használnod, és nagyjából mindent vissza tudsz forgatni. Tiszta win-win, nem? Szerintem tudjátok mi jön. A valóság.

Eddigi elektrokultúrás tenyésztési tesztelések sikereket értek el algával, élesztővel és gombával, melyek közül az utóbbi kettőnek nem is kell fény az életciklusában, az alga pedig olyan volt, mely esetén el lehet hagyni a fényt. Szuper. Egy másik kutatásban próbálkoztak többek között paradicsommal és salátával is, melyet agarban oldott acetáton neveltek, de a salátának termesztésével megálltak az első kihajtott levelek után, amit azért erős "proof-of-conceptnek" nevezni, semmi sem garantálja, hogy az így táplált növény képes is termést hozni vagy teljesen kifejlődni. Aztán ott van a feltételezett, illetve kalkulált termesztéshez szükséges terület csökkenés, melyet a Gizmodo valahogy 94 százalékban határozott meg (halvány lila gőzöm sincs, hogy ezt honnan szedték), de a kutatási papírban is eltérő adatok vannak. A 7. oldal b ábráján 88 százalékos csökkenésről beszélnek, ugyan azon dokumentum 14. oldalán pedig már csak 76% terület szükséglet csökkenésről beszélnek, azzal a hatalmas nagy HA kötőszóval, hogy ehhez MINDENKINEK vegetáriánus életmódra kell váltania, és húspótlékokat kell fogyasztania, mert ehhez a számhoz az állattenyésztést is fel kell adni. A papírban sok helyen elhangzik az éhínségen sújtotta területek számára mit jelenthetne ez. Azt az apró tényt már kihagyják, hogy a probléma meg nem is az élelem hiány, hanem a túltermelés (mert meglepő módon az is történik) és a pazarlás a felelős. Az UNEP szerint csak tavaly majdnem 1 milliárd adag ételt dobtunk ki. A technológiát függőleges, hidroponikus kert hibridben képzelik e a kutatók. A hidroponikus kerteknél általában azzal a számmal dobálóznak, hogy 90 százalékkal kevesebb víz kell hozzá, mint a tradicionális termesztéshez, csak nem feltétlen minden növény esetében (hidroponikában főleg dísznövényeket és egyéb salátaféléket, uborkákat és paradicsomokat termesztenek, mely tápanyag értéke elhanyagolható ebben a kontextusban). És ezzel eljutottunk az épület kérdéséig, az egyik sarkalatos pontja az egész dolognak egy zárt, és legfőképpen kontrollált környezet kialakítása lenne, fotovoltaikus panelekkel a "gyár" tetején, elektrolízisre alkalmas gépekkel valahol az épületben, és akkor ugye a hely ami a növényeknek kell. No igen ám, de fel is kell húzni az épületet, amit megfelelően túl kell méretezni ahhoz, hogy elviselje a táptalaj tömegét (legyen az víz, vagy föld), és magának a terménynek a súlyát is akár egyszerre akár forgóban. Meg esetleg a szüretelést végző gépek, vagy az idény munkásokat akik szüretelik. A fényt amit megspórolsz, később valahogy pótolni kell, szüreteléshez így is kell majd világítás attól függően, hogy mivel történik majd (bár éppen érkeznek hírek sötétségben létező kínai gyárakról, ahol minden automatizált, de azok futószalagos autógyárak). A feldolgozó üzemet is érdemes lenne közvetlen közelben felhúzni, minek utaztasd, nem? Mekkora lesz ennek a karbon lábnyoma, melynek épp a lecsökkentésén dolgoznak? Laikus szemmel nézve is ez bezony technológiailag nagyon összetett lenne, napelemek, elektrolízis rendszerek, tárolás, és még nem termesztettél egy deka zöldséget/gyümölcsöt sem. Jelenlegi kalkulációk szerint Amerika teljes energia felhasználásnak ÖTSZÖRÖSÉRE lenne szükséges ahhoz, hogy 1,1 milliárd tonna acetátot termeljen, mely kiválthatná a tradicionális mezőgazdaságot az szabadság földjén. A technológiai bonyolultság, és az energia éhség mely az acetát előállításhoz, illetve a komplett rendszer működtetéséhez kellene (melyet amúgy elegánsan kihagytak) pont ott nem teszi lehetővé alkalmazását, ahol szükség lenne rá, mert se pénzük se technológiájuk nincs erre. Amennyiben a technológia megoldható/nagy méretben is működőképes akkor ez egy dolgot fog növelni, a "for profit" történő cégek általi termesztést, és mind tudjuk, hogy a cégek nem a jótétlelkükről híresek. 

Ez a kutatás kutatás jó példája annak, hogy miért esik nehezemre tudományos vagy tech cikkeket írni. Mert ferdítenek. Ezt megszokhattuk már mainstream médiától, mert kell a szenzáció hajhászat. Na de hogy ugyan azt kapjam egy kutatási papírtól az mérhetetlenül feldühít. Nagyon szerettem volna pozitív cikket írni, de minél mélyebbre ástam, annál jobban lettem dühösebb, és végül itt vagyunk. Megőriztem az eredeti bevezetést, mert tökéletes kontraszt a valósághoz. Összefoglalva, bármennyire is tetszetős vagy épp sci-fi-be illő az ötlet, ez nem más, mint egy megoldás, mely probléma után kutat és még csak nem is szolgál valós alkalmazható ötlettel.

via.: Gizmodo