Szóval született egy új tudományág: nekrobotika. És meg is van az első érdekes eredmény, halott pókot keltettek életre tudósok, hogy daruként funkcionáljon. Bárcsak ne túloznának az újságok... Szó sincs nekromanciáról és holtak feltámasztásáról, a pók halott és az is marad. De a cikk végére azért jut egy kis lidérc nyomás.
Kezdésnek lessük meg a nekrobiotika definícióját a kutatás egyik társjegyzőjétől, Faye Yap-tól:
A legtöbb kutatás a biológiai rendszerek által inspirált robotikus rendszerekre fókuszált, ahol a kutatók már létező biológiai organizmusokat vettek alapul robotjaik megtervezésekor. A nekrobotika viszont ne, példát vesz, hanem az egykor élő organizmusokat és élőlényeket használja mint robot.
A Rice egyetem gépészmérnökei fogták magukat, és egy már halott pókicába megfelelő helyen és időben befecskendezett levegő segítségével mozgatni tudták annak lábait, így effektíve egy nagyon gyengéd biológiai fogóként tudták alkalmazni azt. És a technológia amivel végrehajtottá még csak nem is űr-high-tech. Szóval, végy egy frissen elhullott (vagy elaltatott) Farkaspókot, döfj egy átlagos tűt a légrendszerébe, pillanatragasztózd a tűt a pókhoz, és helyzed azt nyomás alá. És készen is van a "necrogripper" (én hullamaroknak fogom hívni) eszköz, mely rendelkezik a pókfélék és kimondottan ennek a pókfélének minden előnyével. Nevezetesen, hogy gyengéd, és hogy a saját testsúlyának többszörösét (pontosabban 1,3-szorosát) képes megemelni.
De miért működik ez, merül fel benned a kérdés. Nos, ezek a pókféléknek vagy kimondottan ez a póknak (ennyire nem értek hozzájuk) nem izomzat segítségével mozognak, hanem légkamrák és egy nyomásrendszer segítségével, melyet kívülről "megfúrva" működésbe lehet hozni az után is, hogy a pók már halott. És az így kapott eszköz meglepően strapabíró. Volt olyan hullamarok, mely 1000 nyitási és zárási ciklust kibírt. A kutatók szerint ez még tovább növelhető lesz, ha a hullamarok alanyát, a döglött pókot mindenféle polimerekkel és egyebekkel vonják majd be. Az hogy mire akarják használni az igazából rejtély előttem, mármint az elméleti alkalmazásterületen kívül, mert a videón használt rendszer kicsit macerás lenne más rovar elfogáshoz (még a fecskendőtűs megoldás is). Aztán amit Alex vetett fel, hogy finom elektronikus alkatrészek mozgatása, arra meg az a válaszom, hogy de hát már az SMD szerelés is robotizálva van, az alatt meg amúgyis már rég elhagytuk a szokványos eszközök méretének világát. Plussz, itt pont hátrány a elbomló zöldmegoldás. Ennek ellenére, ha szépen elolvasod a cikket és megnézed a publikált videót, ne adj isten beleolvasol a kutatásba, akkor máris nem annyira para a helyzet, mint a cikk következő eleme.
Na és akkor térjünk rá az ijesztőbb kutatásra. Agykontrollált rovarok. És itt most nincs ferdítés, hacsak annyi nem, hogy azt mondtam, hogy agy, ugyanis a rovaroknak nincs agya ugyebár. De idegrendszere igen, és az idegrendszer meg elektromos impulzusból áll, melyeket lehet mérni, és meg lehet "hamisítani". A szingapúri Nanjing Technikai Egyetemen pedig pont ezt csinálják. Mindenféle bogár páncélját megfúrva a lábakra elektródákat kötnek, és egy külső eszközzel új parancsokat juttatnak a rovarnak, aki nem tud ellenkezni ellene, effektíve csapdába esik a saját testében. Egyébiránt ez működik embereken is, Michael Reeves csinált egy gépet, mely dabbingre kényszeríti az embert, mindezt külsőleg a megfelelő izomcsoportokra felhelyezhető tapadókorongokkal és megfelelő erősségű árammal. Az egész videóban a legijesztőbb mondat az a "Próbál ellenállni, de a végén engedelmeskedik az elektromos szignálnak". Mindezt mosolyogva. Amúgy a kutatóknak a végcélja a rovarok röptetése távirányítóval, amit demonstrálnak is a videó végén, egy Nintendo-Wii távirányító segítségével.
Természetesen a lehetséges felhasználási területek között szerepel az emberek megmentése (search and rescue típusú műveletek összeomlott épületek alatt), és az íly módon közvetített jeleknek nagy hatása lesz majd a megszakadt idegpályák áthidalására, és a mozgás szabadságának visszaadására tett törekvésekben is, azonban nem tudom elhallgattatni a kis vészcsengőt, ami a Neuralink esetében is csöng a fejemben. És a szingapúri kutatók nagyon hátborzongatóan boldogok voltak az eredményeiktől.
via.: dailybeast
