A Cube Stúdió zöldtermében már jártam január közepe táján, de most ismét ellátogattam a Sámán nyílt napjaira, hisz most vették fel a makettes jeleneteket, és én nagyon látni akartam Steven's Craft Ladáját, amiről már annyit áradoztam.

Szóval ismételten felmálháztam magamat, hogy ezúttal gyalog vegyem célba a Cube stdió zöldtermét (amit még egyszer nem csinálok meg, mert minden az orrom előtt ment el), de így is az évek és a rutin miatt bőven időben érkeztem. Most nem a fő teremben, hanem stúdió egyik kisebb szobájában voltunk olyan 11-12-en, és ebből csak én voltam az egyedüli látogató. Kovács Milánnal beszéltük is, hogy meglepő módon a többi adakozót nem igazán igazán mozgatta meg a betekintés lehetősége ellenben velem, akinek az egyik szempont az pont ez volt. 

Node makettek. Indokolatlanul sok makettes videót nézem meg (még cikk is készült róla), de még az sem készített fel arra a kavalkádra, ami e két nap volt. Az ember azt gondolná, hogy mekettekkel egyszerűbb és gyorsabb lesz dolgozni, mert hát ugye nem kell etetni, nincs pisi szünet, nem lesz nyűgös. Hát a nagy lófütykürüszt. A modellekkel való forgatás más problémákat hozott magával. És itt nincs jelen a színész intuíciója, hogy menet közben adaptálódjon. Itt mindenért a szett építő (jelen esetben a rendező, Robi) volt a felelős. Itt áttetszik a fény, ott belóg valami más, ezt nem lehet majd elmaszkolni utómunkálatok közepette. De szerencsére nem volt egyedül, ugyanis a stáb többi tagja, valamint a VFX-esek éles szeme ahol tudott, ott besegített (sőt szerintem a világító technikus az egyik sarokköve volt ennek a két napnak, és nagyon sok helyen támogatta Robit a szettek megvalósításában). De még így is, szerinte Robi és barátja irdatlanul sok időt molyoltak el egy egy szett megépítésével, de a végeredmény végtére is magért beszél, még ha a modellek közelről illúzió rombolóan is hatnak (erről később). Mondjuk itt bátorkodnék megjegyezni, hogy alacsony költségvetésű filmek közül kevés engedheti meg magának, hogy a modelljeik közelről is részletesen nézzenek ki, bár a kulcs modellek, a Lada, Zú és Lencse lakásának a tömbje meg egy két fontosabb épület egész szépen ki volt dolgozva. Apropó Lada és Zúék lakása. Nagyon régóta csorgatom a nyálamat Csapó István (aka Stevens Craft), és meg kell mondjam, nem csak a képeken gyönyörű, hanem a valóságban is.

Első nap legelső képe amit kattintottam.	Beállítva egy konkrét jelenethez, az ahhoz tartozó világítással.

De te jó szagú úr isten, hogy milyen egy makacs dög volt, kb. olyannyira, mint a szuicid hajlamú Main Coon a 2. forgatási napról. De erről semmiképpen nem Steven tehet, hisz ő csak a kasztnit álmodta meg és hozta létre, a hajtásláncért nem ő felelt, ami egyébként az alternatív jelenben is tökéletes útjain (se) annak rendje és módja szerint telement porral és homokkal, amiből Robiék jó bőven szórtak ki, úgyhogy a dolog vége az lett, hogy hiába volt távirányíthatós az alap, dróton (többek között forrasztó ónon, mert az volt kéznél) húzkáltuk a kocsit meg kézzel löködtük (amit kimondottan nem szeretett mert a fogaskerekek meg még megvoltak, így nem futott szabadon. Összességében egy szerintem az általa megérdemeltnél kicsit többet szenvedett az autó, de túlélte mind a két napot (plusz még időben beszkennelték, így a végítélet napjáig meglesz majd a modell).

Apropó szkennelés, mint láthattátok egy egyszerű kamerával történik a szeknnelés. A technológiát fotogrammetriának hívják, pár éve robbant be a köztudatba, de elképesztő dolgokra képes. Annó én is próbálkoztam vele, felemás eredménnyel, meg úgy hogy nem volt Nvidia kártyám, meg nem is csináltam elég képet. Azonban itt, kontrollált keretek között, tökéletes világítással és modellenként kb 150 képpel a végeredmény egész jó  Aztán itt van Zúék lakása.

Lencse szobájának szettje belülről	És ennek a szobának a külső nézete.

Robi megcsinálta az ablak ívet, kompletten függönnyel mindennel, ahogy azt kellet, egy penthouse modellként (amit aztán a kulcs jelenetnél hátulról bevilágítottak egy piros zseblámpával). Sajnos nincs jobb képem, így el kell hinnetek nekem, hogy minden stimmel, a megfelelő világítással a háttérben.Ami azt illeti, Milán képei között találtam egyet, már a bontásról, de megmutatja, hogy stimmel a dolog. Mint mondtam, sok időt töltöttek el a rendezkedéssel, és gyorsjavításokkal, mert nem mehet minden tökéletesen, vagy ahhoz, hogy minden tökéletesen menjen, minimum egy ördöggel való paktum szükséges. 

Kovács Milán képe

Kicsit az illúzió rombolásról. A makettek főleg a házak és utca épületek távolról (mint a hogy a fenti képen is jól látszik), egész jól néznek ki, de nagyon közel lépve kibújik a szög a zsákból, de ez igazából nem is okoz meglepődést. Inkább azt az oldalát szeretném kiemelni, hogy megfelelő megvilágításban és trükkökkel el lehet rejteni, hogy hogyan és miből készültek, és arra fogunk koncentrálni, hogy milyen jól néznek ki. Amúgy beszélgettünk az inspirációkról, és Robi említette, hogy a Batman egyik rajzfilm sorozata inspirálta az épületek stílusát.

Aztán, hogy mégis mennyi idő ment el építésre és rendezésre, annak szemléltetésére itt egy röpke 6 óra alatt készült timelapse (ami nagyjából lefedi az egész forgatási napot).

A stábban ismét érdekes emberek verődtek össze, a világító technikus (remélem ez volt a tényleges megnevezés) dolgozott a Szárnyasfejvadász 2049-őn, a krán kezelő Tarr Bélával is dolgozott együtt. A technikai személyzet beszélgetéseit hallgatva fél füllel érdekes dolgokat lehetett felcsipegetni a magyar filmszakma jelenlegi állásáról, mely maradjunk annyiban, hogy nem túl rózsás. Összességében egész családias hangulat volt a forgatáson, és ezt sokan örömmel a hangjukban tették szóvá. A két nap a Gyógyszerész karakterének pótjeleneteinek felvételével zárult mely az előző két naphoz képest semmi pillanat alatt elszállt, és vége volt, mielőtt felfoghattam volna, hogy miről szól a jelenet. Így zárult a makettes napok, és a legjobb, hogy míg várt a cikk a kikerülésre, azóta kikerült az első betekintés abba, hogy hogyan fognak kinézni a dolgok, és nekem tetszik.