Évekkel ezelőtt írtunk egy lehetséges világvége felállásról, az antibiotikum rezisztanciáról, mely egy nem lebecsülendő leselkedő veszély. Azóta is fenyegető veszély, viszont belépett egy másik játékos a ringbe, csak hogy könnyű legyen az életünk. Mindenki kedvenc mikroműanyagjai, mert hogy azok is kihatással vannak ránk.

Az elmúlt években tünedeztek fel hírek, hogy egész elképesztő helyeken találtak szemetet, többek között a Mariana-árok alján egy sörösüveget, illetve az utóbbi évek koronázatlan királya szennyezés tekintetében biztosan a mikroműanyag szennyezés. Mely már megjelent emberi szervezetben is. És az utóbbival lesz kapcsolatban mostani cikkünk is. De mielőtt belevágunk, mi is az a mikroműanyag? A mikroműanyag kategória meglepő módon hatalmas, ugyan is ide értenek minden 1µm-től az 5 mm-ig terjedő törmeléket. Nyilván a mi esetünkben nem milliméterekben mérendőekről beszélünk, hanem jóval-jóval kisebbekről. Képződésük logikus és egyszerű: a műanyag idővel elveszti rugalmasságát és törhetővé/morzsolhatóvá válik. És az ilyenkor kialakul törmelék idővel apró darabokra hullik szét. Nem új keletű probléma ez, SŐT, nagyon sokáig árultak szépészeti vagy testápolási termékeket, melyek tartalmaztak ilyen jellegű műanyag zúzalékot. (Köszi NOAA.) És most ez harap minket alfelünkbe, mert nem elég, hogy a környezetet szennyezi, de mérete miatt számtalan ponton tud belépni az ökoszisztémánkba, és eljutni hozzánk. És bezony már eljutott, ugyanis tudjuk, hogy képesek átjutni az agy-vér gáton is. De a témánk kicsit alattomosabb lesz (na nem mintha ezek nem lennének elég aggasztóak így is). Egy tavalyi kutatás épp azt boncolgatja, hogy a testünkben jelenlévő mikroműanyagok hogyan befolyásolják az antibiotikumjaink működését. Osztrák, német és magyar kutatók közösen vizsgálták több széleskörben használt műanyag (polietilén (PE), a polipropilén (PP), a polisztirol (PS), valamint nylon 6,6 (N66)) viselkedését, és kiderült, hogy nagyon jól kötődnek molekuláris szinten az egyik legelterjedtebb körben alkalmazott széles spektrumú antibiotikumunkoz, a tetraciklinhez. 

De ez a kötődés valójában kettős problémára világít rá, az egyik, hogy a szervezetbe juttatott antibiotikum nem ott és nem úgy fejti ki hatását (a szervezetben jelenlévő műanyag mennyiségtől függően) ahol kellene, a másik pedig az, hogy ugyan csak antibiotikumot teszteltek, de tekintve a jelenleg létező vegyületeink számát, biztos, hogy akad még ami nyugodt szívvel tud kapcsolódni szintén műanyagokhoz, és visszajutni a szervezetünkbe, mely által tökéletes keltető inkubátoraivá válhatunk erősebb és ellenállóbb vírusoknak. Ami azt illeti találtam egy másik, egész friss kutatást, ebből a hónapból, ahol E. coli baktériummal kísérleteztek, és a következőt figyelték meg: a műanyagok olyan felületet biztosítottak, amelyre a baktériumok rá tudtak tapadni és megtelepedni (mint a tavalyi kutatásban). Miután a baktériumok rögzültek, biofilmet hoztak létre, egy ragacsos anyagot, amely megvédi a mikrobákat a betolakodóktól (jelen esetben a test védekező mechanizmusai lennének a "betolakodók"). Ez alatt a védelem alatt a baktérium kolónia gyakorlatilag háborítatlanul tudott fejlődni, és mikor antibiotikumot adtak hozzájuk egyszerűen a gyógyszer nem tudott áthatolni a biofilmen. A másik vonulata a dolognak, ami hosszútávon hasonló szintű probléma lesz, mint a rezisztencia kialakulása az pedig a folyamatos nem igényelt gyógyszer adagolás. Ezzel a vektorral olyan személyek szervezetébe kerülhet be pl.: hormonális vagy antipszichotikus gyógyszer, akiknek semmi szüksége nem lenne rá és nem is biztos, hogy kompatibilis az adott gyógyszerrel, és akkor lehet elkezdeni fantom betegségeket üldözni, és biztos vagyok benne, hogy senkinek nincs szüksége.

Mind két kutatás, a 2024-es és a 25-ös is egyenlőre csak laboratóriumi körülmények között tesztelt, de fontos figyelmet szentelni nekik. Az utóbbi évek nagyon jól bemutatták, hogy abban az eseten ha kitör egy járvány, akkor az képes letérdeltetni az interkonnektált világunkat, és nem állunk rá készen, hogy effektíven és rövid időn belül felvegyük a versenyt a fertővel, ami az életünket esetlegesen fenyegeti. Ezért is nagyon alattomos világvége scenario az antibiotikum rezisztencia, mert sokan nem is tudnak a veszély létezéséről, és nem akkora csinnadrattával támad, mint egy meteor vagy egy zombiapokalipszis. Amikor azt hallja majd az átlag ember, hogy nem hat az antibiotikum, akkor vége.