Már a TP-82-esről szóló cikkünkben megemlékeztünk arról, hogy a buta amcsik a langyos Csendes-óceánt használták "leszálló" zónának a szovjetek és később az oroszok okos módon a hideg és elég zord tajgát. Csakhogy nem csak kozmonauták landoltak a tajgába, hanem több tonnányi "űrszemét". Hála egy szentpétervári antropológusnak és fotográfusnak, betekinthetünk az szovjet/orosz űrprogram valószínűleg letagadott oldalába.

Makar Tereshin jó pár évét az arhangelszki régióban található Plesetsk környékének bejárásával töltötte, hogy dokumentálhassa már említett árnyékos oldalt. De előtte egy kis történelem ismétlés. Plesetsk 1950 környékén alakult, 1970-es és 1980-as évek során válik érdekessé, mikor az itt létrehozott kozmodrómból több rakétát lőttek az űr felé, mint bárhol máshol a világon. 1966 óta (és amennyire meg tudom állapítani, a mai napig is működik) folyamatosan hullik a környező erdőkre az űrszemét. Arhangelszk régiójában csak emiatt 11 veszélyes zóna van, de nem ez az egyetlen régió, mely érintett. Ezenkívül akad még 9 Nyenyec autonóm területen, és 4 a Komi földön. Amíg létezett a CCCP addig ezek a veszélyes területek a katonaság felügyelete alatt álltak (mondjuk akkor sem épp tettek érte bármit, azon kívül, hogy lezárták). Történetünk szempontjából Plesetsk a Szovjetúnió széthullásakor válik érdekessé, mikor a veszélyzónák felügyelete megszűnt. És hát a lakosoknak kellett valamiből élni, úgyhogy az eddig elzárt területeken ismét vadászni és horgászni kezdtek, és ekkor fedezték fel a lehullott gyorsító rakétákat és egyéb maradványokat, mely az íhnséges időkben egy újabb bevételi forrás volt, mivel több tonnányi alumíniumot, rezet, aranyat és ezüstöt lehetett viszonlag egyszerűen kinyerni. Amit meg nem lehetett a méhtelepeken leadni, azokból használati tárgyak születtek. Különféle szánkók és csónakok, szigetelések és szeszfőzők. A roncsvadászatnak a 90-es években ért véget a fénykora, de a mai napig akad még "új" roncs a tajgában, mely várja a megtalálóit. Mint például ez a gyrosító rakéta:

Tereshin egy Nikolay nevű roncsvadászt kísért el 2017 és 2020 között, aki egy 1989-ben lehullott Soyuz gyorsító elem szétbontására indult.

Találtam néhány interjú darabot 2018-ból, melyeket Tereshin készített már visszavonult roncsvadászokkal, mely éredekes betekintést nyújt a korszakba. (Akit érdekel itt el tudja olvasni az interjú részleteket angolul, megpróbáltam a legjobb fordítást elkészíteni, de már az angol fordítás is sántított.)

Ez az interjú darab bemutatja, hogy a kormányzati szerveket és a katonaságot mennyire nem érdekelte, hogy az ott hagyott szemét mit ereszt a környező talajba és vizekbe:

Az első rakétát egy mocsárban találtuk meg, és az üzemanyag nagyrésze már elszivárgott a talajba. Szerettem volna megindokolni, hogy hová és miért megyünk, ezért benyújtottunk egy kérvényt a polgármesteri hivatalba, ami valahogy átment. A falu vezetés aztán kapcsolatba lépett Plesetsk vezetésével és közösen meglátogattuk a 37 kilóméterre talált rakétát, a katonaság még helikoptert is biztosított. Megmutattuk, hogy pontosan hol volt a rakéta, és hogy közvetlenül a folyóba szivárog minden veszélyes anyag. De ezek és a tömérdek másik rakéta amit a repülés közben fedeztünk fel a hatóságokat nem érdekelte a dolog, és nem történt semmi erőlelépés az ügyben. Szóval egy évre rá egyedül vágtam nekik az útnak, esetenként 3-4 napig nem is jártam otthon. Ez akkor volt még, mikor a GPS mint olyan nem volt elérhető számunkra, így mindösszesen egy térképpel és egy iránytűvel felszerelkezve vágtam neki a rengetegnek. Igen volt olyan, hogy majdnem belefulladtam a mocsárba, vagy összefutottam pár medvével, de megúsztam. Az elején nem ment annyira jól az üzlet, de legalább a rádió alkatrészeket azonnal megvették.

Pyotr Evgenievich

 Aztán bepillantást nyerhetünk a betyárbecsületbe a rakétalomizók köztött alakult ki:

- Ha látsz már "előkészített" rakétákat (értsd feldabolt) akkor ne sajátítsd ki, hasonlóan, ha összefutsz olyan űrhajó elemekkel, melyekre rá van írva, hogy lefoglalt, azokat se piszkáld.

- Miért?

- A válasz egyszerű, mert így is úgyis megtalálunk. Régen volt egy eset, egy rakétát szépen felkészítettünk elszállításra, és azt terveztük, hogy másnap visszajövünk quadokkal és elvontatjuk. De mire visszaértünk a rakéta elemeknek nyoma veszett, de valaki otthagyta a bontófűrészét. Szóval elvittük a szerszámot, a maradékra pedig ráírtuk, hogy hol találják meg azt. Végülis eljöttek, megbeszéltük a dolgokat. Elkoboztuk a fegyvereiket és a pénzüket, amíg ők felpakoltak mindent a mi kocsijainkra. Aztán visszaadtuk nekik. Azóta meg egész jól kijöttünk velük.

Sergey Gennadievich

A dolgod egyszerű, hagyd ott a nyomod, vágj ki valamit, mert akkor más látja, hogy kihez tartozik. Én én jelem például "PV". Mi soha nem nyúltunk más cuccához, ők sem nyúlnak máséhoz.

Pyotr Veniaminovich

A bontók fénykorában a helyzet hasonló volt a vadnyugathoz, és a bátraké volt a szerencse legalábbis én így így interpretálom Ivan Fedorovich visszamelékezését. 

A "nyárilakom" 30 kilométerre volt a falutól, az olyan 10 óra, megpakolva. Kéthetente azért haza kellett járni, mert egyszerűn nem tudsz annyi élelmet magaddal vinni. Aztán kint vagy egész nyáron, és lejárod a lábad, miközben próbálsz lehullott gyorsítókat találni. Könnyen megesett, hogy ezer kilómétert jártál be egy nyár alatt. Szerencsére ha egyet megtalálsz, akkor a többit is megfogod, egy kb 2 km sugarú körön belül, mert így esnek le. Ez nem azt jelenti, hogy könnyű kiszúrni őket. 50 méternél már talán meg tudod különböztetni az erdőtől, 70 méternél meg szimplán elsétálsz mellette. Aztán külön érdemes a mocsarakra figyelmet fordítani, mert valahogy vonza a rakétákat. Nem csak én egyedül jártam a rengeteget, de nem mindenkinek jött össze, valakiknek mindenük odaveszett.

Ivan Fedorovich

Összegyűjtöttem náhány képet, többekközött tárgyakról, amikké a rakéta elemek átváltoznak (imádom az ilyen jellegű emberi találékonyságot). Ja érdekesség: az ily módon készült halász csónakok a mai napig használatban vannak. Na ez az igazi újrahasznosítás. Aztán találtam néhány képet és gifet a darabok bontásáról (imádom a tipikus orosz nyers erő metódust) és szállításáról.

A lehántolt fémlemezekből készült csónakok.	Itt épp készül egy.
Egy Solyuz rakéta gyorsító.	Szánfal ként éled újra egy belső elem.
Vagy egy kamence, vagy a már emlegett szeszfőző.	Az ilyen kivágott lemezekből lesznek a csónakok.
Különböző rakéta alkatrészek bontásra várva.	A szánkók is valaha rakéta elemek voltak.
Bontás nyers erővel. Értsd tépd ki helyéről.	Darabok mozgatása.

via.: calvertjournal, easteast