Már anyira szanaszéjjel tiltogattam a faceookot (az egyetlen megoldás a felesleges reklámok ellen), hogy már sikerült elérnem, hogy a jó tartalmakat kapjam (no nem az oldal profilján, ott továbbra is politikai szemetet kapok exkluzívan). Soronkövetkező cikk tárgyára is így bukkantam rá, és ellentétben az önklónozós vacsi kittel és a mammut steakkel szemben ez kicsit több valóság tartalommal bír.

Mond valamit az eXistenz cím? Nem? Nos egy elég fura film, Eredet előtt tartalmazta az Eredet film alapvető conceptjeit, csak ehhez voltak még élő játékkonzolok is benne. Persze, hogy Cronenberg csinálta a filmet ki más? Így néztek ki a filmben:

És így néz ki a mostani változata.

Egy valamit aláírok, Cronenbergé kicsit művészibb, mint ez, de a tény, hogy létezik és működik (majd lentebb) önmagában is érdekes. Még nem láttam mainstream médiában, de garantálom, hogy úgy lesz lehozva, hogy "KoNtRoLlErT NöVeSzTeTtEk A sEmMiBőL tUdÓsOk". Nos inkább csak a házat növesztették, amikbe elektronikai alkatrészeket ágyaztak fél úton. Bedobom a rövid promó videójukat, aztán alámerülünk a hogyanokban és miértekben.

A kutatásról szerencsére könnyen elérhető dokumentumot publikált a Saar-vidéki Egyetem (Universität des Saarlandes), így van miből szemezgetni, és alaposan tanulmányozhatjuk a technológiát, amivel létrehozták ezt a förmedvényt (mondjuk nevezhetnénk Ötzi-style-nak). Mert oké, hogy kicsit bizarr, de a mögötte álló metódusok szerintem kimondottan érdekesek. Szóval mi ez? Bőr sejtek? Izom sejtek, mint amit a laborhúsnál használnak? Nem. Az anyag, amit haszálnak az nem más mint Bacterial-Cellulose, amit egy SCOBY segítségével állítanak elő. A cellulóz az alapvetően növényi alkotó elem, de akad néhány baktérium fajta (Komagataeibacter, Acetobacter, Sarcina ventriculi és Agrobacterium), melyek önmagukban is képesek elkőállítani, és ezekből kimondottan az elsőt szeretik az anyagtuományokban. Ezt a baktréiumot ráveszik ara, hogy hosszú cellulóz láncokat termeljen. Aztán, hogy még inkább megnöveljék ezt a cellulóz "termesztési" folyamatot, fermentálják, élesztővel. Tulajdonképpen itt kerül felhasználásra a SCOBY, ami nem más, mint tápanyag a baktériumoknak. Nagyjából ez történik így zanzásítva, meg sem próbálom megérteni és elmagyarázni a folyamatot, mert ez már túl magas nekem, akit érdekel, itt tudtok olvansi róla. Ha minden jól megy a folyamat végére egy ilyen hajlékon, nyálkás anyagot kapunk.

A kutatók kimondottan egy "otthoni keretek között" megvalósítható módot találtak ki, és gyakorlatilag ugyan azt a metódust és anyagokat használják, mint amit a Kombucha készítésnél is használnak, azaz Komagataeibactert,  és cukrot. Arra azonban figyelniük kell, hogy nem lehett 15 napnál tovább fermentálni, mert a ph értéke túl korrozívvá válik a belé ágyazott fém alaktrészek számára (ez amúgy pont a cukor miatt történik, mert pont ez a mellékhatása), ez után pedig sterilizálják. Érdekesség, hogy, ha nem sterilizálják, akkor új SCOBY-nak lehet használni, ami lehetővé teszi a "végtelen" termesztést, kb mint a kovászos kenyérsütés.

Azonban a kontroller készítésnek nem ez az egyetlen lépése, mert az actual kontroller részek (még) nem biológiaiak. Három jól elkülöníthető részre bontották a folyamatokat, melyek 1) Növekedés 2) Stablilizáció 3) Inanimate

1. A növekedési fázisban egyértelműen a BC alap növekszik nyersanyagok elfogyasztásával
2. A stabilizáció gyakorlatliag sterilizációt jelent. Kb mint ebben a videóban.
3. Na erre nem találtam jó szót, de ez az a stádium ahol különféle módszerekkel lehet alakítani az anyagot (ráfestét, lézergravírozás etc)

A kutatók miközben fermentálódik különféle off-the-shelf alkatrészeket ágyaznak a fejlődő és amúgy élő anyagrétegek közé, amik jobb esetben körbe nő a BC. Jobb esetben, ugyanis kiderült, hogy vannak olyan anyagok, amelyek nem igazán szeretnek együttműködni.

Balról jobbrta: réz oxidáció miatt bekövetkező BC idő előtti sterilizáció, közönséges forrasztó ón, azt nem részletezték, hogy itt mi történt, de mintha valami alergiás reakciót láthatnánk, az ezüst sem hajlandó együttműködni, sem magában, sem pedig mint speciális ezüst fonál.

Amúgy az a legérdekesebb a technológiaában, hogy az életciklusok loopolhatóak, és miután stabilizáltad és rádolgoztál, visszateheted, hogy ismét körülnőjje új réteg, ami effektíve lehetővé teszi a többréteg nyákok imitálását, azzal a hozzáadott értékkel, hogy az így kapott áramkör flexibilis lesz, és hajlandó együtt működni, akár hajtogatható áramkörként, akár nem szokványos formákban, sőt még origamizni is lehet velük egy lézergravírozóval (utóbbit amúgy a NASA elég gyakran használja, mert sok helyet tudnak vele megspórólni). És így jutunk el a kontrollerig. 

A bacibőrből készült kontrollert egy arduino hajtja, melybe kapacitív padokat ágyaztak a jobb oldalon, a bal oldalon pedig vezető anyagból készült fonalat ágyaztak ami meglepő módon a néhány pillanat alapján, amit el lehet kapni a fentebbi 1 perces videóban, meglepően pontosnak tűnik. Nyílván egy intenzívebb szituációban nem feltétlen, de nézve az ujj mozgást és a virtuális joystick tapizást a képernyőn, nagyon pontos. Növesztésekor szándékosan túlméretezték, hogy maradjon anyag varrásra. Igen, varrásra, mert a beágyazás mellett azt a technikát is használták. Igazából az egész eszköz önmagába n egy több rétegű nyák, mert a tapipad más rétegbe lett beültetve, mint a hozzá eljutó áramot vezető minták, amik végül összekötik egy Arduino modullal abban a fura koton szerű nyúlvánban (ami nem tölt be semmilyen más funkciót, mint tárolás).

Zárógondolatok

Szekptikusan álltam hozzá, mert az elmúlt 10 év kicsit letörte a kedvemet ami a tech cikkeket illeti, mert igazából ha visszatekintek rá, legtöbbjük vagy kamu volt (ezekről nem is írtam) vagy sehová nem vitt. És arra gondoltam, hogy ez is egy hasonló lesz, azonban ahogy elkezdtem utána olvasni, úgy jött egyre jobban meg a kedvem az íráshoz és érdeklődtem egyre jobban a projekt iránt. De elég belőlem, visza a témához. Természetesen előkerül a fenttarthatóság kérdése, mondván, hogy a prototipizálási fázis az esetek nagy részében ugye több hulladékot termel. Ez igaz is, ott lehet hogy van értelme, de tekintve, hogy milyen átfutási időkkel operál az anyag (növesztés, lassú kötelező szárítás) nem igazán látom hogy ez gyorsulhatna, így a jelenlegi leggyorsabb metódust, a 3D nyomtatást nem veri meg, arról nem is beszélve, hogy a filamentek szintén visszqaforgathatóak. A végterméket meg abszolút nincs értleme leváltani ilyen anyagra, ugyanis a tanulmányban láthatóak eszközök is sérülékenynek tűnnek, illetve már az első képen is látszik a D-pad alsó részén egy nagyobb szakadás, nem beszélve a színelváltozásról és a kiszáradás esetleges mértékéről. A képeken tapasztalható színelváltozás sem egy kívánt végeredmény, ezt írták is a papírban. Arra nézve nem találtam információt, hogy az idő múlásával mennyire lesz törékeny a száradt BC. Ez után az eredeti levezetőben azt írtam, hogy a másik ok, ami miatt a prototipizálsára való elterjedése kétséges, az az, hogy nem mindenhol akad otthoni bioreaktor. Nos bioreaktor tényleg nem akad, de ennél hatalmasabbat nem is tévedhettem volna. Amikor azt írtam, hogy a kutatók otthoni körülmények között oldották meg, akkor TÉNYLEG otthoni körülményekre kell gondolni. Ugyanis sima angol teafiltert és barna cukrot használtak SCOBY-ként, egyedül a nehézséget a starter kultúra beszerzése jelentheti. Tekintve, hogy ez a kutatás az első volt am aga nemében, és ha elkezdenek vele foglalkozni, akkor még láthatunk majd változásokat a területen. Ha más nem, a bioreaktor nem szükségessége miatt jó esélyekkel indul, kis hobbiszintű körökben, és lehet, hogy néhány év múlva ugyan olyan pályát fut majd be, mint a 3D nyomtatás. Hogy én használnám e? Nos maradjunk annyiban, hogy én a jövőhöz szívesebben venném alapul Ron Cobb vagy Syd Mead munkásságát, mintsem Cronenberg filmjeit, de attól még a mögöttes meghúzódó technológiai alapok lenyűgözőek, és kise leng a "de ezt most ki kérte" mérőm, mint a felesleges IoT vagy Ai bezsúfolásnál.

A képek jó vagy a proejkthez kapcsolódó Behance albumból származnak, vagy a papír OSF oldaláról vannak. A vonatozó kutatási papírt itt tudjátok elolvasni.

via.: Yankodesign